Az elmúlt hónapok híreinek fényében elmondható, hogy Magyarország közkedvelt célpont az embercsempészek, menekültek és a bevándorlók számára – bár még mindig kevesebben próbálnak határainkon átjutni, mint Európa más országainál.
Az Országos Rendőr -Főkapitányság (ORFK) jelentése szerint szeptember eleje és november vége között 14 575-en próbáltak átkelni a schengeni külső határokon, 97 százalékuk a szerb határszakaszon.
A belső határnál ugyanebben az időszakban 1629-en akartak bejutni Magyarország területére. A jelentés kitér arra is, hogy sok határsértőt akkor fogtak el, amikor menekültügyi eljárás alatt próbáltak Nyugat-Európába továbbutazni.
Az ORFK tájékoztatása szerint többségük koszovói, szír, afgán állampolgárnak vallotta magát, de nagy számban érkeztek palesztinok, irakiak, pakisztániak, albánok és bangladesiek is.
A Magyar Helsinki Bizottság év elején felmérést készített a hazai menekültügyi táborok helyzetéről. Gyulai Gábor menekültügyi programvezető lapunknak elmondta: egyre több a koszovói, szíriai, afgán menekült, nőtt a családosok és az egyedülálló nők száma.
Az Európai Unióba papírok nélkül a legtöbben még mindig Dél-Olaszországon keresztül igyekeznek belépni, második helyen Törökország és Görögország áll, míg ezt a szerb-magyar határ követi.
A szakember szerint nőtt a Magyarországon menedékjogot kérők száma, jelenleg is sokan várják az eljárásuk befejezését.
Azok, akik csak ,,ugródeszkának" használják hazánkat, egyszerűbb a dolguk, az unión belül már szabad a mozgás, és az ellenőrzés is lazább. G
yulai hangsúlyozza: a magyar rendszer nem tökéletes, de legalább működik. Az egyik legsúlyosabb problémát a menedékkérők hosszadalmas, értelmetlen és sokszor jogellenes fogvatartása jelenti.
Pedig a menedékkérőket – akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el – csak kivételes esetben, nagyon erős, egyéni indokokkal lehetne őrizetbe tartani.
Sok eljárás hagyatkozik sablonos kivizsgálásra, ritkaságszámba megy az igazán egyéni eljárás. Az őrizet fenntartásáról minden esetben a helyi járásbíróságon döntenek, ám időhiány miatt ezen döntések sablonosak – mondja Gyulai Gábor.
Azonban más problémák is adódnak: az egyik – és talán a legnehezebb – a menekült gyerekek kérdése. Menedékjogi szempontból mindenki „gyerek”, aki még nem múlt el 18 éves.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy úgy is gondolkodik, mint az európai körülmények között felnevelt fiatalok. Sokszor előfordul, hogy felnőtt családtag nélkül érkezett gyermekek is őrizetbe kerülnek, amit a magyar jogszabályok egyébként tiltanak.
Az ok: nagyon sokszor nem vizsgálják ki megfelelően a gyerekek valódi életkorát. A Helsinki Bizottság rendszeresen talál a menekültügyi táborokban olyan fiatalokat, akik kiskorúnak mondják magukat, ezt a hatóság azonban nem hiszi el, és a felnőttekre vonatkozó szabályokat alkalmazza rájuk.
Nagyon sok problémát okoz a forrás- és a megfelelő szakemberek hiánya. A felmérésnél sok menekültet megkérdeztek és kiderült, hogy nem csak az őrök, de sokszor a fogvatartottak segítésére felvett szociális munkások és egészségügyi dolgozók is felszínesen, vagy akár ellenségesen kezelik őket.
Az értelmetlenül és jogellenesen túlzó – és ez által rendkívül költséges – hazai fogvatartási gyakorlat javításával (azaz ha a jogszabályoknak megfelelően sokkal kevesebb külföldi kerülne menekültügyi őrizetbe) már önmagában jelentősen lehetne javítani mindezeken a problémákon.
A helyzet emellett a rácsokon kívül sem rózsás: a magyarországi illetékeseknek arra kellene rájönniük, hogy kisebb szállásokon, kevesebb emberrel kellene egyszerre foglalkozni, jóval kevesebb lenne a feszültség házon belül és kívül is, és ez sok gondot megoldana.
Egyelőre azonban úgy tűnik, erős az elkötelezettség a masszív őrizet, és a nagyméretű menekülttáborok fenntartása mellett: hiába a számos pozitív külföldi minta.
