B.GY;

Nemzeti Színház;Gera Zoltán;Nemzet Színészei;Kóti Árpád;

2014-12-02 06:45:00

Kóti Árpádra voksoltak

Kóti Árpádot választották a nemzet színészei közé Gera Zoltán helyett a cím jelenlegi birtokosai. Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett színész, aki nemrég a nyolcvanadik születésnapját ünnepelte évtizedek óta Debrecenben játszik.

Kóti Árpád nem akármilyen osztályba járt, osztálytársai közé tartozott Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula és a nemrég elhunyt Margitai Ági.

A fenti névsorban több nemzet színészét is találunk, tehát feltehetően a tegnapi szavazáson jelenlévők egy része nagyon is jól ismeri az évtizedek óta vidéken, a Debreceni Csokonai Színházban játszó Kóti Árpádot. Nemrégiben lapunkban is megünnepeltük őt, hiszen néhány hete töltötte be a nyolcvanadik születésnapját.

Felidéztük, hogy végzősként, az ötvenes években, alkoholos állapotban elkövetett, ma már nevetséges semmiség miatt, bevitték a rendőrségre, alaposan összeverték, és kirúgták a főiskoláról, így nem kapta meg a diplomáját.

Később átvehette volna, de mindig makacs, dacos ember volt, így nem tette. Paraszti származásúként a földeken kellett dolgoznia, de ki szeretett volna ebből törni és több főiskolára is jelentkezett, mégpedig háromra.

Végül a Színművészeti Főiskolát választotta, mert úgy gondolta, ott úszhatja meg a legkevesebb tanulással. A főiskola után viszonylag rövid idő alatt több vidéki színházat is végigjárt, tagja volt a békéscsabai, az egri, a veszprémi és a szolnoki színháznak is.

Több mint ötven éve, 1963-ban szerződött a Debreceni Csokonai Színházba. Igaz, csábították több fővárosi színházba is, Both Béla a Nemzetibe, Kazimir Károly a Tháliába, de ő hűséges maradt a cívis városhoz, amelyet nagyon megszeretett és ahol otthonra lelt.

„Falusi, sőt tanyasi gyerek vagyok, engem nem vonzott Budapest” – mondta lapunknak, miután tegnap felhívtuk telefonon. Arról is beszélt, hogy tényleg sokfelé hívták tagnak és szerepre is, de csak vendégeskedésre mondott igent egy-egy alkalommal, máshova szerződni soha sem szeretett volna.

Még akkor is, ha előfordult, hogy morgott vagy elégedetlennek érezte magát egy-egy helyzetben. „ Furcsa, kegyetlen pálya a miénk” – tette hozzá szűkszavúan, mivel tegnap is játszott, ezért éppen indulnia kellett a MODEM-be, a tegnapi előadás helyszínére.

Tegnap este Heiner Müller Titus anatómiája, Róma bukása című drámájában Marcus Andronicust játszotta. - Nem szeretem – mondta lakonikus tömörséggel. - Mindig így el merte mondani a véleményét? – kérdeztem.

- Igen, én mindig őszinte voltam, emiatt sokszor voltak kellemetlenségeim, de úgy látszik, hosszú távon meghozza a gyümölcsét ez a mentalitás – utalt a tegnapi elismerésre, ami meglepte ugyan, de nagy megtiszteltetésnek tartja.

Arról is beszélt, hogy mivel betöltötte a nyolcvanat, kevesebb új bemutatót vállal, mint korábban, jelenleg három előadásban szerepel. „Nem volt ez mindig így, négy éve még a Lear királyt játszottam” – tette hozzá.

Amikor a kedvenc partnereiről tudakolódunk, akkor rögtön megemlíti főiskolai osztálytársait, Törőcsik Marit, Bodrogi Gyulát.

„Rajtuk kívül nagyon szerettem játszani már itt Debrecenben Szabó Ildivel, őt kevesebben ismerik, pedig remek színésznő, sajnos nem jutott el a pályáján oda, ahová a tehetsége szerint kellett volna” – jegyezte meg.

Végül a mostani közéletről is beszélt. „ A politikában pártoktól függetlenül nagyon sok a szélhámosság és ez nagyon fel tud bosszantani, és úgy látom a Fidesz jelenleg a leginkább baloldali párt.”

Erről még kérdeztem volna bővebben, de azt mondta, most már végképp indulnia kell, nem szeretne elkésni, még akkor, sem ha tegnaptól ő is a nemzet színészei közé tartozik.