Előrebocsájtom, hogy Mussolini rendszere minden ízében a fasiszta párt politikai munkaeszköze volt, minden szintjén kinevezéssel és nem választással működő vezetőkkel. Mostanában jelennek meg publikációk arról, hogy őket pedig Mussolini a belső titkosrendőrségével tartotta a megfigyelése és hatalma alatt. A párt és az állam viszonyát a tanulmány nem érinti, holott a lényeg ebben van.
Induljunk ki abból, hogy semmi sem természetesebb és logikusabb attól, minthogy a hasonló szociológiai csoportokhoz tartozó polgárok között olyan erős kötődések születnek, amelyek a társadalom más tagjaival nem állnak fenn.
Már a római polgárok nagy foglalkozási csoportjai is a társadalom politikai életének fontos elemei voltak, részt vettek a törvényhozás folyamatában is. Maga a korporáció és a rend szó és fogalom is ebből született. A későbbi évszázadokban is hasonló foglalkozásokhoz tartozó polgárok testületekben, rendekben tömörülve érvényesítették, védték érdekeiket a királyi hatalommal szemben Európában. Franciaországban az 1300-as évektől különböző gyakorisággal összehívták rendkívüli ügyek (háborúk, adók, alapvető jogintézmények) megbeszélésére a nemesség, a klérus és a városi polgárság közös regionális és országos tanácskozásait. Ebből a az intézményből formálódott ki a nagy francia forradalom idején a parlament.
Magyarország jogrendjében 1608-tól a törvényhozás kétkamarás rendben működött kisebb megszakításokkal 1944-ig. Ez lehetővé tette foglalkozások, szakmák, hivatások küldötteinek részvételét a törvényhozásban. A kommunista párti uralom ezt a demokratikus hagyományt felszámolta, s a 25 évvel ezelőtti rendszerváltoztatás ezt jóváhagyva minden hatalmat a pártoknak juttatott. E pártok nagy része szétporladt, s most már szinte senkit nincs lehetőség felelősségre vonni az ország elhibázott kormányzásáért és polgárok millióinak kilátástalanná vált helyzetért.
Erre a tényre kezdenek ráébredni napjaink fiatal tüntetői, akik nemcsak a kormány leváltását, hanem a politikai berendezés demokratizálását, korszerűsítését is követelik. Természetesen jogos az aggodalom, hogy ez rendezett körülmények között, rombolásoknak és provokációknak nem engedve menjen végbe. Nincs forradalmi helyzet, mint 1956-ban volt, de építeni lehet a magyar társadalom államalkotó és szervező tehetségére, amely akkor az ezrével alakult helyi és szakmai forradalmi bizottságokkal két hét alatt új államstruktúra alapjait vetette meg.
A társadalomban jelenleg gyülemlő feszültségeket érzékelő aggodalmak - főleg értelmiségi körökből - már szakszerű és tudományos elgondolásokat, ajánlásokat is szülnek a kiút megtalálására. Egy ilyen informális körből már egy tanulmánykötet is született „A Polgár és a Hatalom - A Hatalom és a Polgár” címmel, aminek kimunkálásában magam is részt vettem. Publikáltunk egy felszólítást is, aminek első sora így hangzik: A pártok lépjenek vissza hatalmi helyzetükből! Ebben kifejtettük, hogy a részvételi demokrácia olyan modern rendszerére volna szükség, amely ötvözi az 1600-as évek elejétől 350 éven át fennállott kétkamarás törvényhozási felfogást, különösképpen pedig a XIX. századi rendi alapú országgyűlésnek a politikai pártok térnyeréséig tartó rendkívül hatékony működését, majd a XX. századi magyar felsőházi törvénynek (1926) az értékeit, alkalmazható elemeit és az alkotmányos élet más tapasztalatait.
Úgy gondoljuk, hogy az ősi gyökerekhez visszataláló, de korszerű törvényhozásra volna szükség, amely értelemszerűen a társadalom minden fontos csoportjának választott képviselőiből álljon fel (foglalkozások, hivatások, szakmák, élethelyzeti csoportok, hátrányos helyzetűek, anyák, tanulók stb.), akik képesek egyesíteni a hozzájuk tartozó aktív, nyugállományú, munkanélküli és életre felkészülő fiatal tagjaik tudását, és energiáját is. Ezzel a társadalom valódi agytrösztje, okos parlament, alulról felfelé építkező tudásalapú demokratikus rendszer középpontja lesz.
Apám, Misur János molnársegéd a Villani tanulmány publikálása idején a Szociáldemokrata Párt tagjaként a kabátja alól terjesztette a Népszava időnként betiltott példányait a Kőrös folyó gátjait építő kubikusok között. Merőben más optikából látta a világát. Boldog lenne, ha felkarolnák az "Okos parlament" gondolatát.
