AIDS: a vírus már rég elszabadult

A szakma hallgat, a HIV-pozitívok félnek, a döntéshozók pedig hallani sem akarnak az AIDS-ről, pedig nagy a baj. Az újonnan kiszűrtek fele élet-halál között, végstádiumban kerül gondozásba, és olyan sokan halnak meg közülük, hogy a fertőzötteket ápoló fekvőbeteg-osztályra pszichológus jár a nővérekhez. Gyógyszer és ellátás van, politikai akarat azonban nincs a hazai HIV-helyzet rendezésére, ami össztársadalmi érdek lenne. Ez a fajta struccpolitika azonban emberi életekbe kerül.

A kormányzat hallani sem akar az AIDS-ről. A háttérben vélhetőleg rövidtávú politikai érdekek vagy teljes tudatlanság áll. Ez derül ki abból, hogy több éves huzavona után tavaly ülésezett először és eddig utoljára - a Nemzeti AIDS Bizottságot felváltó - Nemzeti HIV/AIDS Munkacsoport (NAM). A NAM az egészségügyért (is) felelős miniszter, azaz Balog Zoltán tanácsadó szerve lenne. A testületet azonban 2013. december 11-óta egyszer sem hívták össze.

"A NAM feladata az AIDS megbetegedés elleni küzdelem szakmai irányításának koordinálása, a Nemzeti HIV/AIDS szakpolitikai program kialakítása és az ezekhez kapcsolódó általános javaslatok kidolgozása, döntések előkészítése és véleményezése", valamint a HIV-prevenció koordinálása lenne. A testületnek akadna munkája bőven. Hisz érvényes AIDS stratégiája sincs az országnak, ugyanis a tervezet elakadt valahol a minisztériumban. Ráadásul Magyarországon jelenleg fogalmunk sincs, hogy hányan hordozzák valójában a szerzett immunhiányos tünetegyüttes vírusát. Szűrésre ugyanis kevesen járnak (alig a népesség 0,9 százaléka), döntően melegek és egészségügyi dolgozók, utóbbiak kötelező jelleggel. A szűrések száma évről évre csökken, a frissen kiszűrteké pedig nő. A hivatalos adatok nem hitelesek, mert a szűrésre nem járók és a "VIP" HIV-pozitívok sem szerepelnek az amúgy is letisztított adatok között.

Dilettantizmus?

A helyzeten az sem segít, hogy az ártalomcsökkentő tűcsereprogramok megszűnőben vannak, és politikai ügy lett belőlük. HIV-megelőzésre pedig évről évre kevesebbet költ az állam. Ráadásul volt több olyan év 2010 és 2014 között, hogy célzott, a rizikócsoportokat érintő AIDS prevencióra egy fillért sem költöttek. Szűrési kampányok nincsenek, és eljutottunk oda, hogy már december elsején (az AIDS Világnapján) is alig eshet szó a HIV-ről. Az állam tavaly és tavalyelőtt nem érezte szükségét, hogy legalább az AIDS Világnapján felhívja a lakosság figyelmét a HIV-szűrés fontosságára. Ebben idén sem várható változás, ugyanis az ehhez szükséges forrásokat visszavonták.

Magyarországon jelenleg modern prevenciós anyagok - melyek a kockázatokat és a helyes megelőzési módokat és lehetőségeket vennék számba szexuális irányultság szerint - nem léteznek. Csak a járvány itthoni megjelenése óta megismert, "mindig használj óvszert" az egyetlen megelőzési mód, ami úgy látszik csődöt mondott.

A Háttér Társaság óvszer-automata programja évekig szünetelt, majd a civil szervezet kapott ugyan pénzt, és megkezdte az automaták óvszerrel történő feltöltését, azonban síkosítóra az EMMI már nem adott pénzt. Pedig prevenciós szempontból a síkosító egyedüli használata is nagyban csökkentené a fertőzés kockázatát. Azt nem tudni, hogy szakmai dilettantizmus, rossz szándék, vagy homofóbia áll-e a háttérben, de a végeredmény szempontjából ez mindegy. Idén ismét az eddigi legtöbb HIV-fertőzöttet fogják kiszűrni (legalább 300 főt), és ki tudja hányan haltak már meg ténylegesen AIDS-ben úgy, hogy soha nem derül ki, hogy mi volt a halál valódi oka.

A fertőzést egyébként csak a vér, az anyatej, a hüvelyváladék és az ondó képes közvetíteni, ha van egy behatolási pont, valamilyen sérülés, melyen a vírus bejut a keringésbe, ahol szaporodni kezd. A HIV az összes immunsejtet irányító, úgynevezett CD4 immunsejteket veszi célba és módosítja úgy, hogy onnantól kezdve az a HIV-ről kezd másolatot készíteni, majd elpusztul. A folyamat végére (2-10 év tünetmentes hordozás után) nem marad a szervezetben CD4 sejt, összeomlik az immunrendszer, melynek következménye társfertőzés (tüdőgyulladás, bronchitis, gombás fertőzések, kaposi szarkóma stb.) és halál.

Uniós összehasonlításban Magyarország az enyhén fertőzött országok közé tartozik, legalábbis papíron. Bár a hazai adatok szerint mindössze csak kevesek problémája a HIV (1985-óta alig 3000 fertőzöttet találtak), egyre több jel azt mutatja, hogy a vírus már elszabadult.

Hogy ezért kik a felelősök? A melegek? Prostituáltak? Politikusok? Civilek? Az oktatás? Az állam? A járványügyi szakemberek? "Magyarországon én vagyok a HIV" - nem egy szakember gondolta ezt magáról a múltban a tudomány és a szakmai becsvágy magaslataiban megihletődve. Az eredmény, hogy mára az AIDS misztifikálva lett. A betegek kezdetben el lettek rejtve, akiket egyébként hátrányos megkülönböztetés ér, ha kiderül HIV-státuszuk. Pedig ők is ugyanolyan emberek, legalábbis addig, amíg ki nem derül róluk, hogy HIV-pozitívok.

Van közöttük tanár, iskolaigazgató, orvos, betegápoló, autószerelő és ügyvéd. Meleg és heteroszexuális, fekete és fehér, roma és nem roma, sok-sok férfi és sok nő. Akad köztük nagymama és unoka. Vannak, akik HIV-fertőzötten születtek, és megint mások fertőzött vért kaptak a 80-as években. Vannak VIP betegek is. Ők még a hivatalos adatokban sem szerepelnek vélt, vagy valós társadalmi státuszuk miatt. Személyüket és kezelésüket homály fedi, noha ezek az emberek saját életükkel hazardíroznak. Azonban a HIV nem válogat. Nem ismer országhatárokat és életkort sem. Nehéz elképzelni, miért pont Magyarország lenne kivétel, mikor tőlünk Nyugatra és Keletre is jelentős problémát jelent a betegség.

Ukrajnában humanitárius katasztrófa fenyeget - annyi a HIV-fertőzött -, ott a legnagyobb kihívást most a gyógyszerek betegekhez történő eljuttatása jelenti. Nálunk az érintettek gondozása, követése és nem HIV-specifikus egyéb betegségük ellátása jelent problémát. Felvetődik a kérdés: a HIV-pozitívok miért nem kapnak védőoltást humán papilloma, hepatitisz és pneumónia megelőzésére? Hisz ez a populáció fogékonyabb bármilyen fertőzéssel szemben. Financiális okok, vagy a jó szándék hiánya áll a háttérben?

Minden országnak vannak zárolt gyógyszerkészletei, melyek szavatossága egy bizonyos idő után lejár, és meg kell semmisíteni azokat. Nem nehéz kitalálni, hogy mi történt a hepatitisz elleni védőoltásokkal Magyarországon. Mindössze egy pecsét és egy aláírás hiányzott ahhoz, hogy be legyenek oltva a fertőzésnek leginkább kitett HIV-pozitívok. Lejárati idő után a vakcinákat megsemmisítették.

Primer megelőzés

Magyarországon nincs baj a HIV-gyógyszerek hozzáférhetőségével. A legmodernebb antiretrovirális kezelések elérhetők, melyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszíroz. 2013. november 29-én az OEP az AIDS Világnapja alkalmából a következő közleményt adta ki: "A HIV/AIDS betegek kezelésére szolgáló készítményeket az OEP 100 százalékban támogatja (300 Ft dobozdíj megfizetése mellett). 2009-ben alapbetegségével összefüggésben az OEP 540 HIV-fertőzött beteg gyógyszeres kezelését finanszírozta. Ez a szám a 2013. év októberével záruló 12 hónapban 888-ra emelkedett, ami az elmúlt 5 évet tekintve mintegy 13,2 százalék átlagos emelkedést jelentett.

Ezzel egy időben a betegek alapbetegségével összefüggő gyógyszeres kezelés társadalombiztosítási támogatására, 2009-ben az OEP 1,317 milliárd Ft-ot költött. Ez az összeg az utóbbi 12 hónapban 2,358 milliárd Ft-ra emelkedett. Ez a közben eltelt időszakot tekintve mintegy 15,7 százalékos átlagos éves növekedési ütemnek felel meg. A fenti összegből az OEP, a vizsgált időszak első évében 13 405 doboz, a HIV-fertőzöttek kezelését szolgáló gyógyszeres terápiában alkalmazott készítmény vásárlását támogatta, és ez a mutató a vizsgált időszak végére 23 506-ra emelkedett, amely az egész vizsgált időszak egészét tekintve mintegy 15,1 százalékos átlagos éves növekedést jelent.”

Hogy miért kerültek ezek az adatok nyilvánosságra? Vélhetőleg nem a társadalmi szolidaritás elősegítése volt a cél. Az adatok közzététele ugyanis ellenszenvet és gyűlöletet válthat ki azokból, akik amúgy is előítéletesek HIV/AIDS ügyekben. A HIV-gyógyszerek, melyek a túlélést jelentik a fertőzöttek számára Magyarországon elérhetők, de igen drágák. A kérdés az, hogy időben megkapják-e a kezelést a rászorulók? Mára az AIDS okozta halálozási mutatók a gyógyszeres kezelés előtti időszak adataira romlottak. Pedig a gyógyszerszedés ma jó minőségű életet és élethossznyi túlélést jelent egy AIDS beteg számára. Magyarországon ez mégsem így van.

Az ellátást idén nyáron decentralizálták, mintha a döntéshozók kezdenének észbe kapni. Volt már erre példa; a 2010-es decentralizációhoz azonban se végrehajtási utasítás, se forrás nem kapcsolódott. Ezért a vidéken élő HIV-pozitívok rendszeresen Budapestre kénytelenek utazni, ugyanis mindössze két helyen folyt idén nyárig országosan a HIV-pozitívok ellátása. Ráadásul gyógyszerírási joga csak a László Kórházban működő HIV-ambulanciának volt. Idén nyáron új centrum nyílt Pécsett, Debrecenben és Miskolcon. A vidéki kezelőhelyeken már fogadják a betegeket, és a gyógyszerfelírás jogát is megkapták. Az új centrumokhoz közel élők választhatnak a budapesti és a lakhelyükhöz közelebb eső vidéki kezelőhely között.

A cikk a következő oldalon folytatódik