Martin Pradel, aki több dzsihadista védője volt a különféle perek alkalmával, elismerte, hogy a börtönök a radikalizmus melegágyai. A rabok minden nap kapcsolatban állnak egymással, a tétlenség során nyitottabbak lesznek a szélsőséges ideológiára, illetve gondot jelent, hogy nem állnak pszichológusok állandó felügyelete alatt.
A párizsi igazságügyi minisztérium ezzel szemben úgy véli, el van túlozva ez a probléma, mert a 67 ezer francia börtönben őrzött személy közül 152-t ítéltek el terrorizmus miatt. Közülük azonban korábban mindössze 16-an voltak börtönben – emelte ki a tárca szóvivője, Pierre Rance. A fennmaradó 84 százalék „máshol radikalizálódott”. A bebörtönzöttek között van 60 olyan prédikátor, akik valóban gyűjtöttek maguk köré a szélsőséges iszlám ideológiára fogékony rabokat. Közülük néhányat már elkülönítettek a többi rabtól. Ez egyfajta teszt. Pradel ügyvéd azonban úgy véli, nagyon veszélyes ez a megoldás, s csak tovább erősítheti a radikalizmust. Valls kormányfő azt közölte, hogy az iszlám fundamentalistákat magánzárkákba küldik.
Tény mindenesetre, hogy távolról sem lebecsülendő problémáról van szó. Mohamed Meraher 2012 márciusában Toulouse-ban hét személyt lőtt le. Eredetileg pitiáner bűnözőként indult, s már 14 évesen börtönbe került. Amikor 18 éves volt, szintén börtönbe zárták, s itt vált iszlám radikálissá. Szinte ugyanezen a személyiségfejlődésen ment át Mehdi Nemmouche, aki 2014 márciusában a brüsszeli zsidó múzeumban öldökölt.
Farhad Khosrovkhavar francia szociológus, aki könyvben foglalkozott az iszlám fiatalom radikalizmusával, szintén úgy látja, hogy a börtön e tekintetben igen veszélyes hely. A Die Zeitben elmondta, hogy állandó agymosásban részesíthetik őket a cellákban. Elsajátítják azt, hogy az öldöklés teljesen legitim dolog. Franciaországban ráadásul az iszlamisták sokszor a külváros szülöttei. E csoportok gyakran kirekesztettnek érzik magukat a társadalomban.