Ibolya

Legyünk szerények, mint az ibolya, mondta Orbán Viktor a "közrádiónak" a pénteki szokásos eligazításán. Ezzel szemben a tévé felvételén inkább egy dölyfös, megelégedett, terpeszkedő miniszterelnököt láttunk. Mondandója apropója az volt, hogy külföldön néhány sajtó dicsérte őt, mert a devizahiteles törvény elfogadása megelőzte a svájci frank hirtelen történő felértékelődését. A kormány nem érdemli meg a dicséretet, mert a tények ezt nem támasztják alá. A sokat ócsárolt Bajnai-kormánytól átvett forint megközelítően annyival erősebb volt akkor, mint amennyivel most gyengült a svájci frankhoz képest. A kormányváltás után Orbán először a végtörlesztéssel saját burzsoáziáját segítette, nem a szegény magatehetetlen embereket, mert azok nem tudtak elővenni a párna alól néhány milliót, ráadásul az adófizetők több milliárdja bánta a gazdagok zsebének tömködését, akiknek erre igazán semmi szükségük nem volt. Az árfolyamgátról szóló törvény csak arrébb tolta a problémát, nem oldotta meg. 2014 év vége felé Orbánnak égetővé kezdett válni a devizahitelesek gondja. A bankokat nem lehetett tovább adóztatni, az elégedetlenség érezhetően kezdett nagy méreteket ölteni, a tüntetések kezelhetetlenek lenni. Ezek miatt született meg a devizahiteles törvény, semmi köze nem volt és nincs is a svájci frank árfolyamához. Ez csak jól jött, rá is harapott a kormánymédia, úgy kellett ez mint egy falat kenyér. Nem az emberek megsegítése volt a cél, bizonyítja az, hogy a nem lakáshoz kötött hitelekkel nem foglalkozik a kormány, oldják meg maguk, ezt is mondta Orbán, pedig több százezer emberről van szó, és a Matolcsy bankban keletkező "nyereség"rendelkezésre állna. A miniszterelnöknek van egy rossz hírem: az ibolyák gyorsan el szoktak hervadni!