Behúzott fékekkel

Mint médiapolitikát és média-gazdaságtant oktatónak felteszik a kérdést a kommunikáció- és médiatudományi szakos hallgatók: hogyan lehet a kétféléből egy, ahogy különbözőségét a duális médiarendszerről is tanítják?

Manapság új trendek vannak a hazai televíziózásban is. A közmédia bulvárszereplésre vágyik és fordítva. Mint azt L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár újságírók előtt kifejtette: „a hazai média elképesztő állapotban van”. Vitám L. Simonnal abban áll, hogy e téren a kormánynak volna-e tennivalója, és az utánpótlás nevelésében részt kellene-e vállalnia. Attól tartok, ha ezt megtennék, talán ideológiai alapon működne ez is.

Elismerve, a sajtó sokat vesztett nívójából, különösen a kormánypárti „közmédia” orgánumoknak köszönhetően. Mégis maradtak, akik hivatásuknak tekintik az újságírást, szemben a politika konjunktúra lovagjaival. Mindebből az következne, hogy a média egésze attitűdöt váltson, megkérdőjelezve ezzel a szakmai protokollt? Hiszem, hogy a sajtó úgy nyerheti vissza a tekintélyét, ha komolyan veszi önmagát. És akkor majd a hatalom is kénytelen lesz komolyan venni a sajtót.

A konstruktív oppozíciót nem igényli a hatalom, csak a fékeket igyekszik „behúzni”, ami nehezen egyeztethető össze egy demokratikus jogállamiság működésével, amelyben nem lehet és nem is szabad kizárni a teljes nyilvánosságot. Ahhoz, hogy ez gyakorlatban is működjön, ahhoz a sajtó minden irányzatának „élettérre” van szüksége, a mai gazdasági viszonyok között a hirdetésekből – adott esetben az állami hirdetésekből – származó bevételekre. A kormány letette a nagy esküt: szó sincs a kabinet és háttérintézményeinek hirdetési központosításáról, de azóta már tudjuk, ez bekövetkezett, a mintegy ötvenmilliárdos büdzséből alighanem ki fogják zárni az ellenzéki médiát.

Az állam által finanszírozott közszolgálatiság „bejáratlan” ösvényekre tévedt. A kormányzat inkább elnézi a közmédiumok „felhígítását”, hogy azok minden lépését támogathassák. Ezért megéri a hatalomnak odaadni az adófizetők majd 80 milliárd forintját. Vásárhelyi Mária médiaszociológus szerint a Magyar Médiaszolgáltató- és Vagyonkezelő Alap (MTVA) minden erőfeszítése, az egész mai „médiaháború” arra irányul, hogy megpróbálják a közszolgálati adó „hatókörébe” terelni a civil szférát is. Az RTL Híradójának kirobbanó sikerei ellenben éppen az ellenkezőjét bizonyítják: az emberek a kritikai hangokra vannak kihegyezve. A 18-49 éves korosztályból mind többen preferálják az ATV hírműsorait is. Ebben a „csatában” a győzelmi jelentéseket interpretáló közmédiumoknak érthetően fáj az ellenzéki sajtó kritikus megnyilvánulása és nézettsége.

A kormány azonban nem adja fel! Az MTV 2-es jelenlegi csatornára építi a 3-at, szervezik a negyedik csatornát is, amely megszerezheti a sportközvetítési jogok primátusát, és a vele járó hirdetési bevételeket. És talán még ezzel sincs vége a sornak, jöhet egy bulvár-csatorna is...

Attól tartok: újra kell gondolni az egész médiapolitikát és mindazokat az elveket, amelyeket az illetékes tanszékeken oktatnak. De vajon lehet-e a médiában a gazdasági törvényszerűséggel ellentétes szemléletet tanítani? El lehet-e szakadni a sajtót most gúzsba kötő két tényezőtől: a hatalomtól és a pénztől?