Netanjahu negyedszer is?

Kirúgta centrista minisztereit az izraeli kormányfő, mert azok élesen bírálták a kabinet egyes intézkedéseit. Emiatt március 17-én előrehozott választásra kerül sor Izraelben. A harmadik Netanjahu-kabinet rekord rövid életű volt, de úgy tűnik, ismét Benjamin Netanjahu alakíthat kormányt.

2013. március 17-én több ultimátum után, tényleg az utolsó pillanatban, a végső határidő előtt, talán csak azért, hogy Barack Obama március 20-ra tervezett izraeli látogatása ne maradjon el, született meg a harmadik Netanjahu-kormány, amely a maga módján premiernek számított, hiszen vallási pártok nélküli kabinet lett.

Meggyengülve is erős Netanjahu

Az izraeli 10-es tévécsatorna felmérése szerint Netanjahu és a LikUd az utóbbi időben elszenvedett nemzetközi és hazai népszerűségvesztés és annak ellenére, hogy a választók nem támogatják az előrehozott választás gondolatát, még mindig a választások potenciális győztese.

A 120 mandátumból a LikUd 22-t szerezhet meg és ezzel a legnagyobb frakció lehet. Erős jobb-szélsőjobb túlsúlyt jelez a felmérés, a Zsidó Otthon (Bájt Hajehudi) szélsőjobboldali telepes párt második 17 mandátummal, harmadik a szociáldemokrata Munkapárt 15, a negyedik erő szintén szélsőjobboldali, az Izrael Hazánk (Iszráél Béténu) 12 mandátumot szerezne.

Így nyilván újra csak a vallási pártok segítségével alakíthat majd kormányt a régi-új kormányfő. Netanjahu népszerűsége a nyári gázai hadművelet során 27 százalékot esett, de még így is 50 százalékos volt.

Izrael most megbukott 33. kormánya azonban tűz-víz koalícióra épült, hiszen a kormányzó jobbközép Likud mellett helyet kapott a két centrista formáció a régi nagy rivális, Cipi Livni vezette új párt, a Mozgalom (Tnua) és az ugyancsak új, a választásokon második erővé előlépett alakulat, a magyar gyökerekkel is rendelkező korábbi televíziós személyiség, Jair Lapid vezette Van Jövő (Jes Atid), a szélsőjobboldali radikális telepespárt, a Naftali Bennet vezette Bájt Hajehudi (Zsidó Otthon) is.

Az öt párt csupán négy frakciót jelentett, mert az Avigdor Lieberman külügyminiszter vezette Zsidó Hazánk (Iszráél Béténu) elnevezésű radikális szélsőjobboldali párt már eleve a Likuddal koalícióban indult.

A kormány 68 fős többségre támaszkodhatott a 120 tagú Knesszetben, a Saul Mofaz volt vezérkari főnök vezette, mindössze két mandátumot szerző Kadima végül nem csatlakozott a szövetséghez.

Az eleve törékeny többséget megviselte

az izraeli-palesztin békefolyamathoz való különböző viszonyulás, a nyári gázai hadművelet, a költségvetés körüli viták, amelynek tétje a katonai kiadások növelése volt, de a végső törést az a november 26-án a kabinet által elfogadott törvényjavaslat volt, amely Izraelt zsidó nemzetállamként kívánja meghatározni.

A javaslatot tizennégy miniszter támogatta, míg hat nem, ezzel veszélybe is került a kormányzó koalíció egysége. Livni, aki egyben a megfeneklett békefolyamat felelőse is a kabinetben, valamint Lapid bírálták a döntést.

De nem csak ők, számos izraeli civil szervezet és mozgalom is hasonló álláspontot képvisel.

A vita tárgyát a javaslattal kapcsolatban az képezi, hogy a tervezet Izraelt, mint kizárólag a zsidók otthonát említi és lehetővé teszi az izraeli kormány számára, hogy megfossza jogaitól bármely arab lakost, aki részt vett izraeliek bántalmazásában.

Netanjahu az utóbbi idők zavargásai és terrortámadásai következtében újra felmelegítette azt a sokat bírált eljárást is, hogy a terrorcselekményt elkövetők családi otthonát is büntetésképpen lerombolják és már korábban felgyorsította a telepbővítéseket is.

A két kirúgott centrista miniszter valóban többször és nyilvánosan bírálta Netanjahut és a kabinet intézkedéseit. „ Nem fogom tűrni, hogy miniszterek a kormányon belülről támadják a kabinet politikáját és vezetőjét”, szögezte le.