Terheléspróba

Kormányzati emberek és parlamenti képviselők irracionális döntéseikkel, mint amilyen a vasárnapi zárva tartás, a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése, vagy a kiterjesztett útdíj fizetési kötelezettség, nemcsak irritálják a lakosságot, hanem folyamatosan tesztelik is a polgárok tűrőképességét. Az intézkedések fogadtatásának farvizén arra is fény derülhet, hogy miként reagál majd a magyar társadalom eddig még nyugodtnak - sokszor passzívnak - mutatkozó hányada a napokban a nagyobbik kormányzópárt frakcióvezetője által beharangozott „országvédelmi akcióterv" és „országfejlesztési koncepció” gondolatára.

Bizonyára bennem van a hiba, de nekem sajnos – tekintettel a külkapcsolatainkat érintő, egyre élesebb kormányzati hangvételre is - a múlt század harmincas éveinek végén elfogadott, Darányi Kálmán miniszterelnök által Győrben meghirdetett program jutott eszembe, amely tevőlegesen erősítette az ország rossz szövetségi rendszerbe való tartozását, a területkövetelő politikát és hozzájárult a későbbi háborúba sodródáshoz. A győri programot szentesítő jogszabályt a magyar katonai, gazdasági és politikai elit annak biztos tudatában fogadta el, hogy Európában a háború elkerülhetetlen, így szerintük a gazdasági és a védelmi potenciált külön intézkedésekkel erősíteni kellett. Ma erre semmi szükség, hiszen szervezeti és intézményi garanciák biztosítják politikai és területi integritásunkat. A korabeli, eredetileg öt évre előirányzott katonai és gazdasági program valódi országvédelmi akciótervet és országfejlesztési koncepciót takart, ezt az idevonatkozó jogi norma címe is igazolja: 1938. XX. törvénycikk a honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, egyes népjóléti beruházásokról s ezek költségeinek fedezéséről.

A mostani program részleteit ugyan nem ismerjük, de az év végi Rogán-interjú (MTI) tartalmaz néhány meglepő állítást. A frakcióvezető szerint – többek között - azzal indokolja az akcióterv kidolgozását, hogy „ma Magyarországot külső támadások érik”. Életveszélyes félmondat! Teljesen nyilvánvaló, hogy hazánkat a világon senki nem támadja, szövetségi rendszerekhez való tartózásunk/kötődésünk –legalábbis ma még – megkérdőjelezhetetlen, ami szilárd fedezete biztonságunknak. Az interjúból az is kiderül, hogy az országvédelmi akciótervnek egyik részeleme lehet az amerikai kitiltási ügyre vonatkozó reflexió, válaszlépés. Ez azt jelenti, hogy a szövetséges USA területét érintő - belső - közigazgatási döntés (a kitiltás) egy kis európai ország védelmi stratégiájának elemévé válhat. Mosolygásra késztet.

Magyarország a NATO teljes jogú tagjaként része egy katonai szövetségnek, amely biztosítja az ország sérthetetlenségét, függetlenségét. Szerencsére senki nem támad minket, így semmi nem indokolja a „kettős fedezék” kiépítését (NATO+országvédelem). Elég lesz a NATO-követelményeknek maradéktalanul megfelelni, önként vállalt kötelezettségeinket hiánytalanul betartani. Teljesen fölösleges országfejlesztési koncepciót fabrikálni, bőven elég lenne egy koherens gazdaság- és társadalompolitikát tükröző kormányprogram, amelynek akár alfejezete is lehetne az ország védelmi rendszerének modernebb eszközökkel való megerősítése.

Sajnálatos, de napjainkban kormányprogramként egyetlen szó van érvényben: folytatjuk.