Putyin katonákat vár

Publikálás dátuma
2015.01.03. 09:58
FOTÓ: Getty Images, Chris Hyde
Külföldiek is szolgálhatnak az orosz hadseregben, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az erről szóló rendeletet - jelentette szombatra virradóra a gazeta.ru orosz hírportál.

A katonai szolgálat rendjét módosító elnöki rendelet az elektronikus jogtárban jelent meg.

A jogszabály szerint a külföldi állampolgársággal rendelkező katonák "részt vehetnek hadiállapot és fegyveres konfliktusok idején végzendő küldetésekben az általánosan elfogadott és a nemzetközi elvekkel, illetve az Oroszország által kötött nemzetközi egyezményekkel és az orosz törvényekkel összhangban".

Az elnöki rendelet szerint az orosz hadseregben szolgálatot teljesítő külföldi szerződéses katonáknak tudniuk kell oroszul. Szerződés nem köthető olyan külföldivel, aki ellen nyomozati vagy bírósági eljárás folyik, akit elítéltek vagy már börtönbüntetését tölti.

Szerző

Dédapám a reformkori polihisztor

Publikálás dátuma
2015.01.03. 09:20
Fotó: Népszava
Az egyetlen családi örökségem egy régi, német nyelvű pesti újság. Az Ungarische Illustrirte Zeitung 1871. március 26-án megjelent számának címlapján három szakállas férfi látható. A fővárosi építészeti igazgatóság vezetői, balról Reitter Ferenc, Tisza Lajos, és Országh Sámuel. Dédapám 1813-ban született és 1874 decemberében, azaz 140 évvel ezelőtt hunyt el. Az évforduló alkalmával gyakran gondolok rá: vajon hogyan élhetett ?

Sajnos személyes élményeim nincsenek. Mindenki korán meghalt, nem volt, aki beszéljen róla. Így, arról a különleges korról, amelyről Vereby Soma ezt írta: „A XIX. század az anyagi és szellemi haladás százada. A gőz ereje, a kor egyik legnagyszerűbb vívmánya megtöré a vízhullámok makacsság szülte bősz dühét, egyszersmind a szárazföldön is óriási haladást és gyors közlekedést fejtett ki. A mathematika és technika tágas teret nyert.”

Amit tudok azt az újságok, könyvtárak, a levéltárak adatai szolgáltatták. Reitter Mátyás sebészorvos fia Temesváron volt gimnazista, majd 1829-ben Szegeden bölcseletet hallgatott. Pesten a mérnöki intézetbe két évig járt, 1847-ben Budára jött, s házasságot kötött Leutner Máriával. Két fia és négy lánya született.

Térképész, szintező,vasút- és rakpart építő – íme néhány a foglalkozásai közül. Igaz, fő műve a nagykörúti csatornaterv nem sikerült, mégis oly sok mindennel járult hozzá a főváros és hazánk gazdagodásához. Nagyon tetszenek az akadémiai székfoglalón elhangzott szavai: „Szép nőkön és szép városokon szeretem a piperét. Ha oly vén nénikék minő Párizs és Bécs magukat folytonosan csinosítják, miért maradjon el a divattól a szép és fiatal Pest”.

A tennivalókat mutatta egyebek között Barabás Miklós festőművész útirajz részlete. „Kolozsvártól Pestig tíz napig jöttünk lovaskocsival. Az egész Alföld egy nagy tenger volt, s mi Bárándnál fél napon át csak arra hajthattunk, ahol a fűszál kiállt a vízből. Éjjel fagyott, s nappal olvadt.” Nagy szükség volt tehát az árvízvédelemre, a folyók szabályozására. Reitter Ferenc tanulmányait befejezve ezzel a feladattal kezdte munkáját 1834-ben. Előbb Szeged környékén, majd a Szolnok és Tokaj közötti háromszögelésnél dolgozott. A Duna – Tisza csatorna tervezésében 1840-től vett részt. Kapós volt a szakmában.

Arra a kérdésre, hogy mi volt Magyarország első vasútja, a Pest–Vác a jó válasz. Pedig valójában hamarabb épült a Pozsony és Nagyszombat közötti, igaz ott nem gépi erővel, hanem lóval vontattak. A 64 kilométeres pálya építéséhez 1837-ben kezdtek hozzá, három év múlva megakadt a munka. A folytatásnál 1844-től Reitter Ferenc is közreműködött, ez volt az első jelentősebb mérnöki feladata. A pályát, amelyen a lovak legfeljebb hat kocsis teher- és két kocsis személyvonatokat húzhattak, 1846-ban adták át a közforgalomnak. A vonalat később gőzerejűvé alakították.

Amikor 1866-ban a Városligetben a Páva szigeten az Állatkert megnyitásakor a házikókat szemlélték, feltűnt az egyik, érdekes és népies stílusával. „A szarvasok hatszögletű faakolja csúcsos, zsúptetős fafaragványokkal, a juhok és a kecskék tanyai modorban készített nádtetős ólja pusztáink építési modorát tüntetik fel. Ez a jó gondolat Reitter Ferencé, a szenvedélyes építőé” – írta egykoron a Vasárnapi Újság. A Várkert bazár tervezésénél is ott volt. A Duna- partról felfelé vezető lépcsősor és kísérő épületek vázlatát készítette el. Az ő rajzai alapján kezdett dolgozni Ybl Miklós. A 2014-ben felújított látványos épületegyüttes nagy tetszést arat, újra régi fényében ragyog.

“A Lánchíd directoraként 1867-ben, Ferenc József koronázása alkalmával ő volt a felelős azért, hogy az egyetlen híd - mert akkor még több nem volt Buda és Pest között - elbírja-e majd az ünnepi menet terhét. Ezt kiszámította, és ennek megfelelően két megterhelt locomotívval terhelést tartott. Az egyik járművön ő maga is fent ült, s kétszer oda-vissza utazott. A próba sikerült, a megterhelést a Lánchíd kibírta, úgy, ahogy másnap a Budáról Pestre tartó koronázó menetet is. Munkája elismeréseként megkapta a magyar nemességet temesi előnévvel” - írta az újság.

A díj kárpótlást jelentett régi „vétkéért” ugyanis az 1848/49. évi szabadságharcban részt vett valamennyi császári-királyi hivatalnok ellen eljárást indítottak felségsértés miatt. Reitter Ferenc is közéjük tartozott. Végül nem ítélték el, purifikálták. Az idő múltával csillapodott a kormány haragja. Milyen magyar volt? Mivel Budán csak német nyelvű tanintézet működött, gyermekeit Pestre a magyar iskolába járatta, a hídpénz ellenére.

Érdekes történet kering a rakpartépítés „okáról”. Széchenyi István éppen a Diana fürdőből hajtott ki lovaival, amikor az állatok megijedtek. A kocsit hirtelen elragadták és talán nagyobb baj is történhetett volna, ha a Duna-part hatalmas szemétdombja nem fogja fel a felboruló járműből kirepülő grófot. A városfejlesztés jegyében 1851 elején megkezdődött az első pesti rakodópart, a későbbi Rudolf - ma Széchenyi - rakpart építése. Aztán jöttek a többiek…

A tervező Reitter Ferenc nagyszerű ötlete volt, hogy az alagútépítésnél a Várhegy gyomrából kitermelt és fölöslegessé vált követ megvásárolta és a rakpart építésére használta. A kivitelezés költségei messze a tervezett alatt maradtak. A Lánchíd alatti részt kikövezték, a pestiek kedvenc korzóhelye lett. Sétáltak, nevettek miközben nézték a kikötő élénk forgalmát.

Pest számára nemcsak a város küllemének, kereskedelmének javítása szempontjából volt fontos a beruházás. A part mentén párhuzamosan haladó főcsatorna lefektetésével megoldották a városból ömlő csatornák vízének elvezetését is.

Dédapámat sokan az utca révén ismerik, 1911-ben kapta ezt a nevet. A víz világnapján 2006-ban márványtáblát helyeztek el a házfalon a XIII. kerületi utca torkolatánál, röviden bemutatva a névadót. Az avatáson jól esett hallani az elismerő szavakat. Reá emlékezik évről-évre a fővárosi V. kerületi önkormányzat, valamint a Magyar Víziközmű Szövetség is a Reitter Ferenc díj átadásának ünnepségén.

Az egykori, Krisztina-, és vízivárosi temetőkből áttelepített sírok vannak a Kerepesi úti sírkertben. Köztük látható Reitter Ferenc fehér kőkeresztje. Herrich Károly miniszteri tanácsos annak idején így emlékezett rá: „Ha valaki élete tevékeny pályáján végig tekint, s számba veszi mit mivelt, őt egy vastesttel megáldott teremtésnek fogja tartani. Pedig soha erősebb, emelkedettebb szellem gyengébb testbe szorítva nem volt, mint nála…”

Témák
polihisztor

Dédapám a reformkori polihisztor

Publikálás dátuma
2015.01.03. 09:20
Fotó: Népszava
Az egyetlen családi örökségem egy régi, német nyelvű pesti újság. Az Ungarische Illustrirte Zeitung 1871. március 26-án megjelent számának címlapján három szakállas férfi látható. A fővárosi építészeti igazgatóság vezetői, balról Reitter Ferenc, Tisza Lajos, és Országh Sámuel. Dédapám 1813-ban született és 1874 decemberében, azaz 140 évvel ezelőtt hunyt el. Az évforduló alkalmával gyakran gondolok rá: vajon hogyan élhetett ?

Sajnos személyes élményeim nincsenek. Mindenki korán meghalt, nem volt, aki beszéljen róla. Így, arról a különleges korról, amelyről Vereby Soma ezt írta: „A XIX. század az anyagi és szellemi haladás százada. A gőz ereje, a kor egyik legnagyszerűbb vívmánya megtöré a vízhullámok makacsság szülte bősz dühét, egyszersmind a szárazföldön is óriási haladást és gyors közlekedést fejtett ki. A mathematika és technika tágas teret nyert.”

Amit tudok azt az újságok, könyvtárak, a levéltárak adatai szolgáltatták. Reitter Mátyás sebészorvos fia Temesváron volt gimnazista, majd 1829-ben Szegeden bölcseletet hallgatott. Pesten a mérnöki intézetbe két évig járt, 1847-ben Budára jött, s házasságot kötött Leutner Máriával. Két fia és négy lánya született.

Térképész, szintező,vasút- és rakpart építő – íme néhány a foglalkozásai közül. Igaz, fő műve a nagykörúti csatornaterv nem sikerült, mégis oly sok mindennel járult hozzá a főváros és hazánk gazdagodásához. Nagyon tetszenek az akadémiai székfoglalón elhangzott szavai: „Szép nőkön és szép városokon szeretem a piperét. Ha oly vén nénikék minő Párizs és Bécs magukat folytonosan csinosítják, miért maradjon el a divattól a szép és fiatal Pest”.

A tennivalókat mutatta egyebek között Barabás Miklós festőművész útirajz részlete. „Kolozsvártól Pestig tíz napig jöttünk lovaskocsival. Az egész Alföld egy nagy tenger volt, s mi Bárándnál fél napon át csak arra hajthattunk, ahol a fűszál kiállt a vízből. Éjjel fagyott, s nappal olvadt.” Nagy szükség volt tehát az árvízvédelemre, a folyók szabályozására. Reitter Ferenc tanulmányait befejezve ezzel a feladattal kezdte munkáját 1834-ben. Előbb Szeged környékén, majd a Szolnok és Tokaj közötti háromszögelésnél dolgozott. A Duna – Tisza csatorna tervezésében 1840-től vett részt. Kapós volt a szakmában.

Arra a kérdésre, hogy mi volt Magyarország első vasútja, a Pest–Vác a jó válasz. Pedig valójában hamarabb épült a Pozsony és Nagyszombat közötti, igaz ott nem gépi erővel, hanem lóval vontattak. A 64 kilométeres pálya építéséhez 1837-ben kezdtek hozzá, három év múlva megakadt a munka. A folytatásnál 1844-től Reitter Ferenc is közreműködött, ez volt az első jelentősebb mérnöki feladata. A pályát, amelyen a lovak legfeljebb hat kocsis teher- és két kocsis személyvonatokat húzhattak, 1846-ban adták át a közforgalomnak. A vonalat később gőzerejűvé alakították.

Amikor 1866-ban a Városligetben a Páva szigeten az Állatkert megnyitásakor a házikókat szemlélték, feltűnt az egyik, érdekes és népies stílusával. „A szarvasok hatszögletű faakolja csúcsos, zsúptetős fafaragványokkal, a juhok és a kecskék tanyai modorban készített nádtetős ólja pusztáink építési modorát tüntetik fel. Ez a jó gondolat Reitter Ferencé, a szenvedélyes építőé” – írta egykoron a Vasárnapi Újság. A Várkert bazár tervezésénél is ott volt. A Duna- partról felfelé vezető lépcsősor és kísérő épületek vázlatát készítette el. Az ő rajzai alapján kezdett dolgozni Ybl Miklós. A 2014-ben felújított látványos épületegyüttes nagy tetszést arat, újra régi fényében ragyog.

“A Lánchíd directoraként 1867-ben, Ferenc József koronázása alkalmával ő volt a felelős azért, hogy az egyetlen híd - mert akkor még több nem volt Buda és Pest között - elbírja-e majd az ünnepi menet terhét. Ezt kiszámította, és ennek megfelelően két megterhelt locomotívval terhelést tartott. Az egyik járművön ő maga is fent ült, s kétszer oda-vissza utazott. A próba sikerült, a megterhelést a Lánchíd kibírta, úgy, ahogy másnap a Budáról Pestre tartó koronázó menetet is. Munkája elismeréseként megkapta a magyar nemességet temesi előnévvel” - írta az újság.

A díj kárpótlást jelentett régi „vétkéért” ugyanis az 1848/49. évi szabadságharcban részt vett valamennyi császári-királyi hivatalnok ellen eljárást indítottak felségsértés miatt. Reitter Ferenc is közéjük tartozott. Végül nem ítélték el, purifikálták. Az idő múltával csillapodott a kormány haragja. Milyen magyar volt? Mivel Budán csak német nyelvű tanintézet működött, gyermekeit Pestre a magyar iskolába járatta, a hídpénz ellenére.

Érdekes történet kering a rakpartépítés „okáról”. Széchenyi István éppen a Diana fürdőből hajtott ki lovaival, amikor az állatok megijedtek. A kocsit hirtelen elragadták és talán nagyobb baj is történhetett volna, ha a Duna-part hatalmas szemétdombja nem fogja fel a felboruló járműből kirepülő grófot. A városfejlesztés jegyében 1851 elején megkezdődött az első pesti rakodópart, a későbbi Rudolf - ma Széchenyi - rakpart építése. Aztán jöttek a többiek…

A tervező Reitter Ferenc nagyszerű ötlete volt, hogy az alagútépítésnél a Várhegy gyomrából kitermelt és fölöslegessé vált követ megvásárolta és a rakpart építésére használta. A kivitelezés költségei messze a tervezett alatt maradtak. A Lánchíd alatti részt kikövezték, a pestiek kedvenc korzóhelye lett. Sétáltak, nevettek miközben nézték a kikötő élénk forgalmát.

Pest számára nemcsak a város küllemének, kereskedelmének javítása szempontjából volt fontos a beruházás. A part mentén párhuzamosan haladó főcsatorna lefektetésével megoldották a városból ömlő csatornák vízének elvezetését is.

Dédapámat sokan az utca révén ismerik, 1911-ben kapta ezt a nevet. A víz világnapján 2006-ban márványtáblát helyeztek el a házfalon a XIII. kerületi utca torkolatánál, röviden bemutatva a névadót. Az avatáson jól esett hallani az elismerő szavakat. Reá emlékezik évről-évre a fővárosi V. kerületi önkormányzat, valamint a Magyar Víziközmű Szövetség is a Reitter Ferenc díj átadásának ünnepségén.

Az egykori, Krisztina-, és vízivárosi temetőkből áttelepített sírok vannak a Kerepesi úti sírkertben. Köztük látható Reitter Ferenc fehér kőkeresztje. Herrich Károly miniszteri tanácsos annak idején így emlékezett rá: „Ha valaki élete tevékeny pályáján végig tekint, s számba veszi mit mivelt, őt egy vastesttel megáldott teremtésnek fogja tartani. Pedig soha erősebb, emelkedettebb szellem gyengébb testbe szorítva nem volt, mint nála…”

Témák
polihisztor