Előfizetés

Közelkép - Zene.... Zene... Zene...

A rádió egyik legnépszerűbb műsorszáma volt a déli hírek után sugárzott rejtvényműsor Meixner Mihály, Czigány György, és a többiek vezetésével. Ismeretterjesztésnek, a klasszikus zene megszerettetésének kitűnő alkalmául szolgált. Ezekben a rövid műsorokban mindig „helyén” volt a zene, amely szerencsés esetben békességet sugall.

A zenét azonban sokszor kikényszerítették ebből a szerepéből. Olykor világpolitikai események keretezője lett. Az idősebbek emlékezhetnek még 1956 október-novemberére, amikor hírekre szomjasan ültünk a rádiókészülékek előtt, de tájékoztatás helyett Mozartot vagy Beethovent hallhattunk.

1938 a maga nemében drámai, sorsfordító események előjátéka lehetett. Szerte a világon a rádiókészülékeik mellett az Ausztriából érkező híreket várták az emberek. Március 11-én, pénteken délután bejelentette az osztrák rádió: a népszavazás elmarad. Aztán a jól ismert szünetjel következett. Aki tehette, a készülékhez ült.

A háziasszonyok felhagytak a vacsora előkészületeivel, férjük letette az újságot, rendre intették a gyerekeket, akik kivételesen tényleg elhallgattak. Ők is érezték a szokatlan várakozás növekvő feszültségét. S akkor a rádióban megszólalt Schubert.

Aztán Schussnigg kancellár drámai nyilatkozata következett, majd ismét zenedarabok, mígnem felhangzott a beteljesedést tudtul adó bejelentés: Seyss-Inquart átvette a hatalmat, német csapatok léptek osztrák földre, éjfél után a mikrofonhoz lépett az új kancellár s a IX. szimfónia Békeódája után bejelentette, hogy Ausztria a Német Birodalom része lett. Hitler rendeletét is felolvasták: „Az osztrák szövetségi kormány mától az osztrák tartományi kormány elnevezést viseli”. Aztán megint felcsendült a zene, Mendelssohn műveit azonban már nem játszhatták.

„Milyen különös ez a világ! – írta Márai a Pesti Hírlapban március 18-án. – Végzetének is népdallama van. Zenehullámok között száguld a végtelen térben a motorizált végzet”. Már nem is hallani a motorok zúgását és Haydn dallamát. „A kettő összemosódik egy érzésben és eszméletben, amely mély, mint az élet, a zene, vagy a halál.”

Békaeső 3D-ben

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.12.13. 06:45

Christian Bale játssza Mózest Ridley Scott Exodus: Istenek és királyok című két és fél órás ó-testamentumi nagyszabásújában. Mellette megjelenik Sigourney Weaver, Sir Ben Kingsley és John Turturro is, de a legfőbb szereplő a komputeranimáció.

Nem azt mondom, hogy a sötét lovag, más néven Batman vezette ki a zsidó népet az egyiptomi fáraó rabszolgaságából Ridley Scott történelmi kalandfilmnek nevezett sztorijában, de nem sok kellett volna hozzá. Kis túlzással: a fekete biblikus lebernyeg helyett az a bizonyos testhezálló fekete denevérjelmez. Az a Mózes ugyanis, akit az Exodus: Istenek és királyok című filmben most elénk hoz a kék szemű, sötét pillantású Christian Bale, személyiségét tekintve kiköpött ugyanolyan figura, mint a világhírű denevérember. Mint említettem, sötét pillantású, plusz hallgatag, bátor és persze nyalka. Magyarán, Bale bármennyire is remek karakterteremtő színész, a filmben nem adódott különösebb lehetőség, hogy a főszerepből emlékezetes, mély vagy súlyos figurát hozzon ki.

Ez a Mózes bizony nem az a biblikus Mózes, aki felsejlik az Ó-Testamentum lapjairól. Mondjuk ezt nem is bánnánk, hisz az ó-testamentumi Mózesnek ott van a tudatunkban ott rejtőzködő saját biblikus Mózes-figuránk (ha ott van). A hiányérzetet az szüli, hogy Scott nem tudott ehelyett semmilyen izgalmas Mózessel meglepni. Sem a felszabadítóval, sem a hatalommal szembefordulóval, sem a kételkedővel, sem a bölccsel, sem a kétségbeesett keresővel – magyarán, szerencsénk, hogy Christian Bale valóban nagyszerű színész, így a puszta jelenléte kitöltötte az űrt, amit maga a történet és a rendező szíveskedett ott hagyni a főszerep helyén. Noha a film két és fél órás, plusz 3D-s. Azaz lett volna tér és idő érdekesebb figurákkal kitölteni, ha már Ridley Scott – ráadásul a végén testvérének, a tragikusan meghalt Tony Scottnak ajánlva - az emberiség egyik legjobban ismert sztoriját vette elő. De láthatóan mostanában a legkülönbözőbb műfajokban, legyen az akár sci-fi, akár kaland, akár történelmi, a technika veszi át a főszerepet. Mondhatni, a komputer teremtette világ meg a 3D mindent visz.

Ridley Scott is látványt teremt. Legfőképpen azzal foglalkozik a film, hogy elbűvöljön a mutatványos digitális világgal: a biblikus idők fáraó-korabeli építményeivel, digitálisan teremtett egyiptomi királyi udvarral, hettiták és mások harci eszközeivel, sok-sok komputer-generált harcossal és lóval. Tisztára, mint a gyerekeknek szóló képeskönyvek, csiribí-csiribá, ennyi. Ehhez képest hiányzik az az elegancia, amivel mégiscsak meg lehetne idézni a Biblia vadságát, szellemét, gondolatait, bölcsességeit, mesésségét. De az a helyzet, hogy még a vadsága is átlátszó technikai trükk, pedig bizony az egyiptomi tíz csapást is látjuk, generálva. Égből hullnak a békák (mennyivel mutatósabb volt a békaeső Paul Thomas Anderson Magnólia című filmjében!!), jön a sáskahad, kelések pörsennek a fáraó és udvaroncai arcán, csupa komputer-animálta csoda. Még Nílus vize vérré változik, nayon látványosan, de ehhez legalább Scott kitalált valamit, méghozzá krokodilokat, akik ugyan nem szerepelnek az Ó-testamentumban, de a filmben legalább hihetően szétszaggatnak mindenkit, akit digitálisan elébük dobnak. Még az aranyborjú imádatát is belerakja a filmjébe Scott, miután Mózes kivezette - a filmben héber törzsnek emlegetett - népét a fáraó fennhatósága alól. De ez az aranyborjú-imádás bizony szegényes, nem is biztos, hogy minden nézőnek leesik a tantusz, hogy mit lát. A filmben a vízfakasztás elmarad, de a Vörös-tenger vizét Ridley Scott és csapata elismerésre méltó ötlettel nyitotta meg, hogy majdnem száraz lábbal keljenek át Kánaán felé az egyiptomiak elől menekülők. A film legnagyobb látványossága az ezt követő szupervihar, nem csak a közeledő víztömeg, hanem a több lábú szupertornádó látványával a komputer technika valóban képes volt félelmetes isteni haragot megjeleníteni.

Egyetlen igazán izgalmas és meghökkentő filmes ötlet kapott helyet a történelmi kalandnak becézett opuszban. Ridley Scott Exodusára ezért fogunk emlékezni: az égő csipkebokornál, illetve már előbb is, és persze később egy-egy hegyi jelenetben, egy 10 év körüli kisfiú jelenik meg Mózes előtt. Isten, mint kisgyerek. Merész és provokatív ötlet, ráadásul ez a kisfiú haragvó és bosszúálló is, ahogy az igazit szokás emlegetni a Bibliából. És mindentudó, aki igen jó néven veszi és tetszéssel figyeli, mint vési Mózes a kőtáblát. (Pedig neki aztán igazán tudnia kell, hogy mit ér az embernek a kőtábla….) Kár, hogy az ötlet szintjén maradt meg a film valamire való ötlete, Scott csak annyit tett a gyermek-Istennel, hogy hol előhozta, hol eltüntette.

John Turturro az öreg fáraó szerepében furcsán hatott, és ezt mintha ő is érezte volna. Sigourney Weaverre alig lehetett ráismerni, Sir Ben Kingsleyre annál inkább, most egy bölcs öreg zsidót játszott, különösebb szerepe nem adódott, de jó volt látni. Joel Edgerton Ramses fáraóként puhának látszott, miközben állandóan harciasnak kellett mutatkoznia. Christian Bale-t is ide véve nincsenek jól kitalált-megírt-megformált figurák. Viszont Scott elérte azt, amit azért eléggé nehéz lehetett, nevezetesen, hogy Mózes kissé unalmas kalandhős lett egy technikai látványosságokra összpontosító a filmben, amelynek kevés köze van a Bibliához, a valláshoz, és szerencsére az előítéletekhez is. A filmzene azonban kínosan bombasztikus.

Exodus ***

Ezreket öltek meg az iszlamisták

Különböző dzsihadista csoportok legalább 5000 személlyel végeztek november folyamán. A szélsőséges iszlamisták által elkövetett véres merényletek tekintetében Irak megelőzte Nigériát, Afganisztánt és Szíriát is. A BBC szerint az előző hónapban 664 incidens történt, a halottak pontos száma 5042 volt, egy napra lebontva átlagosan 168 személy vesztette életét. A „halállistán” az említett országokat Jemen követi, s Szomália áll a hatodik helyen, ahol átlagban novemberben naponta 37-en vesztették életüket. A leggyakoribbak öngyilkos merényletek voltak.

A brit Peter Neumann iszlám-szakértő a Guardiannak elmondta, első ízben fordul elő, hogy ennyire részletes elemzésnek vetik alá a térségben a dzsihadisták által elkövetett terrorakciókat. A véres merényletekért összesen 16 különböző csoport vállalta a felelősséget. Nem éppen meglepő módon a legtöbb merényletet (az összes 44 százalékát) az Irak és Szíria egyharmadát uraló Iszlám Állam hajtotta végre. A szervezet 2206 személyt gyilkolt meg 308 incidensben.

A második legvéresebb terrorszervezet a nigériai Boko Haram: 30 robbantásos akció során 801 személy halt meg. Az afganisztáni és pakisztáni tálibok a harmadikok 35 incidensben 410 embert gyilkoltak meg. A negyedik az Arab-félszigeten működő al-Kaida, az Aqap, amely Jemen lakosságát tartja rettegésben: az országban novemberben 35 terrorakciót hajtott végre, ezekben 410-en haltak meg. A szomáliai Al-Sabab 41 merényletében pedig 266-an vesztették életüket.

Eladná Foley holttestét az Iszlám Állam
Megpróbálja eladni James Foley augusztus 19-én lefejezett amerikai újságíró holttestét az Iszlám Állam (IS) terrorcsoport. A The New York Post szerint a terroristák az áldozat családjának és/vagy az amerikai kormánynak ajánlotta fel egy millió dollárért. Mindezt pedig a család iránti kegyeleti gesztusként, emberséges cselekedetként próbálják beállítani. A terrorcsoport felajánlotta a családnak a DNS mintát is, bizonyítékként, hogy valóban Foley holttestét adnák át.