Végre Budán is elindul az 1-es villamos?

Publikálás dátuma
2015.01.10. 12:13
Fotó: Vajda József, Népszava
A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) szerint egyelőre nem lehet pontosan tudni, hogy a tavasszal pontosan mikor indulhat meg a villamosforgalom az 1-es villamos új, Rákóczi híd-Fehérvári út szakaszán.

A portfolio.hu portál csütörtökön arról írt, hogy csúszik az 1-es villamosvonal átadása, mert a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) a Rákóczi híd további vizsgálatait rendelte el.  A BKK az MTI-vel ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy január végén kezdődhet meg az utasok nélküli próbaüzem, de az NKH-tól arra is engedélyt kell kérniük, hogy a próbavillamossal felhajthassanak a hídra.

Emellett el kell végezni egyebek mellett a híd próbaterhelését és a Rákóczi híd teljes al- és felszerkezetének mindenre kiterjedő vizsgálatát is, ezeket az NKH tavaly év végén írta elő. Ennek előkészítése jelenleg is zajlik, a tesztek és a kiértékelés február-márciusban lehet. A központ megjegyezte, hogy a januári határidő a kivitelezési szerződés szerint a pálya műszaki átadás-átvételét jelenti.

Szerző

Szabadságharc vagy blöff?

Publikálás dátuma
2015.01.10. 10:00
Békemenet a kormány „védelmében” - a háborús retorika árnyékában ügyeket kreálnak, hogy egy nemzeti konszenzus szükségességét ha
Mára megszűnt a valós nemzeti és társadalmi érdekeket képviselő magyar kül- és biztonságpolitika, nyoma sincs az évtizedek óta meghatározó külpolitikai triádnak. Miután a Fidesz gúzsba kötötte és megfojtotta azt, csak a fideszes érdekgazdasági politika burjánzik.

Szövetségeseink árulói

Kövér László negyedik világháborút vizionál, Rogán Antal külső támadásokról beszél és országvédelmi akciótervet kreálna, arra hivatkozva, hogy más kormányok a Fidesszel szemben állnak. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy Magyarország rendelkezik országvédelmi tervvel, amelynek kialakításáért a Honvédelmi Minisztérium a felelős. Tehát vagy a meglévő védelmi tervet akarja módosítani Rogán Antal, ami nem az ő kompetenciája, vagy az ország komoly és szakmai katonai, rendészeti, közigazgatási és polgári védelmi, valamint a civil egységek koordinációs védelmi rendszerének elnevezését használja olcsó kormányzati propagandára. Ennek aggasztó üzenete lehet szövetségeseink számára is.

Miközben a kormány a kisded játékait játssza, szomszédságunkban, Ukrajnában a helyzet sajnálatosan eszkalálódik. Ilyen helyzetben a minimálisan elvárható magatartás a kormány részéről az lenne, hogy markánsan kiáll azoknak a szövetségi rendszereknek az értékválasztása mellett, amelyeknek tagjai vagyunk. Ehelyett Magyarországot a miniszterelnök műveleti területnek nevezte, amelyre szövetségeseink próbálnak nyomást gyakorolni. Ez a kormányzati kommunikáció több szempontból is nagyon káros. Szakmai alapon a kijelentés hamis, hiszen szövetségeseinkkel és így többek között a nemzetbiztonsági és a bűnügyi területen a partnerszolgálatokkal intézményes keretek között folyamatosan biztosított a közös munka és a kölcsönös információcsere. Külpolitikai szempontból pedig egyértelműen csak negatív hatása lehet, ha a miniszterelnök mintegy titkosszolgálati keretek között folytatott tevékenységgel gyanúsítja bármely szövetségesünket.

Emellett azzal, hogy Orbán Viktor és kormánya hallgatólagosan vagy tevőlegesen asszisztál az orosz birodalmi rekonstrukciós törekvésekhez, önmaga válik Magyarország és szövetségeseink árulójává.

A kormányzati megmondó emberek kivétel nélkül ezen az orbáni beteges retorikán szocializálódott fideszes politikusok. Éppen ezért a saját maga generálta válsághelyzetben a kormány képtelen a konszolidációra, csakúgy, ahogy a Szijjártó Péter vezette külügy sem képes a magyar külpolitika konszolidációjára és feltámasztására. A keleti nyitás délibábja pedig munkahelyek és sikertörténetek helyett torz értékválasztást, a diktatúrákhoz való vonzódást, azok példának tekintését jelenti a kormány részéről.

Veszélyes úton

Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja, a rendszerváltást követő sok éves munka vezetett oda, hogy e két szövetség tagjai lehetünk. Ha ezekből akár egyéni lekötelezettségek okán kivezeti a kormány Magyarországot, annak a társadalom lesz évtizedekre a vesztese.

Az elmúlt hónapok nyilatkozataiból egy veszélyes út rajzolódik ki. Magyarország geopolitikai helyzetére tekintettel, a világ legnagyobb politikai és katonai szövetségi rendszerétől való esetleges eltávolodása komoly bizalomvesztéssel párosulva pedig olyan korszakot hozna el Magyarország történetében, amely nem állhat senkinek az érdekében, még a tébolyult Fidesznek sem.

2014 komoly tanulsága, hogy a Fidesz képtelen nyugalmat és gyarapodást teremteni a magyar nép számára. Ennek sem a belső, sem a külső feltételeit nem tudja biztosítani. A külpolitikai ábrándozások zátonyra futottak a valóság szikláin, és a nemzetközi körülmények változásai között hazánk úgy áll, hogy kormánya éppen legszorosabb szövetségesei eltaszításán dolgozik – azért, hogy a korrupcióra épülő kormányzati politika, az új „nemzeti tőkések” gazdagodása zavartalanul folytatódhasson.

Szerző

Pártnemzet és népi állam

Publikálás dátuma
2015.01.10. 09:45
Úgy tűnik, hogy a NER futóhomokra épült, a magyar nép igényt jelentett be „gyökeres” változásokra.
A nemzetállami szuverenitás egy részének önkéntes feladása után a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mint posztállami kísérlet, kettős strukturáltságot hozott létre. Pártnemzet és népi állam duális szerkezetében működik, amelynek történelmi gyökereiről korábban írtunk (Hadviselő demokrácia. Népszava, 2014. márc. 1.). Az újabb fejlemények erősítik megállapításunkat, miszerint a NER konszolidálása nem lehetséges.

Az állam élén, minden fontos posztján, a közigazgatási apparátusokban a pártnemzet megbízottai állnak, akik egyfelől biztosítják a vezér politikájának megvalósulását, másfelől fenntartják az intézmények demokratikus működésének látszatát. Tevékenységük ellenőrzésében a civil (népi) szervezeteknek és a médiának korlátozottak a lehetőségei. Mindez teret biztosít annak, hogy a közpolitika fókuszában ne a közjó szolgálata álljon, hanem a kliensek érdeke. A politikai kormányzásnak is nevezett gyakorlat igazi természetét nem parlamenti beszámolók, hanem pályázati botrányok, mutyik, a fekete gazdaság, a korrupció, az urizálásnak lefestett lopások mutatják meg.

Három választási győzelem után, működésének ötödik évében váratlan események rázták meg a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Úgy tűnik, hogy a NER futóhomokra épült, a magyar nép, amely az elmúlt másfél évszázadban egyik rendszerváltásból a másikba bukdácsolt, tömegigényt jelentett be "gyökeres" változásokra. A tüntetési hullám arra utal, hogy a populista politikával felemelkedett vezér és udvara elveszítette erkölcsi fölényét, amelyre hivatkozva védelmezte az emberek érdekeit a nemtelen ellenséggel szemben. Megbomlott a pártnemzet egysége, főként a "király szolgái" és az állami, önkormányzati vezetők kerültek ellentétbe, miközben a hívek sokasága dezertált. Az utcai tiltakozásokon rengeteg sérelem, csalódás és harag öltött testet.

A folytatásnak nincs esélye

Túlélheti-e a rendszer a súlyos működési zavarait? Véleményünk szerint, mint posztállami kísérlet nem konszolidálható, a vezér által beharangozott "folytatásnak" nincs esélye. A Fidesz-KDNP koalíció 2010-ben alternatívát ígért a sikertelen EU-csatlakozás, a közteherviselés (megszorítások) igazságtalanságai, a küzdelmes piaci verseny és a magánosítás zavaros folyamata által generált társadalmi bajokra. Mára szinte minden téren vereséget szenvedett, illetve a megoldásaival csak növelte a feszültségeket. Középosztályi támogatói elveszítették a türelmüket, mert amit a NER egyik kézzel adott, a másikkal elvette. Külföldi multiknak kínált külön alkuk, szegények hitegetése egyfelől, elitellenesség és a sikertelenek lenézése másfelől, a minden megtörténhet érzése folyamatosan rongálja a hatalmon lévők megítélését. Hiába lett több a rendőr és favorizált a rendvédelem, romlott a társadalom biztonságérzete.

Kezdetben a rendszert éltette, hogy az emberek szabadsággal kapcsolatos igényei telítődtek, ellenben felerősödtek a szociális igények. Tömegek gondolták azt, hogy érdemes komolyan venni a nagyobb tortáról szóló mesét, de a trend újra fordulni látszik. Sokan elhitték, hogy a rendszerrel kapcsolatos külföldi kritikákat a belső ellenzék táplálja. Neves jobboldali politikusok megszólalása után ezt a magyarázatot mind kevesebben teszik magukévá. A felerősödött migrációt indokolni lehetett gazdasági nehézségekkel, de hogy sokan nem akarnak visszajönni, az a rendszerre vet rossz fényt. A múlt gyakori megidézése korábban a konzervativizmus erejét mutatta, egy ideje viszont nyilas és bolsevik történelmi árnyképeket idéz fel.

Visszájára fordulnak nyerőnek hitt politikai kezdeményezések, mert megváltozott a társadalmi környezet. A NER kihívás elé került, a változás nem elkerülhető, de annak üteme, lefolyása és eredménye egyelőre nem becsülhető meg.

Az utcán tüntetők és a parlamenti ellenzék a kormánypolitika, illetve a NER jogállami korrekcióját akarják elérni. Törekvéseik találkoznak az Európai Unió és az Egyesült Államok szándékaival, amelyek a szerződéses vállalások teljesítésére próbálják rászorítani a budapesti kormányt. A korrekciós pontok katalógusa hosszú, a fékek és ellensúlyok helyreállításától, a pályázati rendszer átláthatóságán át a sajtószabadságig. A kormánynak is érdeke lenne, hogy vitatott kérdésekben lépéseket tegyen, mert a csődbe került kommunikációja csak így juthat új mozgástérhez. Feltételezve persze, hogy az öt éve épített rendszerben van elég rugalmasság, plaszticitás és dinamika. Hajlik vagy törik. Lényegében a pártnemzet egészének alkalmazkodási képessége határozza meg a kormánypártok sorsát, jövőbeni szerepét. Az új helyzet azt kívánja tőlük, hogy új politikát hirdessenek meg, alakítsák át a kormányt, tegyék közzé a programjaikat és egy új döntéshozatali eljárásban valódi párbeszédet folytassanak a társadalommal.