Ez a hatalom tényleg felfal bennünket. Nem csak a pénzünket, hanem a lelkünket is.
Hétfőn a bornírt ötletek kivételes gazdagságát bemutató kereszténydemokraták Firtl Mátyás hangján napirend előtt Sopron hűségére emlékeztettek a Házban. A leghűségesebb városra, amely az első világháború után népszavazással Magyarország része maradt. „Válaszában” a párttárs, Rétvári Bence államtitkár már csak a kamarazenélés kedvéért sem feledkezett meg a jelen kézenfekvő párhuzamát felskiccelni: az ország azért sodródott bele a háborúba, mert elvesztette szuverenitása egy részét, márpedig amikor a nemzet szuverenitását korlátozzák, akkor a polgárok, egyének szuverenitása is csorbul. Világos. Bár az államtitkár kissé szabadon csúszkált az első és a második világháború, Trianon és a Szabadság téri megszállási emlékmű között, de hát, istenem, valahogy csak talpra kell állítani a Horthy-rendszert, mint azt a kor kiemelkedő szakértője, Boross Péter lélegzetvétel nélkül követeli.
Keddre a hatalom hirtelen nekilódult. Hende Csaba egyetlen szavára a Ház törvényt alkotott a „Hűség Falvairól”: a Vas megyei Szentpéterfa, Ólmod, Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti, mind csatlakozhatnak Sopronhoz. Hende sarkában loholt Rogán Antal és Németh Szilárd: határozatot hozattak a Házzal a magyar zászló és címer napjáról. Merthogy: a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld színű zászló, valamint az alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része (mi nem az, ezen a 93 ezer négyzetkilométeren?), tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége. Ezért aztán minden év március 16-án emlékezhetünk, ünnepelhetjük, tisztelhetjük, megbecsülhetjük, na nem a történelem nemzetalkotó polgárságát, hanem a trikolórt és a címert.
Miért? Mert muszáj a múltat szakralizálni. Muszáj politikai allegóriákat, isteni, szent, természetfeletti eredetű helyeket és tárgyakat kreálni a törvényben, amihez a gondolatainkat szabhatják.
Igaz, a zászlórúdról még szó sem esett.
