Picasso rajzai és Cocteau fotói Balatonfüreden

Pablo Picasso rajzaiból és Jean Cocteau költő, filmrendező fotóiból nyílik kiállítás 2015 márciusában Balatonfüreden, a Vaszary Galériában.

A klasszikus avantgárd néhány legendás alakjának – köztük Pablo Picassonak – együtt töltött pillanatait eleveníti föl az a 29 fénykép, melyet Jean Cocteau francia költő és filmrendező készített az első világháború idején a spanyol festőóriásról és barátairól.

A képeken feltűnik a művészvilág több meghatározó alakja: Amedeo Modigliani, Max Jacob és Moise Kisling, illetve Picasso szinte kizárólag ezekről a képekről ismert akkori szerelme, egy Paquerette nevű modell.

A fotósorozatra az elektronikus művészet úttörőjeként számon tartott, Billy Klüver bukkant rá, amikor 1978-ban a Montparnasse-on élő művészeket ábrázoló képek után kutatott a francia fővárosban.

A 2015 márciusában, a balatonfüredi Vaszary Galériában nyíló kiállításon a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött Picasso-művek, hazai és amerikai magángyűjteményekben fellelhető tárgyak, festmények, fényképek, rajzok, a kutatás során felhasznált dokumentumok, korai videómunkák is láthatók majd, köztük több olyan mű, amelyet hazánkban még nem állítottak ki.

Szerző
Frissítve: 2014.12.08. 20:50

Közelkép - Barenboim milánói Fideliója

Csodálatos ajándékot kaptak vasárnap este Milánóból az operamuzsika szerelmesei és Beethoven rajongói. Az Arte HD német-francia csatorna egyenesben közvetítette a Fideliót, a Scala főzeneigazgatójának, Daniel Barenboimnak a vezénylésével.

Ez a zenekar amúgy is bámulatosan játszik, de a Maestro, visszanyúlt a korábbi évtizedek stílusához, Otto Klemperer tökéletes hangzó ritmusához.

Nem lassú, de nem is hajszolt, olyan szín, amely az orkesztra minden hangszerét kiemeli, bársonyos vonósok, tisztán zengő fa-és rézfúvósok, pontos ütősök. Beethoven szimfonikus zenekara, az énekhangok legszebb kísérője.

Igazolta, hogy a Fidelio a titán egyetlen operája ugyan, de egyenes folytatása a mozarti hagyománynak, zeneileg tökéletesen kidolgozott jellemek, egyéniségek,

A rendezés mondható akár modernnek is, nem túlzó és nem is torzító, az örök emberi drámát emeli ki, az igaztalanul üldözöttét, az önkény kiszemelt áldozatáét.

A színpad mintha kissé sivár volna, de ez adja vissza mondhatni hűségesen a szövegkönyvet. Ugyanakkor az előadás a legszebb emberi érzelem tükrözője, a hitvesi szerelem himnusza, ezért a győzelemé is.

A játék a dráma természetességét igyekezett visszaadni, a tragédiát minél hívebben tolmácsolni.

Az előadás Leonorája egyszerű, férjét imádó asszony, börtönőrnek álcázva, Florestan sem föltűnést kereső hőstenor, Rocco ugyancsak nem a mélységet hajszoló basszus, a fiatalok is természetesek.

Pizzarro sem szikrázó bariton, játékában kerüli az „ideális gonosz” megtestesítőjét, bürokrata köztisztviselő, Jágónál kevesebb, mindenre elszánt intrikusnál több.

Szép, kiegyensúlyozott orgánumok, a partitúra ideálisan érvényesül, amit látunk és hallunk a legklasszikusabb Beethoven. A tökéletességet szolgálta az énekkar gyönyörű színe is, a szólamok megszólaltatói, színészi tökélyre igyekvő statiszták.

Parádés este volt, az európai operakultúra ünnepe. Felejthetetlen, és akinek sikerült rögzítenie, bámulatos különlegességhez juthatott.

Szerző

Közelkép - Barenboim milánói Fideliója

Csodálatos ajándékot kaptak vasárnap este Milánóból az operamuzsika szerelmesei és Beethoven rajongói. Az Arte HD német-francia csatorna egyenesben közvetítette a Fideliót, a Scala főzeneigazgatójának, Daniel Barenboimnak a vezénylésével.

Ez a zenekar amúgy is bámulatosan játszik, de a Maestro, visszanyúlt a korábbi évtizedek stílusához, Otto Klemperer tökéletes hangzó ritmusához.

Nem lassú, de nem is hajszolt, olyan szín, amely az orkesztra minden hangszerét kiemeli, bársonyos vonósok, tisztán zengő fa-és rézfúvósok, pontos ütősök. Beethoven szimfonikus zenekara, az énekhangok legszebb kísérője.

Igazolta, hogy a Fidelio a titán egyetlen operája ugyan, de egyenes folytatása a mozarti hagyománynak, zeneileg tökéletesen kidolgozott jellemek, egyéniségek,

A rendezés mondható akár modernnek is, nem túlzó és nem is torzító, az örök emberi drámát emeli ki, az igaztalanul üldözöttét, az önkény kiszemelt áldozatáét.

A színpad mintha kissé sivár volna, de ez adja vissza mondhatni hűségesen a szövegkönyvet. Ugyanakkor az előadás a legszebb emberi érzelem tükrözője, a hitvesi szerelem himnusza, ezért a győzelemé is.

A játék a dráma természetességét igyekezett visszaadni, a tragédiát minél hívebben tolmácsolni.

Az előadás Leonorája egyszerű, férjét imádó asszony, börtönőrnek álcázva, Florestan sem föltűnést kereső hőstenor, Rocco ugyancsak nem a mélységet hajszoló basszus, a fiatalok is természetesek.

Pizzarro sem szikrázó bariton, játékában kerüli az „ideális gonosz” megtestesítőjét, bürokrata köztisztviselő, Jágónál kevesebb, mindenre elszánt intrikusnál több.

Szép, kiegyensúlyozott orgánumok, a partitúra ideálisan érvényesül, amit látunk és hallunk a legklasszikusabb Beethoven. A tökéletességet szolgálta az énekkar gyönyörű színe is, a szólamok megszólaltatói, színészi tökélyre igyekvő statiszták.

Parádés este volt, az európai operakultúra ünnepe. Felejthetetlen, és akinek sikerült rögzítenie, bámulatos különlegességhez juthatott.

Szerző