Azt mondja Tállai András államtitkár, hogy pusztán politikai okokból hisztériáznak azok, akiknek nem tetszik, hogy a kormány szemet vetett a magán-nyugdíjpénztárak maradék 60 ezer tagjának összekuporgatott 200 milliárd forintjára is. A nemzetgazdasági tárca amúgy máskor sem cicerói érvelésű parlamenti államtitkára nem átállotta azt nyilatkozni, hogy az új szabályok azoknak a nyugdíját is garantálják, akik nem az állami rendszerben fialtatják a korábbi járulékbefizetéseiket.
Egyszer már hülyére vett ez a kormány mintegy három és fél millió embert, akik még a második Orbán-kormány hivatalba lépése után fél évvel bedőltek Selmeczi nyugdíjvédelmi biztosnak, aki szemrebbenés nélkül hazudta a képükbe, hogy „majd a kormány megvédi” a befizetéseiket azoktól a kapzsi, tőzsdéző pénztáraktól. S amint elkonfiskálták a 3000 milliárdot, azon nyomban el is tőzsdézték a javát, a maradékot pedig beleöntötték a költségvetés lyukas fazekába, ahonnan úgy folyt ki a sok pénz, mint babapelenkából a pisi.
Most annak a néhány tízezernek, aki akkor kitartott az öngondoskodás mellett, azt mondja Tállai úr, hogy „politikai hisztéria”, ha nem tetszik nekik az újabb pénzlopás. Nehezen szokott érveket találni, most is csak plagizálni tudott a főnökétől, aki a közelmúltban úgy bújt ki a netadó félresikerült ötletének felelőssége alól, hogy egyszerűen rákente a sarat a tüntetőkre: ők magyarázták félre a szándékokat! Most megint előjött ez az érv: félremagyarázzák a tömegeket „lázítók” a kormány szándékait. Már hogyan vonnák el ezt a pénzt az emberektől, amikor az a 200 milliárd nem is szerepel a költségvetési bevételek között? Egyszerűen költségvetési analfabéta az, aki nem látja be, hogy a sorok között nem szereplő pénz - a kormány számára nincs is. A módosításnak egyetlen célja van: a magánkasszákban lévő vagyon megóvása. Ha nem lép a kormány, azok képesek felélni ’zemeberek’ vagyonát. Az állam pedig ezt nem nézheti tétlenül, mert a kisemmizettek majd tőle követelik a járandóságukat…
Persze az érvelésből nem maradhat ki a mézesmadzag sem. Ilyenkor karácsony táján nincs annyi pénz az átlagemberek zsebében, amelynek nem lehetne helyet találni, ami ne kellene a hitelek törlesztésére, a gyerekek kinőtt ruháinak pótlására. Be is dobták: aki visszalép az állami rendszerbe, zsebre teheti a reálhozamot, azt a néhány ezer forintot, s amit visszakap, arra költheti, amire csak akarja. De a tőke – a néhány millió forint, ami mára kinek-kinek összegyűlt -, az az államnak dukál.
Az a kormány peche, hogy akik most az utcára mennek, nem hülyék. Ha négy éve nem hagyták magukat palira venni, most még kevésbé lehet rászedni őket. Ha kell, hisztériáznak, mint ahogyan én is, mert féltem a lányom jövőjét, a kasszában egyre jobban gyarapodó megtakarításait.
