Mégis megcsinálták…

A légitársaságoknak gyűjteniük és továbbítaniuk kell a schengeni övezeten belül utazók nevét, állampolgárságát, úti okmányának számát, születési idejét, a másik schengeni államba érkezés helyét, de szükséges az indulási, a tranzit- és a célállomást is rögzíteni. Az övezeten kívülre utazóknál, illetve az onnan érkezőknél ezen felül még - egyebek mellett - a jegy kiállításának időpontját, a járat és az ülőhely számát, a poggyászra vonatkozó adatokat, továbbá az együtt utazók nevét. Ezeket az információkat egyrészt a határforgalom-ellenőrzésért felelős szervnek – vagyis a rendőrségnek, másrészt a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központnak (SzEBEKK) kell átadniuk, ahol az adatokat öt évig kell őrizniük.

Aki még emlékszik rá, az első Orbán-kormány idején vetődött fel, hogy az utazási irodáknak adatokat kelljen szolgáltatniuk ügyfeleik utazásairól az adóhatóságnak. Akkor ebből nem lehetett jogszabály.

Most sikerült a terrorizmus elleni – amúgy jogos – küzdelem paravánja mögé rejteni a korábbi célt. Legalábbis nagyon ilyen a látszata a dolognak. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a SzEBEKK-ben ott ül a NAV is. Az előírt öt év pedig pont az adóelévülés határideje.

Szóval mégiscsak megcsinálták…

Szerző
Veress Jenő

Magyar ember összefog

Már alig várjuk, hogy a kedves vezető elmagyarázza, mit értettünk rosszul (félre) az útdíj kapcsán. Miután kiderült, hogy puhítani kell rajta. Az pedig köztudott, hogy a kormány sosem hibázik, csak mi annyira hülyék vagyunk, hogy képtelenek vagyunk pontosan értelmezni a dolgokat. Vagy: szándékosan félremagyarázzuk őket. Hiszen az internetadóról is kiderült, hogy szó sem volt róla. Sajnos csak a nagy tüntetések után okosított ki a miniszterelnök, hogy látomásaink voltak. A távközlési adót próbálták kiterjeszteni, de mivel az emberek megkérdőjelezték az ésszerűségét, hát elálltak tőle.

Kedvenc rádiójának Orbán Viktor még azt is mondta: "Nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen kormányzunk, hanem az emberekkel közösen". Csak mintha az őt körülvevők ennek az általános igazságnak egyik vagy másik részéről időnként elfeledkeznének. Például bevezetnek egy olyan útdíj-konstrukciót, amivel egyszerre több millió közlekedőt bosszantanak fel. Mármost, vagy arra nem emlékeznek ilyenkor, hogy az emberekkel közösen kormányoznak, vagy szimplán bedőlnek a még meglévő kommunisták aknamunkájának. Más magyarázat nincs.

Ezek után nincs ok arra sem, hogy változtassanak a sikerpropagandán. A médiában és némely - kiválasztott - lapokban hetek óta ismétlik, hogy Magyarország - értsd: a kormány - mennyire jól teljesít. Csökkent az infláció, több a munkahely, stb. Most már hozzá lehet tenni, hogy az útdíjat is kiigazították. Csak hogy még jobb legyen. Főleg az embereknek.

Hiszen a rendszer igazságos. És még azt sem restellte közölni a kormányszóvivő, hogy az emberek döntő többsége elfogadja. Ennek jelét vélte felfedezni abban, hogy január eleje óta majdnem egy millióan vettek megyei matricát. És nem ám azért, mert utólag nem akartak büntetést fizetni (vagy nem tudták, hogy szintén utólag azt is eltörlik).

Az említett kormány-reklámok vége az, hogy "mindez nem sikerülhetett volna a magyar emberek összefogása nélkül". Ez így igaz. A magyar emberek összefogtak a netadó, most meg az útdíj-rendszer ellen. És a kormány kénytelen volt beadni a derekát.

Tessék mondani, nem lenne olcsóbb és egyszerűbb most változtatni a vasárnapi nyitva tartás tilalmán?

Szerző
Sebes György

Kissé kisimulva

Colleen Bell végre megérkezett hát Budapestre. Bemutatkozott. Átadta nagyköveti megbízólevelét Áder János államfőnek, együtt ebédelt vele, tegnap pedig Szijjártó Péter félig-meddig külügyminiszterrel költötte el vacsoráját. Kissé minden kisimult. Kissé.

Bell videomegosztón üzent a népnek is. Kedves volt, ahogyan egy nyugodt, négygyermekes családanyához, jómódú szappanopera-producerhez illik. Szirupos volt a filmecske, viszont profi munka. Bell tehát megérkezett. André Goodfriend diplomáciai mentességét meg nem vonja vissza Washington, így aztán nem állíthatja bíróság elé a kitiltási ügyben rágalmazás miatt semmilyen közhatalom. Marad a posztján. Azaz mégsem. Mert helyreállt a nagykövetségi munkamegosztás, lett neki főnöke, nem ügyvivő már, hanem követtanácsos, azaz nem egyedül neki kell a hátán vinnie a magyar balhét. Mostantól élheti a diplomaták árnyékos életét, miközben a nagykövet-asszony a hivatalos fogadásokon profin mosolyog. A kormányzati nyúltagyakban viszont tovább mocoroghat a kényelmetlen gondolat: mit barkácsol Goodfriend az árnyékban? Mint eddig, azon fog munkálkodni, amit a washingtoni külügyminisztérium akar. Ahogy Bell asszony is az teszi majd, kicsit több hollywoodi mosollyal.

A munkálkodás lényegét kedden foglalta össze Brüsszelben a Budapestről ferde szemmel méregetett Sarah Sewall külügyi államtitkár: aligha változik, hogy az Egyesült Államok és Európa kapcsolatainak szerves része a korrupció elleni fellépés. Amiben az Államok bizonyítékokra alapoz, döntései nem politikai döntések. Mindezzel együtt: le kellene számolnunk azzal, hogy akár az Egyesült Államok, akár az Európai Unió olyan nyomást tud gyakorolni az Orbán-kormányra, amely gyökeres fordulatot hoz a magyar belpolitikában, mint ahogyan azokat (a teljesen ellentétes) ellenzéki és kormánypárti „várakozásokat” is túlzottnak gondoljuk, amelyek Angela Merkel német kancellár esedékes látogatását kísérik. Változtatni a magyar belpolitika lényegén csak a magyar nemzet tud. Majd, ha akar.

Közben Szemerkényi Réka épp a "szokásos" két hónapos határidőben megkapta az agrémentjét, az elkötelezetten atlantista nagykövet elutazhat Washingtonba. Nehéz napokon vagyunk túl, kissé kisimulva hajtjuk álomra fejünket. Reggel úgyis új napra ébredünk.

Szerző
Friss Róbert