Ez intimebb tér, de jóval kisebb, ezért a szokásos este háromnegyed 11-kor kezdődő, és éjfélkor pezsgőzéssel megszakított koncert előtt, a jelentős érdeklődésre való tekintettel, tartottak egyet este 7-kor is. Ahogy magam is, sokan térnek vissza évről évre ezekre a koncertekre, mert játékos humorral teliek, és a már szertartásjellegű elemek mellett mindig vannak újdonságok, vagy éppen újra elővett régiségek.
Amikor névadó, fából készült hangszerüket az Amadinda tagjai, Rácz, Bojtos Károly, Holló Aurél, Váczi Zoltán a földre térdelve hihetetlen energiával „püfölik”, vagy polinéz tánczenével szinte extázisba hozzák a publikumot, az mindig mámorító. Állandó szilveszteri vendég Presser Gábor, akihez most még Karácsony Jánost hívták, velük 25 éve léptek fel először. Presser Drum Street Blues című darabját adták elő akkor, és most a jubileum alkalmával ismét.
Az Amadinda koncert látvány is, temérdek az izgalmas hangszer, melyek között akár játék közben mászkálnak a zenészek, és gyakran egymás között is hangszert váltanak. Mélyek és könnyedek egyaránt tudnak lenni. Klasszikus műveket ugyanúgy előadnak, mint kortársakat, remek a humoruk, ha kell, színészi teljesítményt is nyújtanak.
Presser a koncert egy pontján azt mondja róluk, gunyoros éllel, hogy figyeli őket, és az Amadinda jobban teljesít. Erre persze a nézőtéren bejön a taps és a nevetés. Én azt mondanám, hogy az Amadinda egyenletesen magas, nemzetközi színvonalon teljesít. Ezért jó velük kezdeni az újévet, és ilyen színvonalat álmodni magunknak más területeken is.
