Orbán Viktor;Kádár János;

2015-01-19 07:04:00

Minimumprogram

Nincs deja vu. Ha néha azt hihetjük is, hogy ezt már átéltük egyszer, csalóka az érzés. Nincs egypártrendszer, még ha a Fidesz úgy tesz is. Orbán nem Kádár, még ha mind gyakrabban őt juttatja is eszünkbe magyarázataival. Nem lehet visszamenni 89-be, nem lehet újra megszervezni az akkori kerekasztalt, még ha sokan szükségesnek is tartanák. Igaza van a görög gondolkodónak, Hérakleitosznak, minden mozgásban van, nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.

Tanulni azonban lehet a múltból. Az elmúlt 25 évből, meg az azelőtti negyedszázadból, nem különben az utóbbi négy-öt esztendőből. Minden történetből, minden életútból és persze minden hibából.

Négy jóakaratú ember a múlt hét végén félreverte a harangokat. Azt mondják, nemzeti tragédia fenyeget. Átfogó társadalmi, politikai, szociális és gazdasági válság küszöbén áll az ország. És ha így folytatódik, keményedő diktatúrával kell szembenézni.

Igazuk van, az úgy nem megy tovább, hogy egymást gyűlölő, egymással beszélni képtelen szekértáborokra szakadt Magyarország. Ezért szorgalmazzák a párbeszédet és azt, hogy a ma megosztott ország erői alaptételekben egyetértve, közösen igyekezzenek megállapodni a társadalmi minimumokban. Tehát szombaton demokratikus kerekasztalok alakulnak, s márciusra létre kellene jönnie egy Nemzeti Egyeztető Fórumnak. A négy ember - köztük Ferge Zsuzsa szociológus és Iványi Gábor lelkész - bízik benne, hogy nemcsak bal-, hanem jobboldali javaslatok is születnek a jövőről.

Az nem kétséges - tükrözték az ismétlődő tüntetések -, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség. Az is tény, hogy a hatalom erre csak akkor reagál, ha kényszerítik rá. A civil mozgalmak jelentős része azonban szemben áll az utóbbi 25 év minden számottevő politikai erejével, nem csupán a jelenlegi kétharmaddal. Orbánék ezt igyekeznek ki is használni.

A valódi változásokhoz valóban az kellene, hogy a tagadás mellett arra is legyen válasz, mit igenelnek az elégedetlenkedők. Az új kerekasztal lehetőséget kínál az együttes gondolkodásra. Embereknek, csoportoknak, de szervezeteknek és pártoknak is. Szükség lenne a közös álláspontra.

Hogy ne lehessen deja vu: mert ilyen kudarcot is átéltünk már.