Álom a Kremlben

Publikálás dátuma
2014.12.05. 06:40
Irreális a putyini álom FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HARRY ENGELS
Tizenegyedik alkalommal tartotta meg a Szövetségi Tanácshoz intézett éves beszédét Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök sem újat, sem meglepőt nem jelentetett be, egyértelművé tette, hogy a közeljövőben nem várható lényegi változás a Kreml Ukrajna politikájában. Ugyanakkor gazdasági vonatkozásban üres álomnak tűnő terveket ismertetett. Sz. Bíró Zoltán Oroszország szakértőt kértük a beszéd értékelésére.

Oroszország semmiképpen sem szakítja meg kapcsolatait az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal, nyitott marad a világ felé, az együttműködés, a külföldi befektetések, közös tervek megvalósítása számára" – jelentette be Vlagyimir Putyin évértékelő beszédében tegnap a parlament két háza, a Szövetségi Tanács előtt.

A beszédet, amely általában a következő év orosz bel-, kül- és gazdaságpolitikájának irányelveit is egyértelművé teszi, és minden alkalommal nemcsak haza, hanem a nagyvilágnak is üzen, ezúttal – érthető módon - a szokottnál is nagyobb érdeklődés övezte, több mint ezren hallgatták meg a parlament Szent György termében, köztük parlamenti képviselők, közszereplők és újságírók. Jelen voltak a Krím-félszigetvezető politikusai is, akiket külön köszöntött az orosz elnök.

Putyin azzal lepte meg hallgatóságot, hogy azt mondta, a Krím félsziget olyan civilizációs és szakrális jelentőséggel bír Oroszország számára, mint a jeruzsálemi Templomhegy a zsidóságnak és a muzulmán vallás híveinek.

Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, az MTA tudományos munkatársa a Népszava kérdésére válaszolva úgy értékelte, hogy összességében nem volt semmi meglepő vagy váratlan a mai Putyin beszédben.

A nyugat, az Európai Unió és az Egyesült Államok kapcsán tett kijelentését nem érzi visszakozásnak a szakértő, inkább csak retorikai fogásnak érzi.

„Úgy gondolom, hogy amúgy is annyira bizalom nélküli és konfrontatív a Nyugat és Oroszország viszonya, hogy retorikailag tovább élezni ezt teljesen értelmetlen és fölösleges lett volna, semmiféle belpolitikai hasznot nem hozott volna Putyin számára, ezért inkább a békülékenyebb, együttműködést hangsúlyozó beszédmódot tartotta indokoltabbnak és célravezetőbbnek” – fogalmazott Sz. Bíró.

Úgy gondolja, hogy az elmondottakból nem következik semmiféle gyakorlati lépés Ukrajna tekintetében. Sz. Bíró szerint Putyin Ukrajna kapcsán nem fogalmazott meg sem újat, sem váratlant, ugyanazt mondta, amit már hónapok óta hangsúlyoz.

Tett ugyan egy utalást arra, hogy természetesen Ukrajnát is megilleti a jog, hogy eldöntse, milyen belpolitikát és külkapcsolatokat alakít ki, hiszen fejlődésének irányát minden ország maga szabhatja meg.

Ugyanakkor megismételte azt is, hogy Kijevben a legitim hatalmat puccsal, államcsínnyel döntötték meg februárban és ebben a nyugati hatalmaknak tevékeny része volt. vagyis ezúttal is, akárcsak korábban ezzel magyarázta mindazt, ami Ukrajnában történt és a felelősséget ezúttal is megpróbálta a nyugati szereplőkre áthárítani.

A szakértő ebből arra következtet, hogy nem várható módosulás az orosz álláspontban sem Ukrajna, sem a Krím kapcsán.

„A Krím-félsziget ügyében egészen biztosan nem lesz változás, Ukrajna kapcsán pedig nem látszanak a jelei annak, hogy bármiféle konstruktív együttműködésre készülne az orosz elnök”, szögezte le, jelezve, hogy a szakrális vonulat, a Templomhegyhez való hasonlítás teljesen új argumentum, eddig még nem tűnt fel az elnök és Moszkva indoklásában.

Korábban csak a félszigeten lakó oroszok védelme, a szevasztopoli orosz flotta biztonsága illetve az attól való félelem jelent meg indoklásképpen, hogy a NATO a félszigeten is megvetheti lábát.

Sz. Bíró értékelése szerint Putyin beszédével érthető módon próbált határozottságot és optimizmust sugallni. Az optimizmus különösen a gazdasági kérdésekben olvasható ki.

Azt várja el az orosz gazdaság vezetőitől, a gazdaságpolitika irányítóitól, hogy döntéseiknek köszönhetően az orosz gazdaság a világgazdaság ütemét meghaladó mértékben bővüljön az elkövetkezőkben, miközben a gazdaságfejlesztési minisztérium prognózisa, amely épp néhány napja látott napvilágot nemhogy növekedésről nem szól, épp ellenkezőleg: 0,8 százalékos recesszióval számol.

Ugyanilyen optimista az infláció kapcsán is, Putyin azt várja el a gazdaságpolitika irányítóitól, hogy minél gyorsabban szorítsák vissza az inflációt 4,5 százalék alá, miközben az idei évet 8,5 százalékon fogja zárni az orosz gazdaság.

Sz. Bíró azonban úgy véli, ennek a megfelezése a következő egy-két évben teljes mértékben elképzelhetetlen a rubel drámai árfolyamvesztése, az olajárak hanyatlása és az orosz gazdaság recesszióba fordulása közepette.

A szakértő kiemelte, hogy ugyanakkor van egy figyelmet érdemlő blokkja a beszédnek, az, amely a gazdaság liberalizálásával próbál valamilyen lendületet adni a recesszió előtti állapotba került országnak.

„Putyin a gazdaság fölötti bürokratikus felügyelet enyhítését ígérte meg, ezzel kívánja segíteni a vállalkozások helyzetét, Másfelől amnesztiát kínált fel mindazoknak, akik kimenekítették tőkéjüket az országból. Ebben az évben valószínűleg a kimentett tőke nagysága 120-130 milliárd dollár nagyságú lesz, miközben tavaly még csak 61 milliárd dollár volt.

Most mindenkinek amnesztiát ajánl fel, aki önként visszahozza külföldre menekített vagyonát. Ám ismerve az ország belpolitikai, jogi, gazdasági körülményeit, a gazdasági elemzők többsége nagyon kismértékű visszatérésre számít”, mondta Sz. Bíró.

Szerző

Új korszak a német belpolitikában

Publikálás dátuma
2014.12.05. 06:32
Ramelowra sok tévés fellépés vár, ha valóban megválasztják a tartomány miniszterelnökének FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JENS SCHL
Az újraegyesített Németország történetében első ízben ülhet balpárti politikus a tartományi miniszterelnöki székbe. A türingiai parlament ma szavaz arról, megválasztják-e a Balpárt, a szociáldemokrata SPD, valamint a Zöldek koalíciójának közös jelöltjét, Bodo Ramelowot.

A Balpártot ugyan a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) utódpártjának tartják, valójában azonban megszűnt mindenfajta, az NDK állampártjához fűződött ideológiai kötődés.

Olyannyira, hogy a Balpárt még a türingiai koalíciós megbeszélések megkezdése előtt deklarálta: az NDK-t önkényes államnak tartja, ahol nem tartották tiszteletben a jogállamiságot.

Ez a kijelentés kivált az SPD számára volt fontos, hiszen így a szövetségi szintű koalíciós partner, a CDU nem vádolhatja azzal, hogy egy rovott múltú tömörüléssel szövetkezik, amely nem határolódott el az NDK-ban elkövetett emberi jogsértésektől.

Bodo Ramelow nem az NDK-ban, hanem az NSZK-beli Hessen tartományban született, s nőtt fel. Tizenegy éves volt, amikor édesapja egy a II. világháborúban szerzett sebesülés szövődményében meghalt.

Kereskedőnek tanult, 1977-től a Karstadt AG-nál dolgozott. 1981-1990 között szakszervezeti titkár volt, majd 1990-től a türingiai HBV szakszervezet elnöke.

Először 1994. május elsején tűnt fel május elsején a NSZEP közvetlen utódpártja, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) rendezvényén szónokként Gregor Gysi, Gerhard Jüttemann és Heinrich Fink mellett a szakszervezetek egyik képviselőjeként.

1997-ben az Erfurti Nyilatkozat aláírói közé tartozott. Ebben 40 művész, értelmiségi, szakszervezeti vezető és politikus szociális igazságosságot követelt, valamint az SPD, a Zöldek és a PDS szorosabb együttműködéséért szálltak síkra.

Ramelow 1999 áprilisában lépett be a PDS-be, s ugyanebben az évben beválasztották a türingiai parlamentbe. 2001-ig a PDS frakcióvezető-helyettese volt, majd a képviselőcsoport első emberévé tették meg.

Kemény szónokként ismerték, időnként „egyemberes ellenzéknek” is nevezték. 2003-ban őt jelölte a PDS a párt tartományi kormányfőjelöltjének.

2004-ben a politikai erő történetének legjobb eredményét érte el Türingiában, 26,1 százalékot szerezve. Egy évvel később a német szövetségi parlamentbe, a Bundestagba is beválasztották. A párt egyházügyi referensévé tették meg.

2009-ben már létrejöhetett volna a baloldali pártok összefogása Türingiában, az SPD és a Zöldek azonban egyetértettek abban, vállalhatatlan számukra Ramelow személye kormányfőként. Utóbbi erre megakadályozta, hogy a szociáldemokrata Christoph Matschie-t válasszák meg miniszterelnöknek.

2014-ben azonban fordult a kocka. A szeptemberi tartományi választáson a Balpárt második helyen végzett a kereszténydemokrata CDU mögött, október közepén aztán a Balpárt hivatalosan is koalíciós együttműködést ajánlott az SPD-nek és a Zöldeknek.

Eleinte úgy tűnt, a baloldali szövetség ezúttal is elmarad, de az egyeztetések során egyre közelebb került egymáshoz a Balpárt és az SPD.

A szociáldemokraták véleményének megváltozásában az is fontos szerepet játszott, hogy az előző tartományi vezető, Christoph Matschie lemondott, s a koalíciós megbeszéléseket már utóda, Andreas Bausewein irányította. Az a politikus, aki erfurti polgármesterként épp a Balpárttal kormányoz együtt a városban.

Ramelow ugyan közvetlen kapcsolatban nem állt az NDK-val, s nem is tartja jogállamnak, de úgy véli, bizonyos törvényei – elsősorban a munkaügyeket érintőkre gondolt – jobbak voltak, mint az NSZK-é.

A leendő (?) tartományi miniszterelnök ígéretet tett arra, senkit sem hív be kabinetjébe, aki közvetetten vagy közvetlenül együttműködött az NDK belbiztonsági szolgálataival.

Ugyanakkor a Welt am Sonntag egy múlt vasárnap megjelent cikkében azt állította, Ramelow egy céget együtt irányított a Stasi egy egykori tisztjével. A balpárti vezető hazugságnak nevezte az állítást.

A CDU eredetileg ellenjelöltet kívánt volna állítani a pénteki szavazásnál. Christine Lieberknecht leköszönő kereszténydemokrata miniszterelnök ugyanis múlt héten azt közölte, a végsőkig megpróbálnak küzdeni.

Csakhogy egy ilyen lépés számos veszélyt is magában rejtett volna. Ahhoz ugyanis, hogy ismét CDU-s politikust válasszanak kormányfőnek több olyan feltételnek is teljesülnie kellett volna, ami nagyon nem tetszett volna a berlini pártközpontnak, s Angela Merkel kancellárnak.

A voksoláson ugyanis egy esetleges kereszténydemokrata jelöltnek az euroszkeptikus Alternatíva, valamint a három párt alkotta baloldali koalíció egy „lázadójának” szavazatára is szükség lett volna. (A baloldali koalíció szűk, egyfős többséggel kormányozhat.)

Az AfD ugyan nem zárkózott el attól, hogy „a legnagyobb frakció jelöltjét” (ezzel a CDU-ra utalt) támogassa, de komoly feltétellel rukkolt elő: az illető személynek magáévá kell tennie az Alternatíva politikáját.

Magyarán támogatnia kell az euroszkeptikus irányvonalat. Ez azonban elfogadhatatlan, sőt, vállalhatatlan lett volna Angela Merkel számára. Hírek szerint Berlin ezt átlátva kezdettől fogva ellenezte, hogy a kereszténydemokraták önálló jelöltet állítsanak.

Merkelék úgy vélték, inkább le kell nyelni a békát, de a CDU nem mehet szembe saját irányvonalával. Bár a CDU-n belül több olyan politikus is volt, aki a korábbi hónapokban az AfD-hez való közeledésre tett javaslatot, ugyanakkor Angela Merkel leszögezte: kizárt az együttműködés az euroszkeptikusokkal.

A CDU tartományi szervezete ennek hatására kénytelen volt változtatni álláspontján, s Mario Voigt főtitkár bejelentette: az „első szavazási körben” nem akarnak ellenjelöltet felvonultatni, meghagyják a lehetőséget a „vörös-vörös-zöld” koalíciónak, hogy bizonyítsa, valóban kellő többséggel rendelkezik.

Arra ugyanakkor nem adott választ, mi történik, ha második, vagy harmadik szavazási körre kerül sor.

A szavazás titkos, s állítólag nem teljesen biztos, hogy tényleg minden baloldali koalíciós képviselő Ramelowra szavaz majd. A Balpártnál elsősorban attól tartanak, hogy az SPD-nél lehetnek elhajlók.

Ha elutasítanák a balpárti kormányfő személyét, csak ekkor jöhetne szóba egy kereszténydemokrata jelölt, nevezetesen Mike Mohring tartományi frakcióvezető, aki vállalná is a megbízatást.

Új korszak a német belpolitikában

Publikálás dátuma
2014.12.05. 06:32
Ramelowra sok tévés fellépés vár, ha valóban megválasztják a tartomány miniszterelnökének FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JENS SCHL
Az újraegyesített Németország történetében első ízben ülhet balpárti politikus a tartományi miniszterelnöki székbe. A türingiai parlament ma szavaz arról, megválasztják-e a Balpárt, a szociáldemokrata SPD, valamint a Zöldek koalíciójának közös jelöltjét, Bodo Ramelowot.

A Balpártot ugyan a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) utódpártjának tartják, valójában azonban megszűnt mindenfajta, az NDK állampártjához fűződött ideológiai kötődés.

Olyannyira, hogy a Balpárt még a türingiai koalíciós megbeszélések megkezdése előtt deklarálta: az NDK-t önkényes államnak tartja, ahol nem tartották tiszteletben a jogállamiságot.

Ez a kijelentés kivált az SPD számára volt fontos, hiszen így a szövetségi szintű koalíciós partner, a CDU nem vádolhatja azzal, hogy egy rovott múltú tömörüléssel szövetkezik, amely nem határolódott el az NDK-ban elkövetett emberi jogsértésektől.

Bodo Ramelow nem az NDK-ban, hanem az NSZK-beli Hessen tartományban született, s nőtt fel. Tizenegy éves volt, amikor édesapja egy a II. világháborúban szerzett sebesülés szövődményében meghalt.

Kereskedőnek tanult, 1977-től a Karstadt AG-nál dolgozott. 1981-1990 között szakszervezeti titkár volt, majd 1990-től a türingiai HBV szakszervezet elnöke.

Először 1994. május elsején tűnt fel május elsején a NSZEP közvetlen utódpártja, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS) rendezvényén szónokként Gregor Gysi, Gerhard Jüttemann és Heinrich Fink mellett a szakszervezetek egyik képviselőjeként.

1997-ben az Erfurti Nyilatkozat aláírói közé tartozott. Ebben 40 művész, értelmiségi, szakszervezeti vezető és politikus szociális igazságosságot követelt, valamint az SPD, a Zöldek és a PDS szorosabb együttműködéséért szálltak síkra.

Ramelow 1999 áprilisában lépett be a PDS-be, s ugyanebben az évben beválasztották a türingiai parlamentbe. 2001-ig a PDS frakcióvezető-helyettese volt, majd a képviselőcsoport első emberévé tették meg.

Kemény szónokként ismerték, időnként „egyemberes ellenzéknek” is nevezték. 2003-ban őt jelölte a PDS a párt tartományi kormányfőjelöltjének.

2004-ben a politikai erő történetének legjobb eredményét érte el Türingiában, 26,1 százalékot szerezve. Egy évvel később a német szövetségi parlamentbe, a Bundestagba is beválasztották. A párt egyházügyi referensévé tették meg.

2009-ben már létrejöhetett volna a baloldali pártok összefogása Türingiában, az SPD és a Zöldek azonban egyetértettek abban, vállalhatatlan számukra Ramelow személye kormányfőként. Utóbbi erre megakadályozta, hogy a szociáldemokrata Christoph Matschie-t válasszák meg miniszterelnöknek.

2014-ben azonban fordult a kocka. A szeptemberi tartományi választáson a Balpárt második helyen végzett a kereszténydemokrata CDU mögött, október közepén aztán a Balpárt hivatalosan is koalíciós együttműködést ajánlott az SPD-nek és a Zöldeknek.

Eleinte úgy tűnt, a baloldali szövetség ezúttal is elmarad, de az egyeztetések során egyre közelebb került egymáshoz a Balpárt és az SPD.

A szociáldemokraták véleményének megváltozásában az is fontos szerepet játszott, hogy az előző tartományi vezető, Christoph Matschie lemondott, s a koalíciós megbeszéléseket már utóda, Andreas Bausewein irányította. Az a politikus, aki erfurti polgármesterként épp a Balpárttal kormányoz együtt a városban.

Ramelow ugyan közvetlen kapcsolatban nem állt az NDK-val, s nem is tartja jogállamnak, de úgy véli, bizonyos törvényei – elsősorban a munkaügyeket érintőkre gondolt – jobbak voltak, mint az NSZK-é.

A leendő (?) tartományi miniszterelnök ígéretet tett arra, senkit sem hív be kabinetjébe, aki közvetetten vagy közvetlenül együttműködött az NDK belbiztonsági szolgálataival.

Ugyanakkor a Welt am Sonntag egy múlt vasárnap megjelent cikkében azt állította, Ramelow egy céget együtt irányított a Stasi egy egykori tisztjével. A balpárti vezető hazugságnak nevezte az állítást.

A CDU eredetileg ellenjelöltet kívánt volna állítani a pénteki szavazásnál. Christine Lieberknecht leköszönő kereszténydemokrata miniszterelnök ugyanis múlt héten azt közölte, a végsőkig megpróbálnak küzdeni.

Csakhogy egy ilyen lépés számos veszélyt is magában rejtett volna. Ahhoz ugyanis, hogy ismét CDU-s politikust válasszanak kormányfőnek több olyan feltételnek is teljesülnie kellett volna, ami nagyon nem tetszett volna a berlini pártközpontnak, s Angela Merkel kancellárnak.

A voksoláson ugyanis egy esetleges kereszténydemokrata jelöltnek az euroszkeptikus Alternatíva, valamint a három párt alkotta baloldali koalíció egy „lázadójának” szavazatára is szükség lett volna. (A baloldali koalíció szűk, egyfős többséggel kormányozhat.)

Az AfD ugyan nem zárkózott el attól, hogy „a legnagyobb frakció jelöltjét” (ezzel a CDU-ra utalt) támogassa, de komoly feltétellel rukkolt elő: az illető személynek magáévá kell tennie az Alternatíva politikáját.

Magyarán támogatnia kell az euroszkeptikus irányvonalat. Ez azonban elfogadhatatlan, sőt, vállalhatatlan lett volna Angela Merkel számára. Hírek szerint Berlin ezt átlátva kezdettől fogva ellenezte, hogy a kereszténydemokraták önálló jelöltet állítsanak.

Merkelék úgy vélték, inkább le kell nyelni a békát, de a CDU nem mehet szembe saját irányvonalával. Bár a CDU-n belül több olyan politikus is volt, aki a korábbi hónapokban az AfD-hez való közeledésre tett javaslatot, ugyanakkor Angela Merkel leszögezte: kizárt az együttműködés az euroszkeptikusokkal.

A CDU tartományi szervezete ennek hatására kénytelen volt változtatni álláspontján, s Mario Voigt főtitkár bejelentette: az „első szavazási körben” nem akarnak ellenjelöltet felvonultatni, meghagyják a lehetőséget a „vörös-vörös-zöld” koalíciónak, hogy bizonyítsa, valóban kellő többséggel rendelkezik.

Arra ugyanakkor nem adott választ, mi történik, ha második, vagy harmadik szavazási körre kerül sor.

A szavazás titkos, s állítólag nem teljesen biztos, hogy tényleg minden baloldali koalíciós képviselő Ramelowra szavaz majd. A Balpártnál elsősorban attól tartanak, hogy az SPD-nél lehetnek elhajlók.

Ha elutasítanák a balpárti kormányfő személyét, csak ekkor jöhetne szóba egy kereszténydemokrata jelölt, nevezetesen Mike Mohring tartományi frakcióvezető, aki vállalná is a megbízatást.