Szerencsére amikor a görögök elléptek kettővel, akkor mindig vissza tudott kapaszkodni a magyar gárda. Mindkét oldalon meglátszódott, hogy nem sok idejük volt a csapatoknak a felkészülésre a hétvégi bajnoki fordulók miatt. Bár az első félidő tizenhét gólja betudható a Világligában alkalmazott rövidebb pályának is, de elsősorban annak, hogy a védelmeknek kevesebb idejük volt a ráhangolódásra.
No és természetesen annak is, hogy az olasz, horvát játékvezető duó nem kímélte a csapatokat, és úgy osztogatta a kiállításokat, mint más a kártyalapokat. Ebben azért az is közrejátszott, hogy a görögök elődeik hagyományait ápolva, a vízben is megcsillogtatták színjátszótudományukat. Ennek ellenére Vámos Márton vezetésével a magyarok a félidőre megfordították az állást, és 9-8-ra átvették a vezetést.
A folytatásban a hazaiak ismét magukhoz ragadták az irányítást, de már nem sokáig. Madarasék 9-10 után már nem engedték ki kezükből a győzelmet, köszönhetően a kapuban Decker Attilát váltó Nagy Viktor bravúrjainak is. A zárónegyedben Hosnyánszky Norbert bombájával már kettővel is vezettek a magyarok, végül pedig Vámos Márton állította be a 15-13-as végeredményt, így ő lett a legeredményesebb magyar négy találatával.
A csoport másik meccsén a románok büntetőkkel győzték le a szlovákokat 14-13-ra.
