Neofasiszta

John McCain amerikai szenátor neofasiszta diktátornak nevezte Orbánt. A kifejezés erős, de pontosan fejezi ki a politikus véleményét, amit ő tények sorával támasztott alá. McCain a hazánkba küldendő nagykövet személyét kifogásolva részletezte a magyarországi helyzetet, szerinte egy ilyen problémás országba karrierdiplomatát, nem politikai kinevezettet kell küldeni. Hasonlóan, fasisztoid mutációnak minősíti "A láthatatlan valóság" című művében Ungváry Rudolf is az orbánizmust. A könyv részletesen elemzi az előzményeket, a társadalmi körülményeket, így egy politikai beszédnél alaposabb. A cím arra utal, hogy a rendszer leplezi a lényegét. Felszíni elemei: a demokratikus intézmények kiüresítése; nincs hivatalos állami ideológia; vezetői demokratának tartják magukat; együttműködnek a történelmi egyházakkal. Nem hirdetnek vezérelvet, bár mindenben Orbán dönt; fő eszme az ő erőkultusza, küldetéstudata; a rendszer alapja a hozzá való hűség; szervezett káosz és az átfogó tervek hiánya jellemzi; minden fontos poszton a hívei ülnek; a kirekesztendőket lazán definiálják: „nem a mieink”. Ezek olykor változnak is; a híveket a nemzeti retorika tartja össze, e célból átírják a történelmet. Mindezt lefedi a "fasisztoid" jelző. Fasizmusnak Mussolini rendszerét nevezték, ez kevésbé volt rasszista és gyilkos, mint Hitleré, amit szakszerűen nemzetiszocializmusnak, nácizmusnak hívunk. Az előbbire Orbáné sokban hajaz, ám a fasizmus szó a háború óta általánossá vált, s igen eltérő rezsimeket is idesorolnak. Ungváry is kiterjesztve használja, enyhítve súlyát a fasisztoid (fasisztaszerű) szóval. A jelenséget Magyar Bálint posztkommunista maffiaállamnak, Debreczeni József fideszes rablógazdálkodásnak nevezi – utóbbiak főleg a gazdaság felől elemzik, míg Ungváry a keletkezését és ideológiai hátterét kutatja. A „neofasiszta” tehát lehet túlzó vagy pontatlan jelző, de a lényegre utal.