Az építész visszatér

Publikálás dátuma
2015.01.05 06:45
Hegedős Károly FORRÁS: CSALÁDI ARCHÍVUM
Méltó emléket állított néhai Hegedős Károly építőművésznek lánya, Hegedős Piroska, aki a Magyar Jakobinusok tere 2-3. szám alatti 75 éves, apja tervezte társasházban emléktáblát helyeztetett el.

Általában azt a személyt ünnepeljük meg, aki a házban lakott, de az építészről sose tudunk semmit – mondja a festőművész Hegedős Piroska, aki idén nyáron eltervezte, hogy végre emléktáblát helyez abba a Bauhaus-típusú házba, melyet édesapja a második világháború kezdetének évében, 1939-ben tervezett.

A Magyar Jakobinusok terén (volt Endresz György téren) található ötemeletes épület a saját a korában modernnek és formabontónak számított francia ablakaival és erkélyeivel, sima, kőlapokból álló homlokzatával. Utóbbi megoldást azért választotta Hegedős, mert időtálló, nem kell állandóan tatarozni, a szakember szavaival élve „púderozni”.

A Hegedős Károly által tervezett, Magyar jakobinusok tere 2–3. szám alatti társasház FOTÓ: HEGEDŐS PIROSKA

A Hegedős Károly által tervezett, Magyar jakobinusok tere 2–3. szám alatti társasház FOTÓ: HEGEDŐS PIROSKA

Névjegy

Hegedős Károly 1895-ben született Mezőberényben gazdag polgárcsaládban. Korán megárvult, gyámja a bátyja lett. 1913-ban kezdte meg építész tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen.

Az első világháború a frontra szólította: 1915 februárjában kezdi meg tüzérképzését Nagyváradon, több hadszíntéren harcol tüzérként. A két háború között dolgozik Bukarestben, Párizsban, Cegléden, Békéscsabán és Mezőberényben. 1939-től magán tervezőirodát vezet.

A második világháború után tervezővállalatonál dolgozik. Fontosabb művei közé tartoznak: OTI Csepeli Rendelőintézet, Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) Ügyviteli Székháza.

Az általa tervezett mai Jakobinusok terén álló bérház (korábban Endresz György tér) eredetileg az Országos Társadalombiztosítási Intézet Bányanyugbér Biztosítási Ágazatának Bérháza volt. Hegedős Károly 1972-ben hunyt el Budapesten.

– Édesapám fiatalkorában festőművész szeretett volna lenni – meséli Piroska apjáról, aki 1895-ben született Mezőberényben. Anyagi megfontolásból ezért a felvételin az építészmérnök szakot jelölte meg a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahová sikeresen felvették.

Hegedős magánépítészként tervezett Mezőberényben, Kolozsváron, Párizsban és Pesten, többek között részt vett a Madách téri vörös téglából épült bérház, egy Rumbach Sebestyén utcai épület munkálataiban, valamint ő tervezte a csepeli rendelőintézetet.

Mikor az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) felkérte a mai Magyar Jakobinusok terén található épület megtervezéséhez, Hegedős a Párizsban szerzett benyomásai alapján alkotta meg a korabeli modern társasházat.

A tervezésért kapott pénzből pedig úgy döntött családot alapít, így hozzáment szerelméhez, Adler Stoffa Erzsébethez. – Ha ez a ház nincs, én nem vagyok – mondja az építész lánya nevetve.

De nemcsak építészi munkája miatt

kiemelkedő Hegedős Károly munkássága. A tervező 1945-ben kezdte el írni hatezer oldalas memoárját, melyben a XX. századi Magyarország első évtizedeinek történetét örökítette meg. A többkötetes műben Hegedős magánélete mellett beavatja olvasóját az építész szakma mindennapjaiba és több fontos közérdekű eseményt is bemutat.

Hegedős lánya idén nyáron egy Shanghajban tett nyaraláson határozta el, hogy méltó emléket állít édesapjának a budai házban. A kínai városban arra lett figyelmes, hogy apja kortársának Hudecz László építésztervezőnek mekkora kultusza van, ő tervezte ugyanis a huszonkét emeletes Park Hotelt, mely a korában a legmagasabb épületnek számított az egész Távol-Keleten.

Piroskának eszébe jutott, hogy otthon megvan neki édesapja mesterjegye, vagyis monogramjával és a budai épület építésének dátumával ellátott emléktáblája. Úgy döntött a táblát visszahelyezi eredeti helyére, ahonnan anno az Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó (IKV) eltávolíttatta.

A festőnő első útja a társasház közös képviselőjéhez, Szemerjay Déneshez vezetett, aki örömmel segített Hegedős Piroskának a szervezésben. Az avatáson megjelent Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere, valamint a helyi média képviselője, és Horváth Attila, a BME levéltárának munkatársa is, aki az építész életéről mesélt, míg Batalka Krisztina levéltáros az építész terjedelmes memoárját méltatta.

Az emléktábla hírének a lakók is megörültek, az eseményen részt vett a ház két legrégebbi lakója is, Keserű Katalin, Széchenyi-díjas művészettörténész és a nyolcvankilenc éves Kovács András, Kossuth-díjas filmrendező, akik nagyon elégedettek az épülettel.

– A lakások remek arányokkal rendelkeznek, az épület pedig a legapróbb részletekig gondosan megtervezett – mondja Keserű Katalin művészettörténész, akit a lépcsőház fekete-fehér síkburkoló elemi játékossága is lenyűgözött. Kovács András szerint lakásuk remek arányokkal rendelkezik, a kilátás elképesztő, beleértve a Gellért-hegyet és a Várhegyet, mely fiatalkorának Kide nevű szülőfaluját idézi fel. – Nagy szerencsénk volt, hogy ráleltünk erre a házra. Már majdnem hatvan éve lakunk itt – így a filmrendező.

Batalka Krisztina levéltáros szerint Hegedős Piroska tette példaértékű, ugyanis más épületekben is érdemes lenne kiírni az építész nevét, ha az épület már a lakók szívéhez nőtt.

Elhunyt Kautzky József színművész

Publikálás dátuma
2019.02.20 18:56

Shutterstock
Szerdán, 92 éves korában elhunyt Kautzky József Jászai Mari-díjas színművész - közölte a család az MTI-vel.
Kautzky József 1927. január 15-én született Soroksáron, 1946 és 1948 között végezte el a Színművészeti Akadémiát. 1949-ben a debreceni Csokonai Színház, 1949-től a pécsi Nemzeti Színház, 1952-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1958 és 1996 között a Jókai Színház, a Petőfi, a Thália, az Arizona, a Művész, valamint a Thália Színház tagja volt, ahonnan végül elköszönt a színpadtól. Akkor is hű volt az épülethez, amikor az nevet és direktort váltott többször is. Láthattuk őt főszerepekben, és jellegzetes orgánumát, humorát, iróniáját karakter szerepekben is kamatoztatta. Sokat filmezett is az ötvenes évektől évtizedeken keresztül, de szerepelt tévéjátékokban és népszerű sorozatban is, például a Szomszédokban. Művészetének elismeréseként 1983-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Főbb szerepei: Ágh Miklós (Molnár: A hattyú); Szigligeti: Liliomfi; Vak jós (Euripidész: Bacchánsnők); Kacsóh Pongrácz (Kellér: Bal négyes páholy); Biberach (Katona: Bánk bán); Rozsos Henrik (Karinthy: Házszentelő); Arkagyij Afranius (Bulgakov: A Mester és Margarita); Omar Gaffney (Chase: Barátom, Harvey); Pap (Vian: Mindenkit megnyúzunk); Sir Colenso Ridgeon (Shaw: Segítség! Orvos!); Candy (Steinbeck: Egerek és emberek); Weller Martin (Coburn: Kopogós römi); Számos filmben is játszott, szerepelt egyebek mellett az Egy pikoló világos (1955); Két vallomás (1957); Fekete szem éjszakája (1958); Alba Regia (1961); Legenda a vonaton (1962); Meztelen diplomata (1963); Törékeny boldogság (1965 tv); A tizedes meg a többiek (1965); A veréb is madár (1968); Az örökös (1969); A kormányzó (1969 tv); Érik a fény (1970); Az utolsó ítélet (1970 tv); Ártatlan gyilkosok (1973); Hét tonna dollár (1973); A cárné összeesküvése (1976 tv); Bűnügy lélekelemzéssel (1978 tv); Égigérő fű (1979); A sóder (1980 tv); Két férfi az ágy alatt (1983 tv); Halál (1983 tv); Kaviár és lencse (1984 tv); Szomszédok (1987-1999 teleregény); A templom egere (1998 tv); Hóesés a Vízivárosban (2004 tv). 
Frissítve: 2019.02.20 20:26

Van Dyck olcsóbb volt Munkácsynál

Publikálás dátuma
2019.02.20 11:00
Kásler Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere (j2) és Baán László főigazgató (j) nézi a múzeum birtokába került Van Dyck-festm
Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
Az utóbbi száz év legdrágább műtárgy vásárlásának örülhet a Szépművészeti Múzeum: a kormány támogatásával a flamand Anthonis Van Dyck képével bővült a gyűjteménye.
Kedd délelőtt az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós királyi gyermekek portréiból álló kamaratárlatot nyitott a Szépművészetiben annak alkalmából, hogy a magyar kormány a múzeum részére megvásárolta az élvonalbeli flamand barokk festő, Anthonis Van Dyck egyik utolsó, befejezett művét, Stuart Mária Henrietta esküvői portréját. A Szépművészeti Múzeum elmúlt száz évében ez eddig a legnagyobb értékű műtárgy vásárlás. A festményt a Christie’s december 6-i árverésén Londonban vették meg 5,85 millió angol fontért, mintegy 2,1 milliárd forintért – azaz a mű jelentősen olcsóbb volt, mint Munkácsy Mihály Golgotája, amelyért a Miniszterelnökség idén januárban 10 millió dollárt, mintegy 2,8 milliárd forintot fizetett. (Korábban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja 6 millió dollárt ajánlott a képért akkori tulajdonosának, Pákh Imre műgyűjtőnek, de ő 9 milliót kért. Azóta is rejtély, a Miniszterelnökség hogyan jutott kilencről tízre.) A Van Dyck-képnek – így tárlatnak is – némi bizarr színezetet ad, hogy I. Károly angol király legidősebb lánya, Stuart Mária Henrietta éppen kilencéves volt, mikor házasságot kötött az akkor tizennégy éves II. Orániai Vilmos herceggel, a független Hollandia későbbi kormányzójával. Igaz, a szövetségkötéseket megpecsételő gyermekházasságok akkoriban nem voltak szokatlanok, és minden bizonnyal a művet nem a tematikája miatt méltatta a világ festészetének egyik kiemelkedő alkotásaként az emberminiszter. A Szépművészeti kamaratárlatán tíz gyermekportré látható, többek között Baltazár Károly infáns − Stuart Mária Henrietta unokatestvére – portréja Diego Velázqueztől. Az ötéves trónörökös vadászként, puskával a kezében állt modellt a spanyol udvar festőjének. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került műtárgy a 2004-ben megjelent Van Dyck-monográfiában és a holland művészettörténeti kutatóintézet nyilvántartásában is egyértelműen a művész saját kezű, kimagasló színvonalú alkotásaként szerepel. A szakirodalom a portré három ismert változata közül a szóban forgó képet tekinti az először készült, legkvalitásosabb példánynak – emlékeztet a magyar múzeum közleménye. A portré egyik ismert változata egyébként a Christie’s árverése előtt egy nappal, a Sotheby’s árverésén tűnt fel Londonban, és 790 ezer angol fontért, mintegy 284,4 millió forintért kelt el. Igaz, a festmény szerzőjeként Van Dyck műhelyét, nem pedig magát a festőt tüntették fel – a reprodukciók alapján utóbbi kép sötétebb tónusú, ám a kompozíció ugyanaz, a méret is majdnem azonos. „Nagyjából ez a különbség árban, hogy egy művész saját kezű alkotásáról van-e szó, vagy csupán a műhelyéből került ki” – nyilatkozta lapunknak Martos Gábor művészettörténész, aki a Papageno portálon épp kedden indított blogjában arról írt: Van Dyck képei iránt komoly érdeklődés mutatkozik az aukciós piacon. „Minden annyit ér, amennyit adnak érte: a két festmény között – mindkettőt láttam – jelentős a minőségbeli különbség mind a kidolgozottságát, mind a színeit tekintve” – mondta lapunknak Martos Gábor. A Christie’s árverésén egyébként 5-8 millió angol fontra tették a Szépművészetinek megvásárolt festmény becsértékét, az 5,85 millió fontos vételár reálisnak mondható.  

Győrből a Szépművészetibe

Mint arról korábban többször beszámoltunk, egy decemberi döntés nyomán 250 ezer euróért, mintegy 80 millió forintért vásárolta meg Sébastien Bourdon Nagy Szent család mosónővel című festményének tulajdonjogát Váczy Péter történész, művészettörténész örökösétől, Röszler Balázs Károlytól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja Bourdon festménye 1994-től 2017-ig a győri Városi Művészeti Múzeumban – a Váczy Péter-gyűjtemény részeként – volt látható, a kollekció egyik legbecsesebb darabjaként. A kép most nem a győri múzeumba, hanem a Szépművészeti Régi Képtárába került tartós letétbe. Az MNB-től kérdeztük, miért. − Az Értéktár program Tanácsadó Testületének ajánlása nyomán az MNB Igazgatóságának döntése értelmében − a festmény minősége és annak ritkasága indokolta, hogy a kép a budapesti múzeumba került – válaszolták megkeresésünkre. A témát egyébként a francia barokk művész többször megfestette, e képet pedig 1999-ben kiállították Montpellierben, a művész szülővárosának múzeumában is, a művész első teljes életmű-kiállításán.

Frissítve: 2019.02.20 11:00