étteremkritika;67 Étterem & Bistro;

2014-11-22 09:00:00

Komplex élmény

Bár már jó néhány hazai vendéglő tartozik az éttermi élbolyba, és szolgáltat minőséget, mindössze a székesfehérvári 67 Étterem & Bistro került be a vidékiek közül a Dining Guide értékelése szerint az első tízbe. Már régóta hallani lehetett arról, hogy Herczeg Zoltán tulajdonos magas minőségű vendéglőt működtet Székesfehérváron, dacolva azzal, hogy ott tán nincs is erre feltétlen igény. De őt hajtotta a szakma szeretete. 

Tizenegy esztendeig ugyanis apósa Michelin csillagos vendéglőjében dolgozott Olaszországban. A felesége pedig séfhelyettes volt. Ő csinált mindenfélét, felszolgált, de előfordult, hogy főzött, ha kellett takarított, ahogy más is, hiszen igazi családi vendéglő volt. Aztán a kapcsolat megszakadt, Székesfehérvárra vetette sors, és elhatározta, hogy éttermet alapít. A névben szereplő 67-es szám saját és számára fontos barátok születési dátumát jelképezi.

A honlapon egyébként jó néhány név szerepel, hogy ki mindenki is született ’67-ben: Alföldi Róbert, Darnyi Tamás, Julia Robert, Nicole Kidman. És a barátok közül Ipacs Tamás grafikus, akivel több étterem is dolgoztat, vagy éppen Szűcs Attila festőművész, akinek képei is láthatók az étteremben. Ez a patinás házban található, szép boltíves falakkal, melyekből helyenként még a tégla is kilátszik, rendelkező vendéglő, kiállító térként is szolgál.

Herczeg Zoltán nem hisz a szakbarbár szakácsokban, mert azt gondolja, hogy ehhez a munkához is igen lényeges az érzékenység, a kíváncsiság, a kísérletező kedv, és akiben ez megvan, az feltehetően a művészetek iránt is fogékony. Ezért is tartja fontosnak, hogy a vendéglő se csak az ételekről szóljon, hanem komplex élményt nyújtson. Jönnek is ide a fővárosból művészek, politikusok, meg persze mások is szép számmal, ahogy a Székesfehérváron dolgozó külföldiek szintén.

Szakmai elismerések ide vagy oda, a városlakók közül még nem kaptak rá elegen a 67 ízére. Pedig oldott, laza hely, de mégis elegáns, a pincérek abszolút közvetlenek. Minket Gyánó Johanna szolgál ki, ínycsiklandozó módon meséli el, melyik fogás mit is tartalmaz pontosan, és hitelesen ajánlja, hogy szerinte mit érdemes a leginkább megkóstolni.

Az előételként adott, házilag marinált norvég lazachoz jó illik a narancsos zellersaláta, a sós és az édes találkozik így harmonikusan. Ahogy a kacsamájpástétom édeskéssége is harmonizál a paradicsomlekvárral. Pikáns a lengyel kovászos uborkás zöldségleves. Érdekes elegy a gesztenye krémleves szalonnákkal, ezekből tán sok is van benne, már-már hangsúlyosabbak, mint a gesztenye. A sajttal töltött óriás gnocchi paradicsommártásban, impozáns látvány egy nagy tányér közepén. Gusztusos, mutatósan komponált, de nem túlbonyolított a tálalás.

Az ír bárány keresztfartő steak, füstölt fokhagymamártással, csicseriborsó salsával, a legfinomabb marha hússal vetekszik puhaságban, ízben, zaftosságban. De persze azért az Argentin Angus bélszín sem kutya, itt különösen remekül készítik, merik a közepesnél is kevésbé, vérpiros színűre sütni, ami csak az igen jó minőségű hús esetében állja ki a próbát. A madártej zöld pisztáciával és a látványosan rezgő túrógombóc tejfölhabbal, méltó befejezése az ételsornak.

Jacek Luzsa séf életútja izgalmas, hiszen közgazdászként végzett, így is kezdett dolgozni. Írországban került a vendéglátásba, ahol beiratkozott egy hároméves séfképzőre, többfelé is megfordult mire hazakerült. A 67 az ételeiben is őrzi a hagyományokat, de közben alkalmazza a modern kor vívmányait, ugyanakkor nem akar öncélúan modernkedni. Ízletes és gusztusos fogásokkal örvendezteti meg a vendégeket.

Sorozatunkban az ország legjobb éttermeit mutatjuk be.