Egy elfeledett politikus

A New Brunswick-i Szent Péter temetőben emigráns magyarok évtizedek óta gondozzák Sulyok Dezső egykori neves, magyar kisgazda politikus, miniszterelnök-jelölt és felesége közös nyugvóhelyét. Az idei esztendő májusában amerikai magyar emigráns szervezetek arról határoztak, hogy Sulyok Dezső elhunytának közelgő ötvenedik évfordulójára emlékévet hirdetnek, s kezdeményezik a magyar kormányzatnál hamvai hazahozatalát, méltó hazai eltemettetését.

A világhálón is közreadták közleményüket, melyben kifejtették, hogy elérkezettnek látják annak a lehetőségét, hogy a jelenlegi magyar kormányzat hazahozassa Sulyok Dezső földi maradványait, s egy őt megillető, a budapesti Kossuth téren rendezendő állami dísztemetés keretében - még mindenképpen halálának 50. évfordulója előtt - örök nyugalomra helyezhessék Magyarországon. Közleményük szerint egyúttal Sulyok Dezső történelmi értékű írásos hagyatéka is hazakerülhetne Magyarországra, múzeumi kezelésbe, hogy az az elkövetkezendő generációk számára kutathatóvá váljék.

Bajcsy-Zsilinszky társa volt

2012 novemberében, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) - Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottsága ügyvezetőjeként, a szövetség alelnökeként levélben, majd 2012. decemberében a Parlament épületében tartott Bajcsy-Zsilinszky-emlékülésünkön Horváth Jánost, a Magyar Országgyűlés akkori korelnökét, Emlékbizottságunk tiszteletbeli elnökét arra kértem, hogy a közelgő évfordulóra tekintettel, járjon közbe a hamvak hazahozataláért. Ki más volna ebben illetékesebb, mint az az ember, aki még személyesen ismerte Sulyok Dezsőt.

Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus-társa, Sulyok Dezső - aki szintén bátran fellépett a náci-nyilas eszmeiséggel, s mindenféle szélsőséggel szemben -, megérdemelné, hogy hazai földben nyugodhasson. Az 1930-as években a kisgazdák soraiban nemcsak a 70 esztendeje megölt Bajcsy-Zsilinszky Endre volt az egyetlen, aki felemelte szavát az igazságtalanság, s az embertelenség ellen.

Az 1938-as zsidótörvény beterjesztése előtt egy hónappal, már Ausztria német bekebelezése után kijelentette a parlamentben, hogy nézete szerint nincs úgynevezett zsidókérdés Magyarországon. Erről így beszélt: „Az én felfogásom ugyanis az, hogy az a helyzet, amelyet a zsidók Magyarországon ma elfoglalnak, különösen három irányban predominál: a gazdasági életben, a sajtóban és a színházi kultúra terén, de ezeket a pozíciókat a zsidóság nem vette el senkitől. Amikor a zsidóság ezeket a pozíciókat magának megteremtette, akkor nem a másét vette el, hanem ezeket a pozíciókat ő maga csinálta. Ha a Kohnerek nem lettek volna, ha a Kornfeldek nem lettek volna, akkor esetleg a nagy magyar bankok, vagy a nagy magyar iparvállalatok sem jöhettek volna létre, mert most retrospektív szemlélettel nyugodtan állíthatjuk, hogy mások ezeket nem csinálták volna meg helyettük. Véleményem tehát az, hogy a zsidóság nem a másét vette el, hanem munkájával alkotott bizonyos értékeket, amelyek ma a nemzet közkincsei, és amelyek ma ennek a nemzetnek általános gazdasági és kulturális javait képezik...”

Sulyok volt az, aki 1938-ban felszólalt Imrédy Béla zsidó származása ügyében, ami miatt a miniszterelnök lemondásra kényszerült. Felszólalt a magyarkodó Szálasi Ferenc örmény származása és állampolgársága végett is. Mindezekért beperelték, a német megszállás, illetve a nyilas hatalomátvételkor elfogató parancsot adtak ki ellene; bujkálni kényszerült.

Egy szövetség kovácsaként

Sulyok is, Bajcsy-Zsilinszky is - másokkal ellentétben - előre nézett és előre látott. 1943 nyarán Bajcsy-Zsilinszky új politikai programot dolgozott ki, valamint háborúellenes memorandumot fogalmazott. Ez a memorandum a magyar antifasiszta harc fontos tényezője lett, ez alapján jött létre a demokratikus, németellenes alapokon álló pártszövetség a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt között, mely hivatalosan érvényben maradt a világégés után is.

Ennek az ellenzéki, magyar antifasiszta összefogás, politikai szövetség megkötésekor Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Varga Béla, Peyer Károly, Kéthly Anna, Szakasits Árpád mellett ott van Sulyok Dezső is. Ezen tiszteletre méltó XX. századi politikusok együttműködésük célját a háborúból való kilépésben, a nyilas-fasiszta erők elleni harcban, a félfeudális rendszer demokratizálásában, és a háború utáni Magyarországon a dolgozó osztályok befolyásának biztosításában jelölték meg. „A szabadság népe vagyunk, s ma, amikor a világ már döntött, hogy az új szolgaság helyett a szabadságot választja, nekünk, magyaroknak is hitet kell tennünk a szabadság politikája mellett. Nem frázisokban, nem szavakban, hanem tettekben. Legyen szabad a sajtó, a szólás, a gondolkozás, a kritika és a szervezkedés…” - állnak ekkor a Bajcsy-Zsilinszky-féle bátor szavak a Szabad Szó címoldalán.

1944 karácsonyán Bajcsy-Zsilinszky Endre mártírhalált hal a sopronkőhidai fegyházban, a háborút követően, exhumálás után földi maradványait 1945. május 26-án a Parlament előcsarnokában ravatalozzák fel, május 27-én délelőtt a budapesti Kossuth Lajos téren búcsúzott tőle az ország. Gyászpompát öltött a főváros, gyászlobogók és nemzeti színű zászlók lengtek a házakon, zúgtak a harangok. Ravatalánál sok egykori szövetséges hajtott fejet, köztük Sulyok is.

Az amerikai Népszava élén

1944-es tavaszi, náciellenes magatartása miatt Sulyok két hónapnyi börtönbüntetést kapott, amelyből Mindszenty József közbenjárására szabadult. A nyilas rémuralmat, a háború utolsó hónapjait-napjait a pannonhalmi bencések pápakovácsi uradalmában, majd egy somlói présházban bujkálva élte túl. 1945 tavaszától őszig ő volt Pápa város polgármestere, tagja a Nemzetgyűlésnek, s népügyész a Népbíróságon, az Imrédy-per vádlójaként.

Az Államadósság-kezelő Központ vezetője is volt egy darabig. Miután Tildy államfő lett, az ő neve merült fel kormányfő-jelöltként. De ebből nem lett semmi, hamarosan konfliktusok sora kerekedett a kisgazdáknál. Kiszállt, önálló pártot alapított Magyar Szabadság Párt néven, viszont az 1947-es választásokon ellehetetlenült az indulása, hamarosan feloszlatta pártját, majd elmenekült az országból a tengeren túlra. 1965-ben bekövetkező haláláig többek közt az Amerikai Magyar Népszava szerkesztője, s emigráns szervezetek tagja, segítője, szervezője volt.

Sulyok életét nemcsak a „nemzeti oldal” embereinek, hanem a politikai élet bal oldalán állóknak is érdemes megismerni. Náciellenes tevékenysége, antifasizmusa - Bajcsy-Zsilinszky mellett - szintén bátor és példaértékű. De természetesen nem csak antifasizmusa, hiszen fellépett a sztálinizmussal szemben is. „Két éjszaka nappal nélkül” című emlékirata, amelyet pár esztendeje adott közre az Éghajlat Kiadó, fontos kordokumentum, amelyben többek között ezt írja: „...Nekünk, európaiaknak meg kell őriznünk egységünket, mert semmi sem fontosabb ma, mint ez a szellemi egység. Egyedül ez tartja össze az európai közösséget. Az európai kulturális egység nem magától jött létre, és nem Európa hegyeitől és vizeitől függ. A mi akaratunk teremtette meg, ha ez az akarat eltérő volt is, vagy fejlődött, vagy elcsenevészesedett. Ha mi a szó keresztényi értelmében emberek tudtunk maradni, az attól függ, hogy vajon ezt az egységet meg tudjuk-e őrizni. Ha máshol nem is, Európában ezek a fogalmak egyértelműek. Ha nem sikerül kétezer év régi egységét megőrizni, széthullik Európa…”

Se utca, se tér

Oly sok magyar, emigráns politikus, színész, tudós, irodalmár - jobb és baloldali egyaránt - földi maradványai kerültek haza méltó módon 1990 után. Hadd említsem Kéthly Anna, Mindszenty József bíboros példáját, de Sulyok Dezső ma is idegen földben nyugszik.

A Sulyok életmű legkitűnőbb kutatója, dr. Szerencsés Károly egyetemi docens „A nemzeti demokráciáért” című művéből, de más forrásokból is ismeretes, hogy az 1989-es rendszerváltoztatást követően egyesek indítványozták már, hogy az akkori parlament örökítse meg Sulyok emlékét. Szabad György házelnök maga is messzemenően egyetértett ezzel. Azonban az ügy minden évben tovább és tovább tolódott.

Öt évvel később, 1995-ben újból levélben fordultak az emlékőrzők Gál Zoltánhoz, a magyar parlament akkori elnökéhez, ebben indítványozták, hogy hozzon határozatot a parlament arról, hogy 1995 „Sulyok Dezső Emlékév” legyen, állítson méltó emléket Sulyoknak a Parlament, nevezzenek el róla utcát vagy teret a fővárosban. Ez sem valósult meg a mai napig sem, csupán Sulyok egykori városában, Pápán állítottak neki szobrot, táblát, s neveztek el róla közterületet. 1995-ben már indult „mozgalom” Sulyok hamvainak hazahozataláért, azonban az is elhalt. Azóta már lassan eltelt közel húsz esztendő, s Bajcsy-Zsilinszky mellett Sulyok Dezsőt sem igen emlegetik.

Mint ahogyan a MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság eddigi emlékülésein is kifejtettük, Bajcsy-Zsilinszky mellett Sulyok Dezsőre szintén példaként tekinthetünk, az ő ellenállói, háború alatti, s utáni bátor tevékenységének megismertetése is fontos feladatunk lenne.

Jómagam, baloldali gondolkodásúként, tisztelettel adózok Sulyok személyének, emlékének. A MEASZ-ban, illetve a MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottságban azt valljuk, hogy az antifasizmus nem jobb- és baloldaliság kérdése, hanem humanista életfelfogás. S ez érvényes Sulyok Dezsőre is. Ha ez a nagy politikus nem is nyugodhatna szülőföldjén, emlékéve jegyében nem szabadna róla megfeledkezni idehaza sem. Méltó lenne - lehetne - megemlékezni róla úgy is, hogy egykori parlamenti ülőhelyét a teremben egy kis rézlemezkével, táblácskával megjelölnék…