Csak meg tudom erősíteni, hogy ha valamiben, akkor az ellenfelek felszalámizásában Orbán verhetetlen. Ezt tette a kisgazdákkal, az MDF-el, minden olyan szervezettel, amely számottevőnek látszott, és amely azt hitte magáról, hogy egy gyékényen árulhat a Fidesszel. (A KDNP ilyen szempontból kivétel, mert még szeletelhető szaláminak sem alkalmas, legfeljebb kenőmájasnak.)
Most a nagy üzletláncokat és a plázákat sikerült megosztania. Ügyesen vezette fel a dolgot, mert előbb a bankok, majd az RTL példáján megmutatta, képes megkeseríteni azoknak az életét, akik ujjat húznak vele. Demján Sándornak nem szokott remegni a hangja, ha vissza kell szólnia a kedves vezetőnek, most a vasárnapi zárva tartás kapcsán érzi úgy, hogy eddig és ne tovább a kormánypártok agresszivitásának, és népszavazásra szeretné bízni a végső döntést. Az ember azt gondolná, több sem kell a kereskedelmi cégeknek, és pénzt, paripát, fegyvert nem sajnálva beállnak Demján mögé az ügyük védelmében.
Most mégis úgy áll a dolog, hogy a nagy üzletláncok és a plázák vezetői ódzkodnak szembe menni a kormánnyal. Inkább behúzzák fülüket-farkukat, mert attól tartanak, még jobban az orrukra koppintanak. Abban bíznak, ha majd külön-külön próbálnak alkudozni, ha netán ezzel-azzal sikerül valakiket „jobb belátásra” bírni, inkább célt érhetnek, mint ha kardot rántanak. A szalámizó-gép beindult és működik.
De sokan vannak, akik nem érzik magukat szaláminak. Ezért vonul utcára az a temérdek elégedetlen ember. Ha szavazni kell, mi ott leszünk!