Imigyen szóla Zaratustra?

"Biztató vereséggel búcsúzott a válogatott" - írta utolsó előtti oldalán egy újság sportrovata a magyar-orosz 1:2 utáni napon. (Ez még újságírás vagy hülyítés?) Azóta is azon gondolkodom, hogy vagy én vagyok nem normális, vagy azok, akik újságjaikkal manipulálni szeretnék még a fociügyet is, miközben sűrűn leírogatják, hogy nem akarnak politizálni. Mert a politikai totálkáros befolyásolási kísérletektől már elzsibbadás utáni dühbe-gurulásunk öneszmélésében próbáljuk saját közéletünket élni. (De mint olvashatjuk, imigyen szóla Zaratustra) Mennyiféle politikai-erkölcsi , netán keresztény-kulturális értékeket sugalmaz, sulykol ez az egy mondat is akár - azt az olvasóra bízzuk. Tébolyultan beleremeghetünk egyre inkább az ilyen mondatokba, amik egyébként az élet minden területéről érkeznek. (Lásd pl. a KDNP létét folyton igazolni vágyó vasárnapi vásárlási tilalmi javaslatát, stb. ) Állandóan bebizonyosodik, hogy mégis van annyi pénz, ami az "állatfarmi" gondolkodást akarja ránk erőszakolni: már-már kisgyermeki fixálódás lehet mindez a szerzőnél. Szerintem fejükön maradt a" küldetéstudati zsák", hiszen ugyanilyen zsákos fejeket előállítandó írnak ma már (egy órán belül akár az ellenkezőjét is) nagyon sok kommunikációs termékben. Vagy az egyébként az 1:2-es vereséget cinikus felütéssel kellene felfognunk? Márpedig ha ez így lenne, akkor ebből az erkölcsi mélységből, magatehetetlenségből csak véres-haragvó indulattal lehetne kitörni. De ki akar ebben az országban egy 1956-hoz hasonló forradalmat kicsikarni? Egyáltalán akar-e ebben a feudál-illuzionista Fidesz-KDNP szellemben tovább élni - akár "szimbiózisban" is? Ez már az önsajnálat, önpusztító megfontolásain is túlmutató letargikus "vége-kezdete" lesz valaminek! Kiderülhet nemsokára, hogy a már kialakított felsőbbrendűség Fidesz-KDNP-s tovább üli-e torát, kizárólag csak magyar zászlóba burkolva. Vagy egy megalázott és megalázkodott nemzet beteljesíti szolgasorsát? Vagy ez a gyalázat az európai nemzetek szeme láttára ér tragikus véget! Kár lenne értünk!

Furcsák az emberek!

A jó emlékű XXIII. Jánost a XX. század legnagyobb pápájának tartom, következésképp tetszéssel olvastam Rónay Lászlónak róla szóló cikkét (Népszava 2014. nov. 18.) Úgy 30-40 évvel ezelőtt Frankfurtban vettem meg egy német katolikus kiadónál „Ein Papst Lacht” címmel megjelent könyvet, ami XXIII. Jánossal kapcsolatos anekdoták gyűjteménye, ebből tudtam meg, hogy a későbbi pápa hosszú éveken át diplomataként szolgálta az egyházat, utolsó állomáshelye Párizs volt. Bölcsességére és remek humorára jellemző az alábbi két történet. Egy rendezvényre a párizsi főrabbival egyszerre érkezett. A bejáratnál a főrabbi udvariasan maga elé akarta engedni a nála jóval idősebb Roncalci nunciust, ő azonban e szavakkal bocsátotta előre: Nem, nem! Az Ószövetség megelőzi az Újszövetséget! A másik eset színhelye az Elysée palota, fogadás a köztársasági elnöknél. Már együtt vannak a meghívottak és várják az államfőt. Ekkor némi késéssel belibeg - igen rövid szoknyában - az ismert filmsztár. Többen a nunciusra néznek, aki ezt így veszi tudomásul: Furcsák az emberek, bejön egy gyönyörű fiatal nő, mégis rám, a csúnya öregemberre néznek.

Szívélyes üdvözlettel

Furcsák az emberek!

A jó emlékű XXIII. Jánost a XX. század legnagyobb pápájának tartom, következésképp tetszéssel olvastam Rónay Lászlónak róla szóló cikkét (Népszava 2014. nov. 18.) Úgy 30-40 évvel ezelőtt Frankfurtban vettem meg egy német katolikus kiadónál „Ein Papst Lacht” címmel megjelent könyvet, ami XXIII. Jánossal kapcsolatos anekdoták gyűjteménye, ebből tudtam meg, hogy a későbbi pápa hosszú éveken át diplomataként szolgálta az egyházat, utolsó állomáshelye Párizs volt. Bölcsességére és remek humorára jellemző az alábbi két történet. Egy rendezvényre a párizsi főrabbival egyszerre érkezett. A bejáratnál a főrabbi udvariasan maga elé akarta engedni a nála jóval idősebb Roncalci nunciust, ő azonban e szavakkal bocsátotta előre: Nem, nem! Az Ószövetség megelőzi az Újszövetséget! A másik eset színhelye az Elysée palota, fogadás a köztársasági elnöknél. Már együtt vannak a meghívottak és várják az államfőt. Ekkor némi késéssel belibeg - igen rövid szoknyában - az ismert filmsztár. Többen a nunciusra néznek, aki ezt így veszi tudomásul: Furcsák az emberek, bejön egy gyönyörű fiatal nő, mégis rám, a csúnya öregemberre néznek.

Szívélyes üdvözlettel