Általános iskolába jártam és éppen lelkigyakorlatunk volt. Vagy a kitartásról, vagy a bátorságról, vagy éppen mind a kettőről hallgattunk jobbnál-jobb monológokat, amikor levetítették a Gyűrűk ura harmadik részének egyik részletét. Az osztályból már azelőtt is rajongtak egyesek a történetért, engem annyira nem érdekelt a dolog, egészen addig a pillanatig! Rá nem sokra, éppen színdarabot próbáltunk az egyik legjobb irodalom tanárnőnknél, forró tea és némi ropogtatni való társaságában, amikor is úgy hozta a helyzet, hogy többekre várni kellett. Hogy elüssük az időt, a tanárnő berakta A Gyűrű Szövetségét. Onnantól nem volt megállás, Középfölde bekebelezett.(...) A Gyűrűk Ura és Hobbit-könyvvel eltöltött idő és persze a grandiózus történet egyszerre nehezedik a lelkemre. A hat film együtt alkot egy egészet és igyekszem úgy felfogni, hogy ez egy végtelen történet, amit nekünk kell majd továbbadni! Ha a történet mögé nézünk kicsit és felismerjük az értékeket, amiket ez a remekmű egy fiatalabb generációnak tud nyújtani, olyanokkal találhatjuk szembe magunkat, mint bajtársiasság, hűség, tisztelet, szeretet és becsület. Ráfér a világra!