Orbán nem visz előre, csak a szakadékba

Publikálás dátuma
2015.01.03. 06:00
Nem jó dolgomban foglalkozom ezekkel az ügyekkel, hanem egyszerűen azért, mert fáj a szívem a hazámért. FOTÓ: Tóth Gergő/Népszav
Március 15-ig érett lesz a helyzet arra, hogy Orbán Viktor vagy önként fölálljon a helyéről, vagy menesszék. A másik út, hogy a mainál sokkal keményebb diktatúra jöjjön létre az ő égisze alatt – állítja Lovas Zoltán. A Dunagate-botrány kirobbantója, a Magyar Narancs egyik alapítója, a Fidesz első sajtófőnöke, aki hónapokon át szervezője volt a Szabadság téri megszállási emlékmű elleni tiltakozásoknak, december utolsó napjaiban több részes tanulmányt publikált Facebook-olalán arról, hogy a kormányfő és szűk köre miként puccsolja meg saját rendszerét, s hogy mi lenne most a dolga a rendszer ellenzékének.
FOTÓ: Tóth Gergő

FOTÓ: Tóth Gergő

 

- Miért gondolja, hogy fordulat áll be a Fidesz működésében?
- Olyan típusú törés, amiről az előbb beszéltem, eddig még nem volt az állampártban. A külső környezet radikális megromlása pedig szintén egy új elem, amit nem szabad lebecsülni. Még az oroszoknak sem érdeke, hogy itt túlzott stabilitás legyen, nekik gyenge vazallusállamok kellenek. A Nyugatnak pedig - akár Európát, akár az Egyesült Államokat nézzük - egy ilyen megbízhatatlan, áruló átjáróház létezése alapjaiban sérti az érdekeit. S itt ugye vannak titkosszolgálati eszközök…

- Most akkor adjuk Orbánék alá a lovat, hogy itt külső hatalmak akarnak beavatkozni a nemzeti szuverenitásba.
- Ez nem ló, ez realitás. Ezek az eszközök mindig is léteztek, ha bárkinek ez újdonság lenne, jobb ha tudja, hogy Magyarország a rendszerváltás óta a különböző titkosszolgálatok békés nyaralóhelye volt, aminek köszönhetően itt semmi rosszat nem tettek. Eddig, mert ennek is vége van már. De ha most van is külföldi nyomás az országon, akkor azt a hintapolitika azonnali abbahagyásával, s a nyugati szövetségi rendszer egyértelmű, világos és progresszív megerősítésével kell megoldani, hiszen mi mind gazdaságilag, mind politikailag, mind az értékeink szintjén a Nyugathoz tartozunk. Ez a keleti kaland, ami jelenleg zajlik, az országnak nincs hasznára, legfeljebb egy diktátornak, s a nagyon szűk körének. Ennek véget kell vetni.

- Gondolja, hogy ezt a Fideszben felismerték 2015-re?
- Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek az ideje többszörösen lejárt, a válság nagyon súlyos, ebből ki kell jutni. Tavaszra ezt a dolgot dűlőre kell vinni: az ország vagy reformista, vagy szélsőséges irányba indul el. Március 15-ig érett lesz a helyzet arra, hogy vagy önként fölálljon Orbán Viktor a helyéről, vagy menesszék. A másik út, hogy a mainál sokkal keményebb diktatúra jöjjön létre az ő égisze alatt. Márciusig ez el fog dőlni.

- Addig kellene tehát az ellenzéki pártoknak, erőknek és a civil, kormányellenes csoportosulásoknak valamit virítani?
- Ez több szempontból is üdvös lenne. Egyfelől többpárti parlamentet és demokráciát csak váltópártokkal lehet elképzelni. Momentán baloldali váltópártot nem, a helyén csak pártroncsokat, kezdeményeket és civil mozgalomszerűségeket látunk. Ahhoz, hogy partiképes legyen a szociálliberális erőtér, belső koherenciáknak kellene létrejönnie, s belső letisztulásnak, megtisztulásnak kellene kezdődnie. Lehet ugyanis most fintorogni, de az lenne kívánatos, hogy legyen egy erős, nagy, haladó baloldali párt. Az ország számára a kimenetet is egy ilyen erő tudná meghozni. Ha ugyanis nem tud a baloldal előretörni, s partner lenni a reformokban, akkor az eredetileg polgári gyökerű, ám súlyos szociális válságba került tömeg gyorsan megvadulhat, radikalizálódhat, s a Jobbik - tetszik, nem tetszik - belátható időn belül a legerősebb párttá, megkerülhetetlen erővé válhat. Úgy gondolom, hogy a fideszesek többsége és köreik az elmúlt évek ellenére még mindig őriznek demokratikus értékeket magukban. S ha ők választhatnak, hogy egy szélsőjobboldali, neonáci irányba menjen el az ország, vagy pedig egy, a baloldallal, a baloldali értékvilággal vállalt összefogás árán visszafordíthatjuk a nemzeti katasztrófából, az utóbbi utat fogják járni. Vannak erre is történelmi példák, elég csak Bajcsy-Zsilinszky Endrére gondolni, aki az adott történelmi helyzetben fölismerte, hogy bizonyos politikai dogmákat, vagy ellenszenveket félre kell lökni, s hogy mi az igazi métely, ami ellen harcolni kell. A dolog most is itt tart, ezeknek a felismeréseknek a napjaiban és heteiben vagyunk, ezért szorgalmazom egy új demokratikus kerekasztal és egy nemzeti egyeztető fórum összehívását is.

- Önnek mi a célja?
- Én egy ugyanolyan demokratikus elkötelezettségű ember vagyok, mint ebben az országban milliók. Lehet, hogy bizonyos történelmi okokból nagyobb rálátásom van a folyamatokra, s a szakmámból fakadóan jobb íráskészséggel rendelkezem. Épp ezért talán az összefüggések felvázolásával tehetek az országért, s a Facebook-megosztások is ezt igazolják.

- Nyilván ez is az oka, hogy most beszélgetünk. Vagy akár a korábbi, Szabadság téri tüntetések szervezésében való részvétele, ami szintén valamiféle közéleti szerepvállalás szándékát jelzi.
- Nem kell ilyen hátulról, finomkodva kérdezni. A rendszerváltás óta szisztematikusan tartózkodtam attól, hogy politikai szerepet vállaljak, noha több hullámban lett volna erre lehetőségem. Most sem jó dolgomban foglalkozom ezekkel az ügyekkel, hanem egyszerűen azért, mert fáj a szívem a hazámért.

- Az is felmerült, hogy elköltözik az országból.
- Tulajdonképpen ez meg is történt, most ide-oda ingázom, s a helyzettől teszem függővé, hogy mi lesz. Nem kikerülve a kérdést: soha nem akartam politikus lenni, de ha itt változás van, s kellenek új és sikeres arcok, akkor akár lehetek én is az egyik. Vagy legyen más, én annak is örülök. Nem hiszek abban, hogy a kalapból hirtelen elő lehetne rántani egy új elitet. Sokkal inkább a jelenlegi felismeréseiből és fejlődéséből, s az új arcok megjelenéséből jöhet létre valami. Épp ezt kell ösztönözni, s én örömmel teszem ezt, ám olyan vágyaim nincsenek, hogy én fújjam itt a passzátszelet.

- Akkor nem akarja ön vezetni az új rendszerváltást?
- Tisztázzuk: kapitalizmus van. Az ideológia szintjén persze lehet szocialista, nemzeti szocialista, vagy akár más típusú rendszert hirdetni, de alapvetően nincs mire váltani, a kapitalizmus az egyetlen működőképes szisztéma. Ezek az unortodox kanyarulatok, amik a társadalmat és a gazdaságot érték az elmúlt években, visszafordították a szocializmusban létezett, rendkívül durva állammonopolista kapitalizmus felé az országot, de az is kapitalizmus. Ilyen értelemben, aki itt rendszerváltást emleget, nem tudja mit beszél.

- Pedig Orbán is csak reményét fejezte ki, hogy nem kell jobb rendszert kitalálni a demokrácia helyett.
- Abba kellene hagyni végre, hogy a kormányfő bugyutaságaira, kommunikációs blöffjeire reagálunk. Ezt az embert meg kéne tanulni negligálni, s annak látni, ami: egy ócska, észak-balkáni pitiáner diktátornak. Ennél Magyarország, a magyar nép messze többet érdemel, a magyar értelmiség jóval kifinomultabb, ügyesebb és okosabb. Beszéljünk végre arról, ami előre visz bennünket. Orbán nem visz előre, csak a szakadékba.

Lovas Zoltán Optimista Kiáltványa

1. rész, Optimista kiáltvány, 2014. december 21.

2. rész, A Fideszről, 2014. december 22.

3. rész, Káosz a baloldalon, 2014. december 23.

4. rész, Mi lesz itt?, 2014. december 24.

Szerző

Kétszázmilliós közpénz a Kogartnak

Évi kétszázmillió forintos támogatást kap a Kogart Alapítvány az Emberi Erőforrások Minisztériumától 2015 és 2017 között. A magánalapítvány "megsegítése" azután vált időszerűvé, hogy a Kovács Gábor, milliárdos bankár által létrehozott alapítvány az utóbbi időben komoly anyagi gondokkal küzd, helyzete az pedig olyannyira súlyossá vált, hogy a dolgozók számának minimálisra csökkentése mellett is gyakori kifizetési problémák léptek fel.

Az alapítvány az elmúlt időszakban puszta fennmaradásáért küzdött. Kovács, a szorult helyzetben még odáig is elment, hogy az Andrássy úti Kogart Házat is áruba bocsátotta. A kormány erre a helyzetre reagált, amikor segítséget ajánlott. Nem is kicsit. A jövőben ugyanis az alapítvány nem csak hogy anyagi támogatást kap, de az alapítvány üzemeltetheti a Várkert Bazár kiállítótereit is. A "szövetség" több okból is hasznos a felek számára: a Kogart 2014. májusában zárta be utolsó kiállítását, azóta egyáltalán nem rendezett semmilyen tárlatot, a Várkert Bazárban pedig - hiába a többszöri átadás - komolyabb érdeklődésre számot tartó kiállítás még egyáltalán nem nyílt. Nem mintha a nyitott lakásokból álló kiállítóterek alkalmasak lennének rá. Az üzletet ennek ellenére mégis nyélbe ütötték.

Kogart-ügyben nem ez az egyetlen érdekesség, Kovácsnak ugyanis nem ez az első elfogadott állami támogatása. Az alapítvány 2008 és 2010 között Hiller István, vagyis a szocialista kormányzat jószándékát élvezte, amikor is az akkori államvezetés hasonló támogatást nyújtott az alapítvány számára, igaz akkor nem évi kétszáz, csupán ötven millió forintot kapott. És egy átfogó szakmai tiltakozást, amelyre az alapítvány jó eséllyel most is számíthat.

Ónos eső - Fennakadások a közlekedésben Miskolcon

Az ónos eső miatt akadozik a tömegközlekedés Miskolcon, a város magasabban fekvő részeire, így a 30 ezer lakosú avasi lakótelepre nem tudnak feljutni az autóbuszok - közölte a Miskolc Városi Közlekedési (MVK) Zrt. péntek este.

A cég tájékoztatása szerint a város tömegközlekedési útvonalainak nagy részét az előszórás ellenére is jégpáncél borítja. A síkosságmentesítés ellenére a társaság autóbuszai a magasabban fekvő városrészekre - Avas, Hideg-sor, Komlóstető, Miskolc-Tapolca - nem, vagy csak korlátozottan jutnak el. A többi járat is jelentős késéssel közlekedik. Az utakat folyamatosan szórják.

Szerző