Tíz dal, egy nő az Átriumban

Publikálás dátuma
2015.01.06. 06:47
Szűcs Gabi úgy érzi, hogy a dalai róla szólnak FORRÁS: GEXMEDIA
Szűcs Gabi teljes erőbedobással készül az Átrium Film-színházba tervezett január 10-ei lemezbemutató koncertjére. A swingirálynőnek becézett énekessel beszélgettünk a koncertről és új albumáról, a Tűsarkú lépteimről.

Kék kardigán és neszek, örömtánc és valami vadság, Cannes és felejtés… tűsarok itt, tűsarok, ott, tűsarok emitt … Miért ez lett az új lemez címadó szerzeménye?

- Az album a tűsarkú cipőkkel a nőiség szimbóluma. A büszkeség, méltóság és nőiesség együtteséről szól a tíz dal, melyek mindegyike egy-egy önálló történet. Megtalálható itt a Dolce Vita életérzés, akárcsak a dekadens, retró olasz-francia világ egyaránt. Mindezt természetesen magyarul. Kíváncsi vagyok, hogy reagálnak majd az emberek, elfogadják-e, vagy sem. Valódi nagy kaland az, amikor magyar nyelven, nekem írnak, és rólam szól a dal. A szövegeket nem én találom ki, de rólam szólnak. Csak akkor tudok azonosulni velük, ha hitelesek a számomra.

Melyik a kedvenc száma a Tűsarkú lépteim albumáról?

- Ez hangulatfüggő. Van úgy, hogy melankolikusabb passzban vagyok, és andalító zenére vágyom, máskor meg épp a lüktető swingre áhítozom. Bevallom őszintén, hogy kétnaponta új kedvencem van. Most épp a Cannes, és a Tűsarkú Lépteim a nyerő. No meg az Úgysem felejtesz el, az Eurovíziós Dalfesztivál vláogatójára beválasztott szám.

- Hogy került be A DAL-ba?

- Három számmal neveztem a versenyre. Az Úgysem felejtesz el nótát azért, mert éreztem, hogy fülbemászó dallama miatt eléggé sikergyanús. A Valami Vadság egy rockabillys szám, az Egy szál gitáros pedig a „pihenjünk meg egy kicsit” hangulatot idézi. Végül aztán az Úgysem felejtesz el maradt …

- Melyik áll önhöz közelebb: a dal vagy a színház?

Szenvedélyesen rajongok a színházért, és a színpadi múltam sokat segített abban, hogy ma hogyan viszonyulok a koncertjeimhez, hogyan kommunikálok a színpadon, miként viselkedem a közönséggel.Talán a legfontosabb, amire a színházi előéletem megtanított, az a rutin. Hogy a kis klubos, 80 fős fellépéstől kezdve az Arénában szervezett koncertig akár 7000 ember előtt úgy tudjak fellépni, hogy mindenki elégedett legyen.Amikor egyedül vagy a színpadon, akkor minden felelősség a tied, egyedül viszed el a balhét. Óriási kaland ez, különleges utazás, és ez az egész rólad szól…

- Mire számíthatnak a rajongói a január 10-i lemezbemutató koncerteden?

- Az Átrium Filmszínházas előadás egészen különleges, a 60-as éveket idéző, pattogatott kukoricás és vattacukros koncert lesz, akár ha egy Tarantino-filmbe csöppentünk volna. Egyszerre lesz nőcis és fiúknak is való, fergeteges buli. Fantasztikus zenekar kísér majd, és persze ott lesz a két csodás vokálos lány. Hangulatos időutazást varázsolunk a színpadra, háttérvetítéssel, zabolátlan őrültködéssel. Aki kedveli a retrót, nagyon fogja élvezni!

Szerző

Kellemes fából vaskarika

Publikálás dátuma
2015.01.06. 06:45
Iszonytató dolgokról beszélnek szórakoztatóan – Básti Juli és Pokorny Lia FOTÓ: HORVÁTH JUDIT
Puskás Tamás rendezőként és direktorként is gyakran a fából vaskarikával próbálkozik. Komoly társadalmi problémákról is akar beszélni, meg könnyedén szórakoztató is akar lenni, ahogy a Centrál Színházban bemutatott, általa színpadra állított, Jó emberek című darab esetében is.

Puskás Tamás a művészszínház és a bulvár közt lavírozik, mint most a Jó emberek előadása esetében is. Amit felfoghatok úgy is, hogy a mély-szegénységről szól. Arról a négymillió emberről, aki a megélhetés határára került Magyarországon. Meg azokról, akik hirtelen elveszítik az állásukat, és meglehetősen reménytelen, hogy újat találjanak.

Így persze akár adható lenne például az Éjjeli menedékhely is, ami azért csak nívósabb Lindsay-Abaire Jó emberek című darabjánál, igaz, nem olyan könnyen emészthető. Meg az utóbbiban arról is van szó, hogy a meglehetősen nagyszámú leszakadók mellett van egy tőlük nagyon elhúzó, esetleg nem is feltétlenül érdemei okán meggazdagodó réteg, és akkor már eléggé itt vagyunk a mai magyar valóságnál.

Puskásnak mindig is volt társadalmi érzékenysége. De iszonytató dolgokról is szeret viszonylag kellemes formában beszélni, no ez a totális fából vaskarika, és, hogy ez még sokszor sikerül is neki, az pedig különösen az. Eltalál vele egy széles nézői réteget.

Ezúttal Básti Juli olyan pénztárosnőt játszik, aki egyedül tartja el fogyatékos lányát, emiatt, meg tán általános hebrencssége miatt is, rendszeresen késik a munkahelyéről, ezért kirúgják. Innen kezdődik az előadás, Margie megint lihegve berobban késve, Stevie a fiatal főnök pedig közli vele, hogy nem lesz módja többet késni. Margie megpróbálja kirimánkodni, hogy maradhasson.

Levegővétel nélkül, egyfolytában dől belőle a szó, eszelősen gesztikulál, erős a mimikája, bedob apait-anyait. De Stevie, Rada Bálint megszemélyesítésében, csak áll, érzékelteti, hogy neki is kellemetlen kirúgni a munkaerőt, az is komoly lelki teher De hát bármikor kap helyette mást, akár kevesebbért, akivel nincs probléma, akivel gördülékenyen biztosítható az üzletmenet, és ez a lényeg.

Básti groteszkbe fordítja a jelenetet, annyira túlspilázza, hogy az már-már röhejesen vicces, ugyanakkor kiül a jeges rémület az arcára, hogy mi lesz vele, és az önállóan létezni képtelen felnőtté vált gyerekével. Ez az, amikor jól sikerül a fából vaskarika. A következő jelenetben, amikor a kétségbeesett munkanélküli, bejelentés nélkül, betrappol egy menő orvosi rendelőbe, ahol iskoláskori pasija praktizál, már kevésbé.

Ez ugyanis epikus rész, itt tudjuk meg, hogy mindketten a város pereméről, csaknem nyomortanyáról származnak, a férfi viszonylag sokra vitte, a nő meg bent maradt a gödörben, és most remél, sőt akár ingerülten követel, némi igazságtételt. A doktor meghívja a lakásába egy elegáns partira, hogy ott hátha összeismerkedik valakivel, aki segíteni tud. A parti az orvos gyermekének betegsége miatt elmarad, de ezt Margie nem hiszi, meg van győződve róla, hogy le akarják rázni, ezért váratlanul betoppan a lakásba. És kitálal férje kellemetlen múltjáról a feleségének, a fényűző házukban.

Szervét Tibor az orvos, aki gondosan vasalt öltönyben, selyemsálban, elegánsan laza igyekszik lenni otthon is. De a kiváló színész megmutatja az uborkafára felkapaszkodottak leplezni próbált görcsösségét, a nagyzolásból a gyakori elbizonytalanodásba váltó érzéseiket. Azt, hogy soha nem lesz képes igazán laza lenni. Hogy a földi javak, a biztos lábakon álló egzisztencia, és a család ellenére, ripsz-ropsz kihúzható lába alól a talaj.

Parti Nóra olyan feleséget alakít, aki anyagilag nyilvánvalóan a férjétől függ, disztingváltan szuper divatos, és drága holmikban jár, agyonápolt, és kívánatos nő, meg magabiztos társalkodónő is. Van közben benne valami dermesztő hidegség, csaknem gépiesség. Pokorny Lia Margie barátnőjeként szintén nem jut egyről a kettőre, de, ha szűkösen is, ő legalább magát eltartja egyik napról a másikra.

A Szabó Éva által játszott idősebb barátnőt sem veti fel a pénz, bár azért neki legalább lakása van, aminek egy részét kiadhatja Marginek, aki eléggé nehéz természet, ahogy a többiek is megérik a pénzüket. Torzultak valamennyien.

Ez a társadalom nem kedvez az emberi a kiteljesedésnek, és így a jóságnak sem. Kemény közlendő. Komoly tehetséget igényel mindezt alapvetően kellemes formában adagolni. Ezért minden elismerésem Puskásé. Miközben csak ott van bennem a kétely, hogy ilyen súlyú tartalmaktól nem kellene-e gyomorgörcsöt kapnom, napokig nem aludnom? Érezhetem csak simán jól magam a színházban?

Szerző

Elment Zsombolyai János, A tanú operatőre

Meghalt a hetvenes évek népszerű filmjeinek operatőre, A kenguru rendezője. Életének 76. évében vasárnap elhunyt Zsombolyai János Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész, egyetemi tanár. Temetéséről később intézkednek.

Már egy jó ideje nem volt jelen a szakmában, tíz éve ment nyugdíjba a Színház- és Filmművészeti Főiskola film főtanszak-vezetői székéből, de évekkel korábban már jócskán megritkult a jelentkezése, majd le is állt a gyakorlati filmezéssel. Tanárként új nemzedékeket indított útnak, de a nyolcvanas években lelassult a kezdeti lendület, amellyel operatőrként, majd rendezőként jelen volt a filmes életben. Utolsó nagy dobása a Magic – A Queen Budapesten című hírneves koncertfilm volt 1982-ben, utána már csak A halálraítélt című, saját könyvéből rendezett drámával lépett a nagyvászonra, sőt, a Berlinale versenyének résztvevőjeként, a nemzetközi nyilvánosság elé. Ez a lelassult pálya tán azt is elfeledtette az újabb nézőnemzedékekkel, hogy Zsombolyai János volt a legelsők egyike, aki meglépte a megléphetetlent.

Operatőr létére átnyergelt a rendezői székbe – és erre nagyjátékfilm esetében előtte még nem volt példa, a kor szigorú fegyelme nem engedte az ilyen szellemi kicsapongást. Ő viszont megírta, és nem csak fényképezte, hanem meg is rendezte 1975-ben A kenguru című játékfilmet, amely tetszett a közönségnek, elfogadta a szakma, sőt, a fiatal teherautó sofőr története a hetvenes évek közepének egyik legnézettebb mozija lett. Később még a Kihajolni veszélyes és a Vámmentes házasság című filmeket is rendezőként jegyezte, de ezután inkább csak tv-filmek kerültek ki a keze alól, nagy ritkán.

Mint a magyar operatőrök nemzedékeinek egész sora, Zsombolyai János is az Illés György-vezette operatőri tanszakon szívta magába azt a szakmai szellemet, amely arra késztette, hogy a saját hangján szóljon. Miután 1961-ben lediplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri tanszakán, fiatal és már nagynevű rendezők mellett az egyik legtöbbet foglalkoztatott operatőr volt. Pályája elején Gábor Pál, Sándor Pál, Makk Károly rendezők mellett állt a kamera mögött, olyan, máig eleven filmek életteli képeivel indulva a pályáján, mint a Szevasz, Vera, a Törékeny boldogság, a Szeressétek Ódor Emiliát, a Nyár a hegyen, a Bohóc a falon. Bacsó Péterrel hosszú ideig dolgozott együtt, tíz filmjében állt a kamera mögött, társadalmi drámában és vígjátékban egyaránt: Zsombolyai fotografálta minden időt egyik legnépszerűbb közönség kedvencét, a korszakos A tanút is.

A legkülönbözőbb rendezői stílusokhoz találta meg a megfelelő hangulatú képi világot, s korszak ismert alkotói foglalkoztatták, dolgozott Herskó Jánossal, Rényi Tamással, Kézdi-Kovács Zsolttal, Szörény Rezsővel, Simó Sándorral. Viszonylag fiatalon, már 1965-től tanítani kezdett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd vezetője is lett a film főtanszaknak. Kétszer kapott Balázs Béla-díjat, díjakkal ismerték el a kritikusok és a szemle-zsűrik, az utolsó előtti Magyar Filmszemlén, 2010-ben életműdíjat vehetett át.

Szerző