Biró Marianna;

Fidesz;Orbán Viktor;kormányzás;Lovas Zoltán;

2015-01-03 06:00:00

Orbán nem visz előre, csak a szakadékba

Március 15-ig érett lesz a helyzet arra, hogy Orbán Viktor vagy önként fölálljon a helyéről, vagy menesszék. A másik út, hogy a mainál sokkal keményebb diktatúra jöjjön létre az ő égisze alatt – állítja Lovas Zoltán. A Dunagate-botrány kirobbantója, a Magyar Narancs egyik alapítója, a Fidesz első sajtófőnöke, aki hónapokon át szervezője volt a Szabadság téri megszállási emlékmű elleni tiltakozásoknak, december utolsó napjaiban több részes tanulmányt publikált Facebook-olalán arról, hogy a kormányfő és szűk köre miként puccsolja meg saját rendszerét, s hogy mi lenne most a dolga a rendszer ellenzékének.

FOTÓ: Tóth Gergő

- Miért gondolja, hogy fordulat áll be a Fidesz működésében?

- Olyan típusú törés, amiről az előbb beszéltem, eddig még nem volt az állampártban. A külső környezet radikális megromlása pedig szintén egy új elem, amit nem szabad lebecsülni. Még az oroszoknak sem érdeke, hogy itt túlzott stabilitás legyen, nekik gyenge vazallusállamok kellenek. A Nyugatnak pedig - akár Európát, akár az Egyesült Államokat nézzük - egy ilyen megbízhatatlan, áruló átjáróház létezése alapjaiban sérti az érdekeit. S itt ugye vannak titkosszolgálati eszközök…

- Most akkor adjuk Orbánék alá a lovat, hogy itt külső hatalmak akarnak beavatkozni a nemzeti szuverenitásba.

- Ez nem ló, ez realitás. Ezek az eszközök mindig is léteztek, ha bárkinek ez újdonság lenne, jobb ha tudja, hogy Magyarország a rendszerváltás óta a különböző titkosszolgálatok békés nyaralóhelye volt, aminek köszönhetően itt semmi rosszat nem tettek. Eddig, mert ennek is vége van már. De ha most van is külföldi nyomás az országon, akkor azt a hintapolitika azonnali abbahagyásával, s a nyugati szövetségi rendszer egyértelmű, világos és progresszív megerősítésével kell megoldani, hiszen mi mind gazdaságilag, mind politikailag, mind az értékeink szintjén a Nyugathoz tartozunk. Ez a keleti kaland, ami jelenleg zajlik, az országnak nincs hasznára, legfeljebb egy diktátornak, s a nagyon szűk körének. Ennek véget kell vetni.

- Gondolja, hogy ezt a Fideszben felismerték 2015-re?

- Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek az ideje többszörösen lejárt, a válság nagyon súlyos, ebből ki kell jutni. Tavaszra ezt a dolgot dűlőre kell vinni: az ország vagy reformista, vagy szélsőséges irányba indul el. Március 15-ig érett lesz a helyzet arra, hogy vagy önként fölálljon Orbán Viktor a helyéről, vagy menesszék. A másik út, hogy a mainál sokkal keményebb diktatúra jöjjön létre az ő égisze alatt. Márciusig ez el fog dőlni.

- Addig kellene tehát az ellenzéki pártoknak, erőknek és a civil, kormányellenes csoportosulásoknak valamit virítani?

- Ez több szempontból is üdvös lenne. Egyfelől többpárti parlamentet és demokráciát csak váltópártokkal lehet elképzelni. Momentán baloldali váltópártot nem, a helyén csak pártroncsokat, kezdeményeket és civil mozgalomszerűségeket látunk. Ahhoz, hogy partiképes legyen a szociálliberális erőtér, belső koherenciáknak kellene létrejönnie, s belső letisztulásnak, megtisztulásnak kellene kezdődnie. Lehet ugyanis most fintorogni, de az lenne kívánatos, hogy legyen egy erős, nagy, haladó baloldali párt. Az ország számára a kimenetet is egy ilyen erő tudná meghozni. Ha ugyanis nem tud a baloldal előretörni, s partner lenni a reformokban, akkor az eredetileg polgári gyökerű, ám súlyos szociális válságba került tömeg gyorsan megvadulhat, radikalizálódhat, s a Jobbik - tetszik, nem tetszik - belátható időn belül a legerősebb párttá, megkerülhetetlen erővé válhat. Úgy gondolom, hogy a fideszesek többsége és köreik az elmúlt évek ellenére még mindig őriznek demokratikus értékeket magukban. S ha ők választhatnak, hogy egy szélsőjobboldali, neonáci irányba menjen el az ország, vagy pedig egy, a baloldallal, a baloldali értékvilággal vállalt összefogás árán visszafordíthatjuk a nemzeti katasztrófából, az utóbbi utat fogják járni. Vannak erre is történelmi példák, elég csak Bajcsy-Zsilinszky Endrére gondolni, aki az adott történelmi helyzetben fölismerte, hogy bizonyos politikai dogmákat, vagy ellenszenveket félre kell lökni, s hogy mi az igazi métely, ami ellen harcolni kell. A dolog most is itt tart, ezeknek a felismeréseknek a napjaiban és heteiben vagyunk, ezért szorgalmazom egy új demokratikus kerekasztal és egy nemzeti egyeztető fórum összehívását is.

- Önnek mi a célja?

- Én egy ugyanolyan demokratikus elkötelezettségű ember vagyok, mint ebben az országban milliók. Lehet, hogy bizonyos történelmi okokból nagyobb rálátásom van a folyamatokra, s a szakmámból fakadóan jobb íráskészséggel rendelkezem. Épp ezért talán az összefüggések felvázolásával tehetek az országért, s a Facebook-megosztások is ezt igazolják.

- Nyilván ez is az oka, hogy most beszélgetünk. Vagy akár a korábbi, Szabadság téri tüntetések szervezésében való részvétele, ami szintén valamiféle közéleti szerepvállalás szándékát jelzi.

- Nem kell ilyen hátulról, finomkodva kérdezni. A rendszerváltás óta szisztematikusan tartózkodtam attól, hogy politikai szerepet vállaljak, noha több hullámban lett volna erre lehetőségem. Most sem jó dolgomban foglalkozom ezekkel az ügyekkel, hanem egyszerűen azért, mert fáj a szívem a hazámért.

- Az is felmerült, hogy elköltözik az országból.

- Tulajdonképpen ez meg is történt, most ide-oda ingázom, s a helyzettől teszem függővé, hogy mi lesz. Nem kikerülve a kérdést: soha nem akartam politikus lenni, de ha itt változás van, s kellenek új és sikeres arcok, akkor akár lehetek én is az egyik. Vagy legyen más, én annak is örülök. Nem hiszek abban, hogy a kalapból hirtelen elő lehetne rántani egy új elitet. Sokkal inkább a jelenlegi felismeréseiből és fejlődéséből, s az új arcok megjelenéséből jöhet létre valami. Épp ezt kell ösztönözni, s én örömmel teszem ezt, ám olyan vágyaim nincsenek, hogy én fújjam itt a passzátszelet.

- Akkor nem akarja ön vezetni az új rendszerváltást?

- Tisztázzuk: kapitalizmus van. Az ideológia szintjén persze lehet szocialista, nemzeti szocialista, vagy akár más típusú rendszert hirdetni, de alapvetően nincs mire váltani, a kapitalizmus az egyetlen működőképes szisztéma. Ezek az unortodox kanyarulatok, amik a társadalmat és a gazdaságot érték az elmúlt években, visszafordították a szocializmusban létezett, rendkívül durva állammonopolista kapitalizmus felé az országot, de az is kapitalizmus. Ilyen értelemben, aki itt rendszerváltást emleget, nem tudja mit beszél.

- Pedig Orbán is csak reményét fejezte ki, hogy nem kell jobb rendszert kitalálni a demokrácia helyett.

- Abba kellene hagyni végre, hogy a kormányfő bugyutaságaira, kommunikációs blöffjeire reagálunk. Ezt az embert meg kéne tanulni negligálni, s annak látni, ami: egy ócska, észak-balkáni pitiáner diktátornak. Ennél Magyarország, a magyar nép messze többet érdemel, a magyar értelmiség jóval kifinomultabb, ügyesebb és okosabb. Beszéljünk végre arról, ami előre visz bennünket. Orbán nem visz előre, csak a szakadékba.