Csaknem egymilliárdot kapnak a vidéki múzeumok

Publikálás dátuma
2015.01.23. 15:15
Illusztráció: A Rembrandt kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Csaknem egymilliárd forint múzeumi célú állami támogatásról döntött az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a pénzt az egykori megyei múzeumi szervezetek önkormányzati fenntartásba került tagintézményei kapják - közölte a tárca pénteken.

A megítélt összeget az érintett önkormányzatok működési célokra használhatják fel. A 985 millió forint összértékű támogatás csaknem 50 millió forinttal haladja meg a tavalyi évben folyósított állami hozzájárulást - olvasható a tárca közleményében. A dokumentum felidézi, hogy a vidéki múzeumi hálózat életében 2012, illetve 2013 eleje nagy változásokat hozott, megváltozott a fenntartói kör és a finanszírozási háttér is. 

Ilyen léptékű átalakulások utoljára fél évszázada, 1962-1963-ban zajlottak le a múzeumi szférában - emlékeztetett a tárca, felidézve, hogy a megyei feladatokat ellátó megyei múzeumokat 2013-tól a megyeszékhelyek vették át, míg a megyei múzeumi szervezetek vidéki tagintézményei a területi elhelyezkedés szerint illetékes települési önkormányzatokhoz kerültek.     

"Az átszervezés célja az volt, hogy megerősödjön a muzeális intézmények lokális szerepe, ezáltal aktívabban vegyenek részt a helyi kulturális életben" - olvasható a közleményben. A szervezeti átalakítás az állami forrásbiztosítás korszerűsítésével is együtt járt, az állami támogatás meghatározására az ellátott feladatokhoz igazítva, szakmai szempontok alapján kerül sor. A támogatás összegének növelése a látogatószám emelkedését, illetve a gondos gyűjteményi munkát igazolja vissza - áll a dokumentumban.

Szerző

Meghalt Gross Arnold

Publikálás dátuma
2015.01.23. 12:38
Fotó: Gross Arnold műterem/Facebook
Életének 86. évében csütörtökön Budapesten meghalt Gross Arnold Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus, festőművész, a nemzet művésze - tájékoztatta az MTI-t pénteken a művész családja.

Gross Arnold 1929. november 25-én született Tordán.

Fotó: Gross Arnold műterem/Facebook/1931 telén, a tordai ház kertjében. A képen Gross Arnold és Gross Tivadar. A fotót Tordai Gross Károly készítette, és Nagy Ádám bocsájtotta a portál rendelkezésére.

Fotó: Gross Arnold műterem/Facebook/1931 telén, a tordai ház kertjében. A képen Gross Arnold és Gross Tivadar. A fotót Tordai Gross Károly készítette, és Nagy Ádám bocsájtotta a portál rendelkezésére.

1947-ben szökött át Romániából Magyarországra. Az Iparművészeti Főiskolán Hincz Gyula és Káldor György, a Képzőművészeti Főiskolán pedig Konecsni György és Koffán Károly tanítványa volt.

Az 1950-es években alakította ki egyéni stílusát; művészete a rézkarc teljes megújításán alapszik. A szivárvány színeiben pompázó, harmóniát árasztó rézkarcait sajátos tündérvilágának városai és lakói népesítik be. Kétszer is elnyerte a krakkói grafikai biennále első díját (1966, 1968), illetve a Munkácsy Mihály-díjat (1955, 1967), a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. 2008-ban Prima díjat, 2009-ben Pro Urbe Budapest díjat vehetett át.

A Nemzet Művésze díjjal tavaly kitüntetett alkotó temetéséről később intézkednek.

Gross Arnold tiszteletére tavaly egy galériát is avattak, amelyben a művész alkotásai kaptak helyet FOTÓ: MÉSZÁROS MÁRTON

Gross Arnold tiszteletére tavaly egy galériát is avattak, amelyben a művész alkotásai kaptak helyet FOTÓ: MÉSZÁROS MÁRTON

Nyolcvanadik születésnapjára Martos Gábor ezt írta lapunknak.

A Grosstündér születésnapja
(Magyar képmese)

Egyszer volt (mit tesz Isten, pont ma nyolcvan éve), hol nem volt (messze-messze, a Nagy Erdőn – latinul Transzszilván – is túl, a már Móricz Zsigmond által is Tündérkertnek nevezett szépséges ország Torda nevű városában), megszületett egy tündér, akit úgy neveztek el, hogy Gross Arnold. Az, hogy ma már sokkal inkább úgy néz ki, mint egy kedves kis manó, vagy még inkább egy derűs kobold, semmit nem von le a tündérségéből, sőt. Mint minden rendes tündérnek, neki is van varázspálcája, amit ő egyszerűen csak rézkarcoló-tűnek nevez, és ezzel a pálcával csudálatosabbnál csudálatosabb dolgokat tud varázsolni; csupa-csupa olyan dolgot, amivel boldogabbá teszi az embereket. Mert aki csak ránéz egy-egy általa varázsolt csudaképre, a sok vékonyan indázó vonalkára, az azokból elővarázsolódó mókás-nyakigláb férfiakra és nyurga-szép leányokra, szemüveges-szakállas bölcs madarakra, szorgalmasan sühögő kisvonatokra, trópusi-buján csilingelő virágokra, égbenyúló fákra, girbegurba utcácskák mentén álló házakra, meg még ki tudja, mi mindenre, ami csak a Grosstündérnek végtelen fantáziájában eszébe jut, annak mind-mind azonnal mosolyra szalad szét a szája. És az emberek, akik szeretnek boldogan mosolyogni, mert boldogan mosolyogni jó, hát hogy gyakrabban mosolyoghassanak, a Grosstündér sok-sok szebbnél szebb mesecsudáit hol bekeretezve kiteszik a szobájuk falára, hol naptárakba rendezik, hol könyvekbe-albumokba (legutóbb éppen idén jelent meg a már jó sokadik ilyen a mindent elmondó Gross Arnold címen), hol meg kiállításokba hordják egybe; néha, mint például 1996-ban, amikor a Grosstündérnek Akadémiai székfoglaló kiállítása volt (merthogy két Munkácsy-, meg Érdemes Művész-, meg Kossuth-, meg Pro Urbe-díjai után a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia is megtisztelte magát azzal, hogy a tagjai közé hívta), akkor legendás kisvasút- és egyéb mütyürke-gyűjteményei legbecsesebb darabjaival; most meg, még január 18-ig, a Magyar Természettudományi Múzeumban a talán még az övékét is megszégyenítően gazdag ásványgyűjteményének művészi szépségű darabjaival együtt. És mert az emberek ennyire szeretik Grosstündérnek a – Szentkuthy Miklós által találóan „karácsonyfa-opusz”-nak nevezett – (ajándék)művészetét, hát ez a mese is biztosan jó sokáig tart majd. Reméljük, minél tovább, jó egészségben, boldogan, a tündérlét legvégső határáig.  Már csak – önző módon – a mi további örömeinkre is.
Isten éltesse a ma nyolcvanéves Gross Arnoldot!

Szerző

Elmegyek... - Jövő pénteken búcsúztatják S. Nagy Istvánt

Publikálás dátuma
2015.01.23. 11:14
Illusztráció/Thinkstock
Január 30-án pénteken 14 órakor az Óbudai temetőben vesznek végső búcsút S. Nagy Istvántól. Az eMeRTon-díjas, Artisjus-díjas dalszövegíró kedden 81 évesen hunyt el hosszan tartó betegség után. S. Nagy Istvánt református szertartás keretében búcsúztatják - tájékoztatta Csongrádi Kata színésznő, énekesnő, a dalszövegíró özvegye pénteken az MTI-t.

A búcsúztatáson pályatársai, kollégái emlékeznek S. Nagy Istvánra, akinek több lírai szerzeménye elhangzik. S. Nagy István az 1950-es évek második felétől számos slágert írt mások mellett Kovács Katinak, Koncz Zsuzsának, Zalatnay Saroltának és Máté Péternek.

1934. január 20-án Kőröstarcsán született. Előbb a hadseregben zenélt (dobolt), később humoros krokikat, majd dalszövegeket írt, Németh Lehel előadásában a Merre jártál tegnap este? 1957-ben azonnal országos siker lett, amit utána több ezer dal követett, slágergyárosként is emlegették.

Legnagyobb sikere Máté Péter zenéjével és előadásában az Elmegyek című dal volt; Máté Péternek írta továbbá az Azért vannak a jóbarátok, az Egy darabot a szívemből, az Egyszer véget ér, a Hull az elsárgult levél, a Most élsz, a Zene nélkül mit érek én vagy az Ott állsz az út végén című slágert is. Dalszövegeivel győzött a Táncdalfesztiválon 1969-ben Késmárky Marika az Egy fiú a házból című dallal, két évre rá pedig Zalatnay Sarolta és a Fák, virágok, fény. 1963-tól hosszú időn át Payer András volt a szerzőtársa, Szörényi Leventével írta a Rohan az időt, amelyet Koncz Zsuzsa adott elő, Zoránnak a Fehér sziklákat adta, amely az 1968-as Táncdalfesztivál egyik sikere volt.

S. Nagy István további nagy slágerei: Nem születtem grófnak (zene: Payer András, előadó: Aradszky László), Gézengúz (Ullmann Ottó, Koncz Zsuzsa-Gergely Ági), Kell, hogy várj! (Pásztor László, Neoton), Mindig kell egy barát (Máté Péter, Zalatnay Sarolta), Millió rózsaszál (Pauls-Voznyeszenszkij, Csongrádi Kata), Gedeon bácsi (Payer András, Szécsi Pál), Felmegyek hozzád vasárnap délben (Payer András, Hofi Géza), Kiabálj, énekelj! (Presser Gábor, Omega), Azt mondta az anyukám (Presser Gábor, Somló Tamás), Múlnak a gyermekévek (Ihász Gábor), Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső), Csavard fel a szőnyeget! (Fenyő Miklós, Hungária), Csöngess be hozzám, jóbarát (Novai Gábor, Generál), Köszönet a boldog évekért (Máté Péter, Záray-Vámosi), Nekem a Balaton a Riviéra (Ullmann Ottó, Bodrogi Gyula-Törőcsik Mari), Többé ne telefonálj (Illés Lajos, Kovács Kati).

Rengeteg fiatalt fedezett fel és indított el a pályán, köztük volt Szécsi Pál és Ihász Gábor, írt szöveget színdarabokhoz, dalszövegei szerepeltek a Kár a benzinért (1964), a Csinibaba (1997) és a Made in Hungaria (2009) című filmben.

1993-ban eMeRTon-díjat, 1996-ban a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét, 1999-ben Huszka-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét, 2011-ben Artisjus-életműdíjat kapott. Tavaly december 22-én, hatvanadik szerzői jubileumán az Budapesti Operettszínházban ünnepelték pályatársai.

Szerző