Ez a páratlan természeti adottságokkal rendelkező kicsiny sziget a portugál fővárostól 1000 km-re található. Bár légvonalban Afrikához fekszik a legközelebb, Madeira Európához, pontosabban Portugáliához tartozik. A hangulatból már a portugál légitársaság belföldi járatán kaphattunk ízelítőt. Ezt az útvonalat a turistákon kívül leginkább a Portugáliában dolgozó madeiraiak használják. Ennek megfelelően – mint az ingázókat szállító hazai vonatokon szokás – a Boeing fedélzetén egész úton családias a hangulat. Előkerülnek a becsomagolt hazai falatok és bor is hozzájuk. Mire a gép leszálláshoz készülődik, a külföldi, - főképp angol és német – utasok már az első portugál nyelvleckéken is túl vannak.
A kicsiny Madeirán – akár nálunk, egy vidéki városban – szinte mindenki mindenkit ismer. A 736 km² területen összesen 238 ezren élnek. A madeiraiak optimista életszemléletét minden bizonnyal megalapozza a különleges éghajlat és a természet megannyi csodája. A főváros, Funchal repülőtere szintén egyedi a maga nemében: a kifutópályája cölöpökön áll és benyúlik a tenger fölé. Sokáig csak portugál pilóták landolhattak itt.
A függőleges kertek világa
Persze mire számítsunk egy olyan tájon, ahol a strandokon és a házak teraszain kívül nincs is vízszintes felület. Madeira vulkanikus szigete szinte az Atlanti óceánból nő ki. Az ezer méternél is magasabb hegyormok és sziklák a partoktól alig pár méterre kezdődnek. A városok és falvak utcái felkúsznak a hegyoldalakra, a házak és a kertek sokszor a szédítő mélységek felet függnek. A helyiek még a kertjeiket is csak alpinista kötélen lógva közelíthetik meg.
A termőföldnek errefelé hatalmas értéke van. Madeirán a legkisebb – akár pár négyzetméteres - földdarabon is termelik a helyi piacok különlegességeit:: a zöld főzőbanánt, az édesburgonyát és a híres madeirabor alapanyagát adó édes szőlőt.
Az állandó 20-25 fokos hőmérséklet, a gyakori hirtelen esők és a rengeteg napfény igazi botanikuskertet varázsolt ide. Ahogy egyre feljebb kanyargunk a jól kiépített utakon, újabb és újabb különleges színű, formájú virágok borítják a tájat. Még egy botanikusnak is fejtörést okozna, hogy mindet azonosítsa.
A városokat és az egész szigetet bejárhatjuk a tökéletes minőségű utakon. Sokáig voltak olyan települések, amelyeket csak a tenger felől lehetett megközelíteni a nagyon csipkés és sziklás partokon. A turizmus fellendülésével lépést tartva a madeiraiak néhány év alatt tökéletes úthálózatot építettek ki, s több mint ezer rövidebb-hosszabb alagúttal vágták át a hegyeket.
Churchill festegetett errefelé
Funchal talán az egyik legszebb fekvésű város a világon. Hangulatos kanyargós kis utcái a kikötőtől egészen a 1000 méter magas Monte hegy csúcsáig vezetnek. Gyakori, hogy míg a tengerparton hét ágra süt a nap, pár kilométerre onnan a hegyet vastag felhőtakaró borítja. Talán az időjárás szeszélyessége miatt is volt mindig kedvelt Madeira az angolok között. Az évszázadok alatt kereskedők, politikusok, üzletemberek érkeztek ide Britanniából. Maga Winston Churchill is gyakran pihent itt, kortyolgatta kedvenc madeira borát és festegetett a festői kikötőkben. A 100 ezer lakosú főváros nem sok történelmi látnivalót kínál, bár Kolumbusz Kristóf többször is megállt itt, amikor Amerika felé tartott. Ettől függetlenül igazi mediterrán gyöngyszem, amelynek építészetében ötvöződik a mediterrán és a portugál manuel stílus. A gazdag angol telepesek által épített kis paloták a XVIII. század Angliáját idézik. A legszebbekben ma elegáns szállodák működnek, ahol a vacsorához ma is szmokingot illik ölteni.
A város nevezetessége a Botanikus Kert. Szerencsére nem kell gyalogtúrát tenni a meredek Monte hegyre, hiszen a kikötőből a modern kötélpálya egészen a bejáratig repít fel minket. Érdemes kipróbálni, mert a kilátás a kikötőre és a városra semmihez sem fogható. A kertben együtt látható Madeira színpompás növényvilága: a sziget jelképe a papagájvirág, az orchideák, rododendronok és kaktuszok elképesztő sokasága. Innen lefelé kipróbálhatjuk a tobogánozás különleges élményét. A helybeli népviseletbe öltözött fiatalemberek pár perc alatt lesiklanak velünk faszánjaikon a tengerpartra a síkosra koptatott aszfaltos utcákon. Még a jobbkéz-szabályt is betartják…
Egy korty a múlt századból
A különleges növényvilágot a természetben is megismerhetjük. Madeira a kirándulók paradicsoma. A sziget hegyeit több ezer kilométer hosszan behálózó öntözőcsatornák – a lavedák – mentén kiépített túrautak haladnak. A vulkanikus formák, a lélegzetelállító szakadékok, a patakok mentén mindig nagy a forgalom.
Aki pedig elfáradt és megéhezett, nem mulaszthatja el, hogy be ne üljön a mindenfelé megtalálható különféle hangulatú vendéglők egyikébe. A madeirai specialitást, az espadát - tengeri kardhalat – szinte mindenhol kínálják. A helyi konyhaművészet különlegessége, hogy az elkészítés módjától függően mindig más és más íze van. Ha nem akarunk sokat költeni, kipróbálhatjuk a piacokat is, ahol a tenger mindenféle gyümölcse mellett valódi gyümölcsökből, zöldségekből és különleges fűszernövényekből sincs hiány.
A sziget másik nevezetessége a különleges Madeira bor. Az ital – mely nem hiányozhat egyetlen angol regényből sem – különleges eljárással készül. A tokaji aszúhoz hasonló ízű, de annál sokkal több fajtáját ismerik és isszák. A különleges borkóstoló túra egy-egy 2-300 éves múltra is visszatekintő pincészetben kihagyhatatlan madeirai program. Hozhatunk haza is. Egy palack a különleges nedűből 4-10 eurótól megvásárolható a szupermarketekben.
Madeira az ízek, illatok, érzelmek földje. Az örök tavasz piciny menedéke. A családias hangulat, az őszinte közvetlenség és a mosoly minden szigetlakó sajátja. És szeretik a virágot…