Tanácstalanság Dortmundban

Jürgen Klopp, a Dortmund edzője tanácstalannak tűnt azután, hogy együttese a Bundesliga 13. fordulójában az utolsó, 18. helyre csúszott vissza, miután 2-0-s vereséget szenvedett vasárnap idegenben az Eintracht Frankfurttól. A Borussia szereplése annál is inkább érthetetlen, mert a Bajnokok Ligájában elsők között harcolta ki a továbbjutást Európa legjobb 16 csapata közé, otthon viszont még a 16-ba sem tud bekerülni.

A szurkolók még most sem tudnak napirendre térni efölött, pedig 13 forduló után lassan szembe kell nézniük a tényekkel: az idei évben a Dortmund túléléséről lehet szó. Utoljára egyébként az 1985/86-os szezonban álltak ennyire rosszul a sárga-feketék, akkor a 16. helyre sikerült felkapaszkodniuk. A Bundesliga 2-es Fortuna Köln ellen játszhattak osztályozót, s a kiegyenlített erőviszonyokat mutatja, hogy csak a harmadik érkőzés döntött a továbbjutásról.

A Bundesligában még 21 forduló maradt hátra, így korai lenne arról beszélni, hogy kiesési gondjai lennének a Borussiának, de a Frankfurt ellen úgy tűnt, valami mintha eltört volna. A csapatot jellemző lelkesedés a múlté, frusztráció, elkeseredettség jellemzi a csapatot. S nemcsak az együttest, hanem a sárga-feketékkel szinte együtt lélegző, szurkolókat is. „Várható volt, hogy ez bekövetkezik, lássuk be, nem tesszük könnyebbé az életüket” – ismerte el önkritikusan Klopp. A tréner szerint nem kezdték rosszul a meccset, de a hazaiak találatára, hiába próbálkoztak, nem tudtak válaszolni. Klopp megint a rossz helyzetkihasználást okolta az újabb vereségért.

Az előző héten a Stuttgart állt az utolsó helyen, akkor le is mondott Armin Veh, a svábok szakvezetője – emlékeztetett a Kicker. Klopp azonban aligha követi a példáját. Nemcsak edző, a szakma képviselője is, aki egyfajta fociiskolát teremtett az egyesületnél. „Megértem az újságírókat, ha eltűnődnek ezen. Én is felelősnek érzem magam a történtekért” – jelentette ki Klopp. „Amíg azonban nem jön valaki, hogy ismerünk egy személyt, aki jobban csinálja nálad, addig semmiképpen sem mehetek. Nem akarok az útba állni, de távozni sem szeretnék, amíg nincs jobb megoldás. Nagy a felelősség, s vállalom a kihívást” – közölte a tréner.

Michael Zorc sportigazgató elismerte, a kiesés ellen kell harcolniuk. „Nincs mit szépíteni ezen” – hangoztatta. Mint mondta, az elmúlt hetekben mindig azt figyelték, hány pont választja el őket a legjobbaktól, de „ezennel ennek vége” – jelentette ki. „Az a cél, hogy karácsonyig a lehető legtöbb pontot szerezzük meg, s elkerüljük a kieső helyeket” – közölte Zorc, aki elsősorban a védekezésben tapasztalható hibákat tartja a mélyrepülés okának.

Szerző

Odakozmált libasült

Már elszállt a Márton napi libasült illata, hogy a helyét erőszakosan elfoglalja a százszorosan fertőzött fővárosi levegő, aminek a töménysége a szakemberek szerint akár halálos is lehet. Már akinek jutott a tányérjára akárcsak néhány falat is, és nem kellett beérnie egy híg levessel. No de mit cifrázzuk a nyomort, mit ismételgessük a nyilvánvalót: mióta világ a világ, a szegény ember vízzel főz. És a sült liba illata helyett be kell érnie az ázott-kutya szagú valóság látványával. A még normálisan öltözött középkorú férfiével, aki szégyenkezés nélkül kiveszi a kukából a fedett papírpoharat, leszedi a tetejét és a benne maradt folyadékot megissza. Mert hiába a tiltás, a szegény ember kukázik. Napjaink hatvan körüli Ádámjával és Évájával, akik "végiglegelik" a betonjárda szélét, ahol tucat számra hever a cigarettacsikk, komótosan kibontják a csonkokat, és egy dobozba gyűjtik a napi bódulat-adaghoz szükséges dohánymaradékot. Mert a szegény ember újabban cikket gyűjt.

Ez a világ, ha van demokrácia, ha nincs, azoké, akiknek a zsebében nem a garas cincog. A közelmúltban a pökhendi kormánytag is ezt hozta a tudomásunkra, hogy el ne felejtsük: mindannyian annyit érünk, amennyink van. Ezt mifelénk egyszerűbben így szokás kifejezni: a pénz beszél, a kutya ugat. Lefordítva ez annyit tesz, hogy a pénzes emberé a hatalom, és a döntés joga, a pénztelen meg hiába "ugat", az ugyan nem hallik az égbe, ahol a vezérkar trónol. Ma hazánkban a száz leggazdagabb embernek 2460 milliárd forint az összvagyona, és ez 180 milliárddal több, mint egy esztendővel korábban volt. Vagyis 2013-hoz képest négyszeres a százak vagyon növekedése.( Ma Magyarországon megközelítően négy millió ember él a szegénységküszöb közelében és a mélyszegénység állapota testileg-lelkileg százezreket nyomorít. )

Hogy ez nem magyar specialitás?

Tény, hogy az Oxfam nemzetközi szervezet nyilvántartása szerint az 1700 milliárd dollár világvagyont 85 ember birtokolja, akik mellesleg offshore számlákon 185 ezer milliárd dollárt rejtegetnek. Tegyük hozzá, a Föld hét milliárd lakójának a fele a klasszikus értelemben vett szegény ember. Kétségtelen, hogy ezeket az adatokat értelmezni sem tudjuk, hiszen csak annak a néhány ezer forintnak az értéke jut el tudatunk hétköznapi összeadásaihoz és kivonásaihoz, amelyek a létfenntartás kellékei. (Tény az is, hogy minden századik bécsi lakos milliomos, hogy a leggazdagabb románnak átszámítva 200 milliárd forint a vagyona, de hogy Kelet se maradjon ki a sorból, a 100 leggazdagabb kínainak 30 milliárd dollár az összvagyona.

Mondják, az ember végül a nagy "tudomásulvétel" világába jut, ahonnan a technika jóvoltából szemlélheti például Putyin összkomfortos repülőgépét, amelynek a mosdója is aranyozott. De ha közelebbi csodára vágyik, böngészheti a magyar vezetőpolitikusok kastélyházainak, méregdrága használati tárgyainak fotóját és nyugtázhatja: arcukat az önelégültség „ikresítette”.

Ezek az arcok valamikor ránk hasonlítottak!

Odakozmált libasült

Már elszállt a Márton napi libasült illata, hogy a helyét erőszakosan elfoglalja a százszorosan fertőzött fővárosi levegő, aminek a töménysége a szakemberek szerint akár halálos is lehet. Már akinek jutott a tányérjára akárcsak néhány falat is, és nem kellett beérnie egy híg levessel. No de mit cifrázzuk a nyomort, mit ismételgessük a nyilvánvalót: mióta világ a világ, a szegény ember vízzel főz. És a sült liba illata helyett be kell érnie az ázott-kutya szagú valóság látványával. A még normálisan öltözött középkorú férfiével, aki szégyenkezés nélkül kiveszi a kukából a fedett papírpoharat, leszedi a tetejét és a benne maradt folyadékot megissza. Mert hiába a tiltás, a szegény ember kukázik. Napjaink hatvan körüli Ádámjával és Évájával, akik "végiglegelik" a betonjárda szélét, ahol tucat számra hever a cigarettacsikk, komótosan kibontják a csonkokat, és egy dobozba gyűjtik a napi bódulat-adaghoz szükséges dohánymaradékot. Mert a szegény ember újabban cikket gyűjt.

Ez a világ, ha van demokrácia, ha nincs, azoké, akiknek a zsebében nem a garas cincog. A közelmúltban a pökhendi kormánytag is ezt hozta a tudomásunkra, hogy el ne felejtsük: mindannyian annyit érünk, amennyink van. Ezt mifelénk egyszerűbben így szokás kifejezni: a pénz beszél, a kutya ugat. Lefordítva ez annyit tesz, hogy a pénzes emberé a hatalom, és a döntés joga, a pénztelen meg hiába "ugat", az ugyan nem hallik az égbe, ahol a vezérkar trónol. Ma hazánkban a száz leggazdagabb embernek 2460 milliárd forint az összvagyona, és ez 180 milliárddal több, mint egy esztendővel korábban volt. Vagyis 2013-hoz képest négyszeres a százak vagyon növekedése.( Ma Magyarországon megközelítően négy millió ember él a szegénységküszöb közelében és a mélyszegénység állapota testileg-lelkileg százezreket nyomorít. )

Hogy ez nem magyar specialitás?

Tény, hogy az Oxfam nemzetközi szervezet nyilvántartása szerint az 1700 milliárd dollár világvagyont 85 ember birtokolja, akik mellesleg offshore számlákon 185 ezer milliárd dollárt rejtegetnek. Tegyük hozzá, a Föld hét milliárd lakójának a fele a klasszikus értelemben vett szegény ember. Kétségtelen, hogy ezeket az adatokat értelmezni sem tudjuk, hiszen csak annak a néhány ezer forintnak az értéke jut el tudatunk hétköznapi összeadásaihoz és kivonásaihoz, amelyek a létfenntartás kellékei. (Tény az is, hogy minden századik bécsi lakos milliomos, hogy a leggazdagabb románnak átszámítva 200 milliárd forint a vagyona, de hogy Kelet se maradjon ki a sorból, a 100 leggazdagabb kínainak 30 milliárd dollár az összvagyona.

Mondják, az ember végül a nagy "tudomásulvétel" világába jut, ahonnan a technika jóvoltából szemlélheti például Putyin összkomfortos repülőgépét, amelynek a mosdója is aranyozott. De ha közelebbi csodára vágyik, böngészheti a magyar vezetőpolitikusok kastélyházainak, méregdrága használati tárgyainak fotóját és nyugtázhatja: arcukat az önelégültség „ikresítette”.

Ezek az arcok valamikor ránk hasonlítottak!