Előfizetés

Mussolinitől napjainkig

Báró Villani Lajos egykori diplomata kollégámnak az olasz fasiszta korporációs rendszerről 1934-ben publikált leírásának újraközlése lapjukban (Szép Szó, Népszava, 2014. november 15.) indokolttá teszi magának a korporációs, azaz testületi képviseleti jogintézmény kétezer éves demokratikus vonásainak bemutatását is.

Előrebocsájtom, hogy Mussolini rendszere minden ízében a fasiszta párt politikai munkaeszköze volt, minden szintjén kinevezéssel és nem választással működő vezetőkkel. Mostanában jelennek meg publikációk arról, hogy őket pedig Mussolini a belső titkosrendőrségével tartotta a megfigyelése és hatalma alatt. A párt és az állam viszonyát a tanulmány nem érinti, holott a lényeg ebben van.

Induljunk ki abból, hogy semmi sem természetesebb és logikusabb attól, minthogy a hasonló szociológiai csoportokhoz tartozó polgárok között olyan erős kötődések születnek, amelyek a társadalom más tagjaival nem állnak fenn.

Már a római polgárok nagy foglalkozási csoportjai is a társadalom politikai életének fontos elemei voltak, részt vettek a törvényhozás folyamatában is. Maga a korporáció és a rend szó és fogalom is ebből született. A későbbi évszázadokban is hasonló foglalkozásokhoz tartozó polgárok testületekben, rendekben tömörülve érvényesítették, védték érdekeiket a királyi hatalommal szemben Európában. Franciaországban az 1300-as évektől különböző gyakorisággal összehívták rendkívüli ügyek (háborúk, adók, alapvető jogintézmények) megbeszélésére a nemesség, a klérus és a városi polgárság közös regionális és országos tanácskozásait. Ebből a az intézményből formálódott ki a nagy francia forradalom idején a parlament.

Magyarország jogrendjében 1608-tól a törvényhozás kétkamarás rendben működött kisebb megszakításokkal 1944-ig. Ez lehetővé tette foglalkozások, szakmák, hivatások küldötteinek részvételét a törvényhozásban. A kommunista párti uralom ezt a demokratikus hagyományt felszámolta, s a 25 évvel ezelőtti rendszerváltoztatás ezt jóváhagyva minden hatalmat a pártoknak juttatott. E pártok nagy része szétporladt, s most már szinte senkit nincs lehetőség felelősségre vonni az ország elhibázott kormányzásáért és polgárok millióinak kilátástalanná vált helyzetért.

Erre a tényre kezdenek ráébredni napjaink fiatal tüntetői, akik nemcsak a kormány leváltását, hanem a politikai berendezés demokratizálását, korszerűsítését is követelik. Természetesen jogos az aggodalom, hogy ez rendezett körülmények között, rombolásoknak és provokációknak nem engedve menjen végbe. Nincs forradalmi helyzet, mint 1956-ban volt, de építeni lehet a magyar társadalom államalkotó és szervező tehetségére, amely akkor az ezrével alakult helyi és szakmai forradalmi bizottságokkal két hét alatt új államstruktúra alapjait vetette meg.

A társadalomban jelenleg gyülemlő feszültségeket érzékelő aggodalmak - főleg értelmiségi körökből - már szakszerű és tudományos elgondolásokat, ajánlásokat is szülnek a kiút megtalálására. Egy ilyen informális körből már egy tanulmánykötet is született „A Polgár és a Hatalom - A Hatalom és a Polgár” címmel, aminek kimunkálásában magam is részt vettem. Publikáltunk egy felszólítást is, aminek első sora így hangzik: A pártok lépjenek vissza hatalmi helyzetükből! Ebben kifejtettük, hogy a részvételi demokrácia olyan modern rendszerére volna szükség, amely ötvözi az 1600-as évek elejétől 350 éven át fennállott kétkamarás törvényhozási felfogást, különösképpen pedig a XIX. századi rendi alapú országgyűlésnek a politikai pártok térnyeréséig tartó rendkívül hatékony működését, majd a XX. századi magyar felsőházi törvénynek (1926) az értékeit, alkalmazható elemeit és az alkotmányos élet más tapasztalatait.

Úgy gondoljuk, hogy az ősi gyökerekhez visszataláló, de korszerű törvényhozásra volna szükség, amely értelemszerűen a társadalom minden fontos csoportjának választott képviselőiből álljon fel (foglalkozások, hivatások, szakmák, élethelyzeti csoportok, hátrányos helyzetűek, anyák, tanulók stb.), akik képesek egyesíteni a hozzájuk tartozó aktív, nyugállományú, munkanélküli és életre felkészülő fiatal tagjaik tudását, és energiáját is. Ezzel a társadalom valódi agytrösztje, okos parlament, alulról felfelé építkező tudásalapú demokratikus rendszer középpontja lesz.

Apám, Misur János molnársegéd a Villani tanulmány publikálása idején a Szociáldemokrata Párt tagjaként a kabátja alól terjesztette a Népszava időnként betiltott példányait a Kőrös folyó gátjait építő kubikusok között. Merőben más optikából látta a világát. Boldog lenne, ha felkarolnák az "Okos parlament" gondolatát.

Kakasviadal a Fideszben

Vicces ember ez az L. Simon. Ha nem volna, ki kellene találni. (Bár ha tényleg erre kerülne a sor, a tervrajzot javasolnám még egy kicsit finomítani.) A minap arról tájékoztatott: mégsem szigorítják a gyülekezési törvényt. Csak Gulyás Gergely magánvéleménye volt, hogy szorítani kellene a gyülekezési szabadság túlságosan laza reguláin. Magánvélemény, értsd: Gulyás csak ült, reszelgette a körmeit, és csacsiságokat beszélt. Régebben ezt úgy mondták: írói munkásságának része. Addig-addig mondogatták ezt Csurkáról, míg be is következett a pártszakadás. Belső harcot, kakasviadalt láttunk tehát máskor és máshol is. De a Fideszben korábban nemigen. És a dolog kezd vérre, vagy még komolyabb tétre: pénzre menni.

Az amúgy nem a főszereplők közé tartozó Gulyás és L. Simon csörtéjében is van egy kis bibi. Gulyás hivatalos minőségében, mint a törvényhozási csúcsbizottság elnöke nyilatkozott a jogalkotási tervekről. A gyülekezési törvény módosítása ügyében hosszas előkészítésről, szakmai vitákról számolt be. Majd amikor már újabb tüntetés fenyegetett, még a többpárti egyeztetést is beígérte. Buzgó kormánypárti elemzők és újságírók védőosztaga érvelt a törvénymódosítás mellett. Mráz Ágoston teljes erkölcsi felháborodásában jól le is szúrta az ellentábort: azért nem lehet ebben az országban semmit normálisan elintézni, mert az ellenzék mindenből politikát csinál. Hát tényleg. Milyen csúnya dolog. A politikai pártok politizálni mernek, pláne a politikai jogok korlátozásának apropóján. A Fidesz sajtócsapatai még javában harcban álltak, és erre tessék, L. Simon bejelenti: a kormány úgy szereti a gyülekezési szabadságot, mint a saját édesanyját, soha eszébe nem jutna ahhoz a törvényhez hozzányúlni.

Csak az zavar egy kicsit, hogy nem lehetek egészen biztos abban: nem viccel-e megint. Ha egyszerűen csak meghátráltak újabb tüntetésektől és nemzetközi botrányoktól megriadva, akkor rendben van. Ez az internetadó képlete, ezt már ismerjük. Csakhogy nem lehet tudni, L. Simont a miniszterelnökség államtitkáraként nem népszórakoztatásra szerződtették-e, hiszen tehetsége ezen a téren vitathatatlan. Az aranymondásai közül a kedvencem az, amely szerint „Magyarországnak azért nem megoldás a napenergia, mert nekünk esténként is szükségünk van áramra”. Míg más bunkó népek nyilván csak bambán üldögélnek a sötétben. Ez az érve olyan lehengerlő volt, hogy be is került a neten keringő „Top 10” –be, az év tíz legjobb közéleti mondata közé. Pedig más szellemóriások elhíresült kiszólásaival kellett versenyeznie, olyanokkal, mint: „Tolmácsot kérek!”, a „Soha nem drogoztam!”, az „Elfeledkeztem egy milliárd bevételemről”, vagy az „Olyan vagyok már, mint egy plüssmackó!”. Egyik poénjuk jobb, mint a másik, aranypofák, ahányan vannak. Lassan holtra kacagjuk magunkat.

De vicc vagy sem, annyit ország-világ láthatott, a miniszterelnökség államtitkára jól belenyomkodta a trutyiba a parlamenti főbizottság elnökét. Simán ráverte a balhét párttársára. Lehet, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét, de itt más szárnyasokról van szó. A kakasok bizony viaskodnak a szemétdombon. A nagyok is: Simicska és Orbán, Lázár és Pokorny. Most már úgy látszik, a kiskakasok is. L. Simon magától vagy a főnöke, Lázár János biztatására úgy érezte, meg kell tépáznia egy kicsit Gulyás tollait. Aki interjújában tett egy halványan elítélő megjegyzést Lázár durva kirohanására a Fidesz „veteránjai” ellen.

Sőt, komolyabb vitába is belekeveredhetett. Beleártotta magát a Fidesz kakasai között zajló szeszkereskedelmi háborúba. Az pedig szent dolog, hiszen pénzről van benne szó. Egyesek a Fideszben éppen készültek átrendezni és újraosztani a dohány- és a szerencsejáték-piac, meg a földbérletek és az üzletláncok mellett az ital-nagykereskedelem piacát is. Úgy, hogy az eddig százon felüli vállalatból csak 4-5, a legnagyobbak - köztük persze a CBA érdekeltsége - maradjanak meg. Egy váratlan húzással az adótörvényekben hétszeresére, 150 millióra emelték fel azt a „jövedéki biztosítékot”, amit egy-egy cégnek januárban le kellene perkálnia. Már amelyik bírja. A kisebbek így szép simán elvéreznének és a piacot tarolhatnák a csókosok. Az ellenérdekeltek valamiért épp Gulyást találhatták meg, aki gyorsan módosító indítványt adott be, és ráadásul Lázárék hibájára utalt. Folyik a háború, a módosítók módosítása, majd mindennek a visszavonása. Viaskodnak a kakasok, azaz a kormánypárt gazdasági érdekcsoportjai. Ezek csak puskalövések, de egy másik fronton halljuk már az ágyút is: Orbánék megtámadják Simicska Hír TV-jét, az M1 helyén egy konkurens kormányzati hír tv-t hozva létre.

A belső harccal fáradozó vitézektől nem is lehet elvárni, hogy a kormányzásra is figyeljenek. Útdíj-fronton és máshol is beállt a káosz. A Fidesz legfőbb ígérete: a nagybetűs REND kezd megrepedni. Ez további kakasokat bátorít fel: Hende Csabától kezdve az útdíjjal vegzált települések polgármestereiig egyre többen kapnak harci kedvet. A kiskirályok egymással háborúznak. Mi meg itt élünk, Csák Máték földjén. Folyik a kakasviadal a szemétdombon, röpködnek a tollak, a sok szemetet mind a mi szemünkbe szórja a szél.

Kakasviadal a Fideszben

Vicces ember ez az L. Simon. Ha nem volna, ki kellene találni. (Bár ha tényleg erre kerülne a sor, a tervrajzot javasolnám még egy kicsit finomítani.) A minap arról tájékoztatott: mégsem szigorítják a gyülekezési törvényt. Csak Gulyás Gergely magánvéleménye volt, hogy szorítani kellene a gyülekezési szabadság túlságosan laza reguláin. Magánvélemény, értsd: Gulyás csak ült, reszelgette a körmeit, és csacsiságokat beszélt. Régebben ezt úgy mondták: írói munkásságának része. Addig-addig mondogatták ezt Csurkáról, míg be is következett a pártszakadás. Belső harcot, kakasviadalt láttunk tehát máskor és máshol is. De a Fideszben korábban nemigen. És a dolog kezd vérre, vagy még komolyabb tétre: pénzre menni.

Az amúgy nem a főszereplők közé tartozó Gulyás és L. Simon csörtéjében is van egy kis bibi. Gulyás hivatalos minőségében, mint a törvényhozási csúcsbizottság elnöke nyilatkozott a jogalkotási tervekről. A gyülekezési törvény módosítása ügyében hosszas előkészítésről, szakmai vitákról számolt be. Majd amikor már újabb tüntetés fenyegetett, még a többpárti egyeztetést is beígérte. Buzgó kormánypárti elemzők és újságírók védőosztaga érvelt a törvénymódosítás mellett. Mráz Ágoston teljes erkölcsi felháborodásában jól le is szúrta az ellentábort: azért nem lehet ebben az országban semmit normálisan elintézni, mert az ellenzék mindenből politikát csinál. Hát tényleg. Milyen csúnya dolog. A politikai pártok politizálni mernek, pláne a politikai jogok korlátozásának apropóján. A Fidesz sajtócsapatai még javában harcban álltak, és erre tessék, L. Simon bejelenti: a kormány úgy szereti a gyülekezési szabadságot, mint a saját édesanyját, soha eszébe nem jutna ahhoz a törvényhez hozzányúlni.

Csak az zavar egy kicsit, hogy nem lehetek egészen biztos abban: nem viccel-e megint. Ha egyszerűen csak meghátráltak újabb tüntetésektől és nemzetközi botrányoktól megriadva, akkor rendben van. Ez az internetadó képlete, ezt már ismerjük. Csakhogy nem lehet tudni, L. Simont a miniszterelnökség államtitkáraként nem népszórakoztatásra szerződtették-e, hiszen tehetsége ezen a téren vitathatatlan. Az aranymondásai közül a kedvencem az, amely szerint „Magyarországnak azért nem megoldás a napenergia, mert nekünk esténként is szükségünk van áramra”. Míg más bunkó népek nyilván csak bambán üldögélnek a sötétben. Ez az érve olyan lehengerlő volt, hogy be is került a neten keringő „Top 10” –be, az év tíz legjobb közéleti mondata közé. Pedig más szellemóriások elhíresült kiszólásaival kellett versenyeznie, olyanokkal, mint: „Tolmácsot kérek!”, a „Soha nem drogoztam!”, az „Elfeledkeztem egy milliárd bevételemről”, vagy az „Olyan vagyok már, mint egy plüssmackó!”. Egyik poénjuk jobb, mint a másik, aranypofák, ahányan vannak. Lassan holtra kacagjuk magunkat.

De vicc vagy sem, annyit ország-világ láthatott, a miniszterelnökség államtitkára jól belenyomkodta a trutyiba a parlamenti főbizottság elnökét. Simán ráverte a balhét párttársára. Lehet, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét, de itt más szárnyasokról van szó. A kakasok bizony viaskodnak a szemétdombon. A nagyok is: Simicska és Orbán, Lázár és Pokorny. Most már úgy látszik, a kiskakasok is. L. Simon magától vagy a főnöke, Lázár János biztatására úgy érezte, meg kell tépáznia egy kicsit Gulyás tollait. Aki interjújában tett egy halványan elítélő megjegyzést Lázár durva kirohanására a Fidesz „veteránjai” ellen.

Sőt, komolyabb vitába is belekeveredhetett. Beleártotta magát a Fidesz kakasai között zajló szeszkereskedelmi háborúba. Az pedig szent dolog, hiszen pénzről van benne szó. Egyesek a Fideszben éppen készültek átrendezni és újraosztani a dohány- és a szerencsejáték-piac, meg a földbérletek és az üzletláncok mellett az ital-nagykereskedelem piacát is. Úgy, hogy az eddig százon felüli vállalatból csak 4-5, a legnagyobbak - köztük persze a CBA érdekeltsége - maradjanak meg. Egy váratlan húzással az adótörvényekben hétszeresére, 150 millióra emelték fel azt a „jövedéki biztosítékot”, amit egy-egy cégnek januárban le kellene perkálnia. Már amelyik bírja. A kisebbek így szép simán elvéreznének és a piacot tarolhatnák a csókosok. Az ellenérdekeltek valamiért épp Gulyást találhatták meg, aki gyorsan módosító indítványt adott be, és ráadásul Lázárék hibájára utalt. Folyik a háború, a módosítók módosítása, majd mindennek a visszavonása. Viaskodnak a kakasok, azaz a kormánypárt gazdasági érdekcsoportjai. Ezek csak puskalövések, de egy másik fronton halljuk már az ágyút is: Orbánék megtámadják Simicska Hír TV-jét, az M1 helyén egy konkurens kormányzati hír tv-t hozva létre.

A belső harccal fáradozó vitézektől nem is lehet elvárni, hogy a kormányzásra is figyeljenek. Útdíj-fronton és máshol is beállt a káosz. A Fidesz legfőbb ígérete: a nagybetűs REND kezd megrepedni. Ez további kakasokat bátorít fel: Hende Csabától kezdve az útdíjjal vegzált települések polgármestereiig egyre többen kapnak harci kedvet. A kiskirályok egymással háborúznak. Mi meg itt élünk, Csák Máték földjén. Folyik a kakasviadal a szemétdombon, röpködnek a tollak, a sok szemetet mind a mi szemünkbe szórja a szél.