Robban-e a puliszka?

Magyarország szétszakadóban van. A szegények egyre szegényebbek, a gazdagok egyre gazdagabbak és kormányunk nemhogy megpróbálná fékezni ezt a folyamatot, hanem érthetetlen módon, valamilyen különös önpusztító vakság hályoga miatt, szerintem egyre gyorsabban vezet bennünket a nagyon súlyos bajba. Nem tudom, mit tettek volna a Fidesz valamikor radikálisan liberális politikusai annak idején, amikor nem egy demokratikus Európa volt a szomszédunk, de látva a valóság érzékelésére való képtelenségüket, erős a gyanúm, hogy ők sem fogták volna fel, hogy a Sátánnal tilos üzletet kötni.

Mégpedig nemcsak morális okokból. A Sátánnak ugyanis az a természete, hogy semmilyen egyezséget nem tart be, semmilyen szerződést nem tekint kötelezőnek, csak és kizárólag a saját hasznára figyel. Sosem fogjuk megtudni, de azt hiszem, és talán tudnék érveket is felsorakoztatni amellett, hogy Hitler katonai győzelme esetén Horthy Miklóst nagyon kellemetlen meglepetés érte volna. Miután a kormányzó kiküldte Hitler kedvéért az értelmetlen fagyhalálba a magyar katonákat, miután hozzájárult ártatlan százezrek legyilkolásához, miután kiszolgáltatta a magyar ipart és a magyar munkaerőt száz százalékig a náciknak – úgy eldobta volna Hitler a magyar kormányzót, mint a használt kesztyűt.

Vannak arra vonatkozó feljegyzések, hogy Hitler azt tervezte, a győzelem után megszünteti Magyarország önálló államiságát. A Dunáig tolta volna ki a Reich határát, hazánk többi része pedig olyan főkormányzósággá vált volna, mint amilyenné Lengyelországot változtatták a nácik.

Persze, könnyű utólag okosnak lenni. Hát akkor legyünk egyszer végre idejében okosak.

Szembefordulhat egy tízmilliós ország a több milliárd főt számláló szabadpiac világával? Célszerű dolog korlátozni a piacot, fojtogatni a sajtószabadságot, letagadni a korrupciót, hivalkodó gazdagsággal provokálni az elszegényedő lakosságot? Bölcs dolog Brüsszel helyett Moszkvát választani? A világ első nagyhatalmának követét perrel fenyegetni? Ma sok fideszes embernek van jó állása, magas fizetése. Mit gondoltok, fideszes barátaink, meg fogjátok tartani ezt a kiváltságos helyzetet, ha ez a mostani politika tovább pusztít?

Azt ígérték, adócsökkentés lesz, egy söralátéten elfér az adóbevallás. Van még, amit nem adóztattak meg? Igaz, még nem vetettek ki füstadót és kapuadót, mint valamikor régen. És nem szedetik be az adót évente kétszer vagy háromszor. A római császár, Vespasianus még az illemhelyeket is megadóztatta. Amikor a vele társcsászárként uralkodó fia tiltakozott ez ellen, akkor kinyitotta a kincsesládáját, kimarkolt belőle egy csomó pénzt és odatartotta a fia elé: mondd csak, van szaga?

Én azt hiszem, bizonyos pénzeknek igenis van szaguk. Amikor tömegek nyomorodnak el, amikor az emberek ezerszám kényszerülnek arra, hogy az utcán aludjanak, amikor a túladóztatás és a multik ellen folytatott szent háború következtében tízezrek vesztik el az állásukat, amikor százezrek kényszerülnek arra, hogy kivándoroljanak, akkor igenis van szaga annak a pénznek, amiből vezetőink luxusvillákat vesznek, amiből sokmilliós vadászataikat finanszírozzák, amiből luxuséletmódjukra telik. Hogyan lehetséges, hogy a Nemzeti Bank mindannyiunk pénzét százmilliós villák vásárlására fordítja? Hogyan lehetséges, hogy miközben nincs pénz kórházra és iskolára, egy téveszme következtében milliárdok folynak el értelmetlen stadionépítésre, és egyetlen fideszes vezetőben sincs annyi bátorság, hogy szót emeljen? Ha az ország virágozna, ugyan kit érdekelne, hogy a politikusok, valamint rokonaik és üzletfeleik vagyona is gyarapszik. Ma nem ez a helyzet. Nem gondolják ezt végig fideszes barátaink? Hogy mi lesz az ő jó állásaikkal, ha történik valami?

A Kárpátok géniusza, Nicolae Ceausescu mondta megvetően a saját népéről, amikor megpróbálták figyelmeztetni, hogy egy idő után a lakosság nem tűri tovább az elnyomorodást: „a puliszka nem robban”. Hát robbant. Barátaim, nem volna jó elgondolkozni egy kicsit ezen?

A nacionalista felhangoktól sem mentes gyalázkodó választási kampány idején a kormányszócsővé silányított (és brutálisan túlfinanszírozott) kormánymédia a szocialista és liberális kormányokat érzelmi alapon támadta, jól időzített akciókkal heccelve a hangulatot. Egy percig sem állítható, hogy akkor minden rendben lett volna. De talán nem megalkuvás, hanem a józanság jele, ha feltesszük magunknak a kérdést: mikor volt jobb Magyarországon élni?

Azt a kormányt száz százalékosan telibe találta a világgazdasági válság. Ez a kormány euro-milliárdokat kap az Európai Uniótól, mert ilyen támogatási ütemezésben állapodtak meg Magyarország és az Unió vezetői húsz évvel ezelőtt. Mérlegeljünk higgadtan: a rajta kívül álló okok miatt, a gazdasági válság miatt megszorításokra kényszerülő baloldali kormányzás, vagy a mostani alatt jobb az élet nálunk? Nézzük meg a számokat, az éhező gyerekek számát, a kivándorlók számát, a munkahelyek számát akkor és most.

Nem látni a jelét annak, hogy felelős vezetőink ezen elgondolkodnának. Talán nem is mernek már gondolkozni. Talán mindenki szem a láncban.