Visszatért a politika porondjára az oligarcha

Néha feltűnik a neve a hírek dzsungelében, aztán mintha eltűnne a közvélemény elől. Hol visszafogott, hol pedig merész politikai szándékairól nyilatkozik. Mit is akar valójában Oroszország egykor leggazdagabb embere, Mihail Hodorkovszkij, akit rács mögé zárt a Kreml, mert a nagypolitika közelébe merészkedett és szembement az orosz vezetés politikai és gazdasági elképzeléseivel?

A Yukos olajbirodalom egykori főrészvényesét több mint tíz évig tartották börtönben olyan vádak alapján, amelyeket más, együttműködőbb oligarchák esetében nagyvonalúan megbocsátottak. Vlagyimir Putyin arra hivatkozva kegyelmezett meg az olajmágnásnak, hogy az kegyelmi kérvényében édesanyja betegségére hivatkozva kérte szabadon-bocsátását. Bűnösségét Hodorkovszkij soha nem ismerte el, és a kegyelemért is csak Genscher volt német külügyminiszter javaslatára folyamodott. Az hogy ez egyáltalán lehetségessé vált, abban szerepet játszhatott Putyinnak az a szándéka, hogy az olimpia megrendezése előtt nagyvonalú politikusként szerepeljen a nemzetközi közvélemény előtt. Egyúttal megszabadulhatott egy már ártalmatlanná vált, mégis újabb és újabb támadásokat generáló ellenféltől.

Még ki sem szabadult, az orosz ellenzék különböző képviselői egymással vitatkozva kérdőjelezték meg Hodorkovszkij alkalmasságát arra, hogy képes lenne összefogni az orosz állapotokkal elégedetlen erőket. Baloldali fordulatot, nagyobb társadalmi igazságosságot, a gazdagok önmegtartóztatását sürgető írásait például néhány szociáldemokrata politikus üdvözölte, a Jabloko liberális párt vezetője viszont elvetette. Mégis sokak szemében az európaiság, az önkénnyel való szembefordulás jelképévé vált. Igaz, kizárólag egy szűk körben, Hodorkovszkijra ugyanis a közvélemény mindig is olyan oligarchaként tekintett, mint aki a vad privatizáció éveiben mások kárán gazdagodott meg.

Szabadulása után eleinte tökéletesen érdektelennek tetszett, mit remélnek vagy nem remélnek az orosz másként gondolkozók Hodorkovszkijtól, mivel Berlinbe érkezve a Novoje Vremja című moszkvai hetilapnak nyilatkozva egyértelműen kijelentette, hogy a jövőben nem kíván politizálni. Vagy ezt már akkor sem gondolta komolyan, vagy Oroszország nemzetközi helyzetének gyökeres megváltozása késztette arra, hogy végül mégis fellépjen a nagypolitika porondjára. Nem kellett erre sokáig várni.

Először azonban helyzetét kellett stabilizálnia. 2013 decemberében három hónapra szóló vízumkérelmet nyújtott be Svájc berlini nagykövetségén. Svájcban lakott ugyanis a mágnás felesége és ikerfiai. Több cége is működött itt. Tavaly márciusban egy évre szóló, meghosszabbítható letelepedési engedélyt kapott.

Még meg sem érkezett Svájcba, már egy tv-csatornának nyilatkozva kijelentette, hogy a politikai elítéltek szabadon-bocsátásáért szeretne kampányolni. Ehhez gyorsan hozzátette, hogy ennek önmagában semmi köze a politikához. „Úgy gondolom, hogy az igazságtalan vádakkal börtönbe vetett emberek kiszabadítására irányuló tevékenység minden normális ember dolga, függetlenül attól, hogy foglalkozik-e politikával vagy sem. Nem lehet nyugodtan élni, ha tudjuk, hogy börtönben sínylődnek igazságtalanul elítélt emberek" - mondta. Azt is kijelentette, hogy tisztában van azzal a felelősséggel, amellyel azoknak az embereknek tartozik, akik segítettek kiszabadulnia a börtönből, és akik nagyon sokat tesznek azért, hogy segítsenek más embereken is. Óvakodott azonban attól, hogy konkrétan megnevezze, miben is fog megnyilvánulni ez a felelősségérzet.

2014 januárjában Izraelbe utazott, hogy a Yukos cég több ott élő volt vezetőjével tárgyaljon. Ez már annak volt a jele, hogy nem ad időt magának arra, hogy börtönéveit kipihenje. A kijevi fordulat aztán arra késztette, hogy politikai szerepet vállaljon. Nem lett igazuk azoknak, akik azt jósolták, szabadulásának feltétele az lehetett, hogy külföldön tartózkodni fog a politizálástól. Tavaly márciusban a Függetlenség terén harcos beszédben állt ki a forradalmárok mellett, és az orosz propagandát ostorozta, amiért az fasisztáknak mutatja be a Majdanon tüntetőket.

Hodorkovszkij feltűnt a világpolitika egy másik kényes terepén is, a Baltikumban, pont akkor, amikor a Lettországban élő orosz kisebbség a győzelem napját ünnepelte. Hodorkovszkij Litvánia fővárosában annak a véleményének adott hangot, hogy a balti államok lehetnek a következő célpontja Vlagyimir Putyinnak, ha nem ütközik megfelelő ellenállásba Ukrajnában.

Augusztusban még tovább ment, amikor közleményében szólította fel honfitársait arra, hogy tüntetésekkel, sztrájkokkal válaszoljanak a Kreml ukrajnai beavatkozására. Nem titkolta: ő már nem tud csendben maradni, és nem is lesz csendben. Ennek markáns megnyilvánulása volt, amikor Nyitott Oroszország néven Európa-barát orosz erőket tömörítő mozgalmat indított. Bár az oligarcha azt állította, hogy szervezete nem politikai jellegű, de az a 2016-os parlamenti választásokra való felkészülést szolgálja. Ez ne lenne politika?!

Miután kifejtette, hogy a jog uralmán alapuló állam mellett teszi le a voksot, kijelentette: „hazugság az az állítás, miszerint Oroszország nem Európa. Mi is európaiak vagyunk, mind földrajzi, mind kulturális értelemben. Valójában az európai fejlődés nem jelenti a nemzeti értékek elvetését. Európában minden ország a neki megfelelő utat követi".

Októberben Hodorokovszkij New Yorkban tette azt a meghökkentő kijelentését, miszerint szükség esetén és bizonyos körülmények között kész lenne átvenni Oroszország irányítását. Ez már csak azért is furcsa felajánlkozás, mert az oligarcha tökéletesen tisztában van azzal, és ezt korábban ki is fejtette, hogy a Putyin-korszak csak az elnök természetes halálával, környezete összeesküvésével vagy az 1917-es forradalom megismétlődésével érhet véget. Akkor pedig mire számít?

A nyugati szankciók hatására már csak azért sem számíthat, mert szerinte azok csak megerősítik Putyin rezsimjét. Decemberben az Európa Parlament külügyi bizottságában az egész országot sújtó szankciók helyett inkább azt javasolta, hogy a Nyugatnak sokkal keményebb szankciókkal kellene sújtania a Putyinhoz kötődő elit tagjait. Azt a néhány tízezres érintett kört, amelynek érdekei eltérnek a társadalom egészének érdekeitől.

Hodorkovszkij állítólag tavaly tavasszal a St. Gallen kantonban bérbe vett egy villát, amely a Zürichi-tóra néz. A kilátás innen pompás a 40 kilométer hosszú, 2-3 kilométer széles, 143 mély gleccserek vájta tóra. A környező dombok, nyaralók, szőlő-és gyümölcskertek békés harmóniát árasztanak. Új otthonát a mágnás havi 11 és félezer svájci frankért bérli. Ez különös terhet valószínűleg nem jelent számára, mivel a Sonntags Zeitung című svájci napilap úgy értesült, hogy az orosz üzletember legalább 220 millió svájci frankkal rendelkezik. A Forbes című amerikai magazin orosz kiadásának munkatársa 170 millió dollárról tud, amit Hodorkovszkij kimenekíthetett Oroszországból. Még letartóztatása előtt legalább négy cége működött Svájcban. Ennek vagyonához Svájc nem engedte hozzáférni az orosz hatóságokat.