Előfizetés

BÚÉK: száz órából 70 közösségi perc

Elkészült a BÚÉK, Magyarország első közösségi filmje, amely napot, a 2013-ból 2014-be vezető szilvesztert mutatja be számtalan szemszögből. A profi stábok mellett több száz civil küldte be saját videóját, így közel 100 órányi nyersanyagából készült el a 70 perces mozifilm. A premiert december 30-án országszerte számos helyszínen rendezik meg.

A tavaly meghirdetett tervhez a fiatal filmesekből álló stábok mellett bárki csatlakozhatott. Az egyetlen kritérium az volt, hogy a videók december 31. és január 1. között, tehát szilveszter napján készüljenek. Az érdeklődés óriási volt, mert miközben 15 saját profi stáb forgatott, a BUÉK-ra végül több mint 800 videofelvétel érkezett az ország legkülönbözőbb vidékeit képviselő 60 településről.

Az ország első közösségi filmjének megszületésében profi producerek is bábáskodtak. A munkában részt vett Fliegauf Bence, Halász Júlia, Horváth Szabó Ágnes, Kálmán Mátyás, Mesterházy Ernő, Mécs Mónika.

Az alkotók a film bemutatását a forgatáshoz hasonlóan országos, közösségi eseményként rendezik meg. December 30-án, rendhagyó módon az ország több pontján vetítik majd a BÚÉK-ot a délutáni, esti órákban. A budapesti premiert az Akvárium Klubban tartják 19 órától, ahol a vetítés után a film zenéjét szerző DJ Bootsie speciális audovizuális szettel lép majd fel.

Az országos bemutató-akcióban részt vesz: Biatorbágy, Budapest, Eger, Nyíregyháza, Karcag, Kecskemét, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Tatabánya, Tapolca és Vámospércs.

A közösségi film mellett egy Magyarországon egyedülálló, interaktív platform is készült a beérkezett nyersanyagokból, amely a filmből kimaradt videók jelentős részét tartalmazza. Ezekből olyan BÚÉK-film áll össze, amit a néző a saját kedve szerint irányíthat. Az interaktív alkotást a BÚÉK csapata és a VS közösen készíti: megjelenése december 31-ére várható. (A film a Fraktál Film gyártásában készül, főszponzora a VS.hu.)

Együtt szurkolunk Ragályi Elemérnek

B.É.
Publikálás dátuma
2014.12.23. 06:47
Ragályi az abház–grúz határon, az Inguri folyónál FORRÁS: RAGÁLYI ELEMÉR
Noha az idegen nyelvű filmek szűkített, kilences Oscar-listájára nem került fel a számunkra fontos magyar film, Mundruczó Kornél Fehér Istene, a kiválasztásról szóló hír mégis hozott okot a büszkeségre: a grúz Kukorica sziget ott toporog a várakozók között az Oscar ajtaja előtt, és ennek a filmnek Ragályi Elemér volt az operatőre.

A grúz George Ovasvili munkája Karlovy Varyban Kristály Glóbuszt nyert, s akkor lapunk azt írta, Ragályi Elemér lélegzetelállító operatőri teljesítménye nélkül nem biztos, hogy a film elnyeri a fesztivál fődíját. Most megismételhetjük: a szinte szavak nélkül, természeti környezetben játszódó történet egyik ereje a képek fenséges szépsége. Ragályi Elemért egy gyors telefoninterjúban kérdeztük: szerinte mivel nyerte meg az Oscar-előválogatók rokonszenvét a Kukorica sziget.

-Engem is meglepett az eddigi nagy nemzetközi siker, hiszen egy nagyon egyszerű történetről van szó. De valószínűleg éppen ez fogta meg a döntéshozókat. Egy végtelenül egyszerű történettel mond ki a film általános érvényű igazságokat az értékekről, emberségről, az élni akarás bámulatos erejéről.

Másrészt ok lehet az is, hogy a Kukorica sziget filmnyelvileg végtelenül puritán, as ezzel párját ritkítja a mai filmes kavalkádban, abban az állandó erőfeszítésben, hogy mind csillogóbb-villogóbb filmnyelvvel álljon elő a mozi. Végül pedig ezzel az egyszerű történettel a film képes elbeszélni olyan tragikus helyzeteket, amelyek érzékeltetik az olyan peremországokban élő ember állandó bizonytalanságát, mint Abházia és Grúzia határvidéke.

Elmondja ezt, mit jelent, mikor az ember állandó háborús konfliktusoknak van kitéve. A filmben egy egyszerű öregember kitalál magának egy hétköznapi megoldást, hogy úrrá legyen az állandó fenyegetettségen.

Ezúttal tehát van kiért szorítanunk, habár egyelőre ez csak az első lépés volt az Oscar felé. A kilences listára bejutott filmek közül öt nyeri majd el az Oscar-jelölést. Ragályi legutóbb 1990-ben volt operatőre egy olyan filmnek, amely megnyerte az idegennyelvű Oscart, ez volt a svájci Xavier Koller rendezésében A remény útja. Televíziós munkái közül a Raszputyinnal a műfaj legnagyobb elismerését, az Emmy-díjat érdemelte ki.

Élménymozi klasszikusokkal

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.12.23. 06:45
Lélegzetelállító látványt örökít meg a mozgóképes szupertechnika a Vatikáni Múzeum tereiben FORRÁS: PANNÓNIA SZÓRAKOZTATÓ KFT.
A világ legismertebb műremekei közül mutat be jó néhányat a Vatikáni Múzeum 3D című film. Michelangelo, Raffaello, Leonardo műveitől Caravaggio vízióján át Van Gogh, Chagall, Salvador Dali vallási témájú művei közé viszi nézőjét a legmodernebb technikával megörökített élménymozi.

Az ötlet majdnem kézenfekvő: a világ egyik leghíresebb, 500 éves képzőművészeti gyűjteményébe beereszteni a film legmodernebb technikáját, az ultra HD 4K/3D kamerákat. A majdnem mindössze annyi kételyt jelent, hogy tudjuk, az emberiség legnagyobb teremtő művészeinek munkája szupertechnika nélkül is az, ami. A technika nem főszereplő, csupán az élményközvetítés minőségét képes fokozni. Az sem kevés.

Az biztos, hogy lélegzetelállító látványt örökít meg a Vatikáni Múzeum folyosóin-termein, illetve a Sixtus-kápolna bűvöletes terében, a páratlan szépségű festményeket őrző boltozatok alatt kocsizó szuperkamera. És az is biztos, hogy ezek a felvételek bizonyos szempontból más látványt nyújtanak még annak is, aki már járt, netán többször is a pápák fél évezred alatt a világ egyik legkáprázatosabb képzőművészeti múzeumává előlépett vallási témájú műgyűjteményében.

Láthatóan nem a klasszikus képzőművészeti ismeretterjesztés volt a készítők célja, a vezetőnkül szegődő múzeumigazgató, Antonio Paolucci professzor inkább egyfajta filmesszé gondolatfutama felé viszi el a dokumentumfilmet. A film mutatja a műveket, Michelangelo, Leonardo, Raffaello, Giotto, Van Gogh, Chagall, Dali remekeit, de esze ágában sincs hagyományosan pásztázni, szemrevételezni a látványt.

Arra ott vannak a képzőművészeti albumok, sugallja kimondatlanul, illetve tessünk elmenni oda személyesen és megbámulni négyzetcentiről négyzetcentire az örökbecsű darabokat. Ennek a múzeumi idegenvezetésnek gondolati-szellemi célja van, tán a művészet értelmét-lényegét is megcélozva azt próbálja felfedni újra és újra, hogy az alkotók miként törnek az isteni tökéletességre, s ez az olthatatlan vágy miként kapható rajta a művekben kifejeződő érzelmeken-gondolatokon-hiten.

Ez a sajátos szándék olyankor kínál lélegzetelállító élményt, amikor a technika nem tolakszik az előtérbe. Ám éppen a soha nem látott szépségű filmfelvételek után feltűnő, hogy a kamera olykor nem tud ellenállni, és főszereplőként produkálja magát. Mondjuk mélységet szuszakol oda, ahol a két dimenzióban utolérhetetlen szépségű festménybe beiktatja a harmadik dimenziót.

Legalább is furcsa mondjuk Michelangelo Ádám teremtése freskóját vagy az Utolsó ítéletet, de ugyanígy Raffaello vagy Leonardo lélegzetelállító képét úgy látni, hogy az alakok és a háttér, a felhők és az ég, a lebegő leplek és a test között ott van egy olyan tér, ami elválasztja egymástól ezeket a megoszthatatlanul összetartozó részleteket. Istenkáromlásnak hathat, de egy-egy ilyen pillanatban a hit megismételhetetlen mélységű remekeit mintha a vurstlik mutatványos világába tolnák át a technikával mesterségesen előállított harmadik dimenzió beiktatásával.

Van valami vásári és önmutogató abban is, hogy időnként a készítők szükségét érezték – tán a vallásos hit misztikus lényegét képviselni hivatott – mindenféle ködök és füstök kavarására, áttetsző homokszemek pörgetésére fénybe és homályba váltó háttér előtt.

Az meg végképpen mosolyogtató amatőrségnek hat, hogy a művészet gyönyörűségébe merülő ámulatunk közepette kilép a film az alkotások világából és időnként homogén, szórt fényű semmi előtt megjelenik egy félmeztelen (?) fiatal férfi, aki nagyon artisztikusan néz, enerváltan szórja a fény előtt a homokot, majd eltűnik. Nagyon jóvágású egyed, ezzel nincs gond, de tisztázatlan, vajon melyik égi vagy földi hatalom rendelését van hivatva sugallni.

És ha már a kifogásoknál tartunk, akkor igyuk ki a keserű pohár utolsó cseppjét is, felemlegetve a legfőbb gondot. Egy ilyen száz százalékig a látványra, a különleges képekre és különleges helyszínekre épülő filmben enyhén bosszantó, hogy a látnivalóból kénytelenek vagyunk kilépni, mert a film feliratozott. A néző le-föl pillog, elvesztve hol a látványból, hol a szövegből valamennyit. Ez akkor is idegtépő, ha tudjuk, a szinkron sokba kerül.

A Vatikáni Múzeum 3Đ igazán nagyszabású produkció. Négy hónapon át forgatták, a rendkívüli térábrázolási technikákkal több, mint 40 freskót és festményt mutattak be úgy, ahogy eddig még sohasem mutattak be filmen. A népes szakértői gárda – 40 hozzáértő – mintegy 3 ezer kilométert térképezett fel, hogy a film a kiválasztott részekkel érzékletesen ragadja meg a világ egyik leglátogatottabb múzeumának pompáját.

Nem csak Michelangelo Pietája, a Sixtus-kápolnában látható freskói, Raffaello Athéni iskola című festménye, Leonardo Szent Jeromosa, Caravaggio Levétel a keresztről című képe és a többi reneszánsz óriás műve és néhány gyönyörű ókori görög szoborpéldány kapott különös figyelmet a filmben. A Vatikáni Múzeumban a múlt század hetvenes éveinek elején létrehozták az egyházi művészet modern gyűjteményét, ebből is bemutat a film néhányat.

Tán a legmeglepőbbek közül válogatva. Köztük van Van Gogh egyetlen vallási témájú képe, az elmegyógyintézetben festett Elfeledett Pietá, a zsidó származású Marc Chagall Vörös pietája és az egyházellenességéről közismert Salvador Dali Kereszthalál című szürrealista képe.

Ha nem tisztelnénk a helyszínt, azt mondhatnánk, hogy a modern technika ihletésére ez a film egy kivételes road-movie a művészetből és hitből ötvözött lélegzetelállító tájban. Élménymozi.