Egyelőre legyőzhetetlen még az internet, de a szerdai párizsi drámának volt még egy főszereplője, amely a „letűnőben lévő korszakot” idézte: a klasszikus, minden cifraságtól mentes híradást. Ez az I-TÉLÉ csatorna volt. (Ezzel a sajátos írásmóddal, az „I” a nevében természetesen az információt jelenti.) Van egy központi stúdiójuk, amelyben ül a stáb, kapcsolnak ide-oda, minden részletről beszámolnak. Csoda volt, ahogyan a szerdai eseményekről tudósítottak, noha előre nem tudhattak ők sem semmit. Mutatták az utcát, ahol az egyik terrorista kivégezte a sebesült, strázsáló rendőrt, szinte percekkel a történtek után sugározta a képet a place de la République-ről, a "nagy térről", ahol már gyülekeztek a tüntető tiltakozók, kezükben az internetről másolt - „je suis Charlie”, „én is Charlie” vagyok - fekete-fehér táblával, köztük a golyóstollukat az égnek meresztő újságírók százaival. Este hatra, a néma tüntetés kezdetére úgy 40 000 párizsi töltötte be a teret. Felejthetetlenül megrázó, de impozáns volt.