Az olaj és a szent mecsetek földje

Publikálás dátuma
2015.01.26. 06:31
Szaúdi nők bevásárlás után sofőrjeikre várnak, hogy hazamehessenek FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AFP
Abdullah szaúd-arábiai király halálával a nemzetközi figyelem középpontjába került a világ első számú olajnagyhatalma. Kis és nagy országok állam- és kormányfői búcsúztak a 91 éves uralkodótól, egymást túllicitálva. Tapasztalatból tudjuk, hogy az olaj „nagy úr”, sok mindent képes feledtetni és megszépíteni…. De ennyire? Felülírhatja mindazt, amiben állítólag hiszünk, s amiért más helyeken képesek vagyunk akár háborút indítani?

Magas rangú állami vezetők zarándokhelyévé vált az öböl-menti királyság. Pénteken, Abdullah király temetésére már megérkeztek az arab és muszlim világ vezetői, szombaton pedig gyűlni kezdtek Rijádban a keresztény állam- és kormányfők is, hogy részvétüket nyilvánítsák az új szaúdi uralkodónak, Szalmán bin Abdel-Azíznak féltestvére, Abdulláh bin Abdel-Azíz király halála miatt.

A szaúdi fővárosba repült többek között Francois Hollande francia elnök, David Cameron brit miniszterelnök, a brit trónörökös Károly herceg, Joe Biden amerikai alelnök, Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő, de ott volt a nagy regionális síita rivális Irán külügyminisztere is. Barack Obama amerikai elnök megrövidítette indiai látogatását, hogy Rijádba is eljusson. És természetesen nem hiányzott Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem.

Ott volt mindenki, „aki számít”, csupán Angela Merkel német kancellár lett hirtelen beteg, így Németországot az államelnöki posztról nemrég lemondani kényszerült Christian Wulff képviselte. Joachim Gauck hivatalnban lévő államfő épp 75 születésnapját ünnepli, Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter pedig Algériában tett hivatalos látogatást.

Merkel betegsége érthető, Szaúd-Arábia nem az az ország, ahol szívesen látott vendég egy női vezető, még akkor sem, ha elvitathatatlanul ő Európa első számú „államférfiúja”. Az azonban „érdekes”, hogy míg Obama átszervezte a nagy jelentőségű indiai útját, a német külügyminiszter nem mondta le algériai látogatását, s az államfő is saját születésnapi partiját részesítette előnyben.

Az egymáshoz lényegében hasonló gyászközlemények közül csupán néhányból emelek ki. "A királysága szolgálatában eltöltött hosszú évek, valamint a béke és a vallások közti nagyobb megértés iránti elkötelezettség" jellemezték az uralkodót, olvasható Cameron közleményében.

Hollande úgy fogalmazott Davosban, "Bizalmi viszonyban voltam Abdalláh királlyal, beleértve a terrorizmus elleni harc ügyét is", Obama közleménye szerint Abdulláh király "mindig őszinte vezető volt, akiben megvolt a meggyőződések bátorsága" (...) országaink együtt munkálkodtak számos kihívással szemben, mindig becsültem Abdulláh király álláspontját, s értékeltem igaz és meleg barátságunkat.".

E sorok láttán az jutott eszembe, hogy a Líbia elleni 2011-es háború idején ugyebár állandóan írni kellett az eseményekről. Az íráshoz pedig fotó kell, aminek kiválasztása nem volt egyszerű, hiszen az archívumok olyan képekkel voltak tele, amelyeken Kadhafi gyakorlatilag ugyanazokkal, vagy legalábbis ugyanazon országok korábbi vezetőivel barátként pózol, akik akkor épp háborújukat vívták a „diktátor” ellen.

Az ellen a diktátor ellen, aki akkor sem volt sem demokratább, sem kevésbé véreskezű, amikor a fotók készültek. De nem volt ez másképpen Szaddám Husszein esetében sem, ő sem volt a demokrata megtestesítője akkor sem, amikor még Irán elleni háborúját vívta, mint ahogy az sem volt titok, hogy a kurdok ellen többször vegyifegyvert vetett be.

Abdullah király az értékelések szerint „óvatos reformer” volt, elkötelezett a vallások közti nagyobb megértés iránt stb. A világ legnagyobb demokráciáinak vezetői mondják ezt, ugyanazok, akik a „diktátor” Bassar el-Aszad ellen majdhogynem háborút indítottak és most azért nem terjesztik ki a légicsapásokat az Iszlám Állam ellen szíriai területen is, nehogy erősítsék ezzel pozícióit.

Holott Aszad országa maga a demokrácia és jogegyenlőség paradicsoma az olajkirálysághoz képest. Olyan ország, ahol ugyan egy alavita család kezében összpontosul a hatalom, de a szunnita szunnitaként, a síita síitaként, a keresztény keresztényként élhet, a nők dolgozhatnak és tanulhatnak, strandra mehetnek, ha akarnak, és akár miniszoknyában és férfi kísérő nélkül sétálhatnak Damaszkusz szívében.

Szaúd-Arábiában van a muzulmán vallás két legszentebb városa, Mekka és Medina, ezért is szokták nevezni a két szent mecset országának is. Nevét az uralkodó Szaúd-dinasztiától kapta, ami arabul csillagokat, csillagcsoportot jelent.

Nem sokaknak adatik meg látni ezt a néhány évtized alatt a semmiből kinőtt csoda országot. Mindenekelőtt azért, mert vízum nélkül nem lehet az országba belépni, egyéni turista vízumot pedig nem adnak ki. Külföldi munkavállalás létezik ugyan, de azokat az állásokat általában nem nők számára írják ki.

Aki tartósan munkát vállal a királyságban – és családtagjainak – tartózkodási engedélyt kell kérnie, amihez útlevelét le kell adnia munkáltatójának, a „szponzorának”, az országból történő minden kiutazáskor kilépő, beutazáskor visszatérő vízumot kell beszereznie. Az alkalmazottak számára az országon belüli mozgáshoz is szükséges a munkaadó, vagy szponzor írásbeli hozzájárulása.

Azért meg hiába is mennénk, hogy megcsodáljuk a két híres mecsetet, mert a két iszlám szent hely meglátogatása nem-muszlimok számára tilos. Sok emléket sem vihetnénk haza, hiszen fényképezés, filmezés a mecsetek környezetében tiltott, az utcán, a bevásárlóközpontokban nem, de személyek megörökítését kerülni kell. Hogy mivel töltheti napjait a szerencsés, aki mégis bebocsátást nyer?

Csodálhatja a sivatagot, az oázisokat, a modern városokat, csodapalotákat, de ezen túlmenően nem sok választása van, mert az országban mozik, színházak nem működnek, nyilvános helyeken tilos a tánc és a zene, vagyis nincsenek bárok, kávézók, ahol kellemes zene szól és leülhetünk barátainkkal egy pohár italra. Internet van ugyan, de tartalma „szűrt”. És arra is figyelni kell, nehogy Bálint napján rózsát ajándékozzunk, vagy újévet próbáljunk akár gyerekpezsgővel is köszönteni. Mindkettő tiltott.

Ramadán idején aztán tényleg csak az bonyolítson arrafelé üzletet, akinek nagyon muszáj, vagy épp fogyni akar, hiszen a böjti hónap időszakban hajnaltól kora estig nyilvános helyen mindenki számára tilos az étel, az ital fogyasztása, és a dohányzás, ugyanis a saria – az iszlám törvénykezés – mindenkire, a külföldiekre is vonatkozik. Éppen ezért nemcsak a disznóhús, s az abból készült készítmények, az alkohol tartalmú italok bevitele és fogyasztása tilos, de az olyan sajtótermékek, kiadványok, könyveké is, amelyekben más vallások jelképei, alkoholos italok és olyan élelmiszerek képei találhatók, amelyek egyértelműen, vagy feltételezhetően disznóhúsból készültek.

Szintén tilos az olyan sajtótermékek, könyvek bevitele, amelyek sértik, vagy bírálják az iszlám vallás előírásait, a szaúdi szokásokat. A vahabita Szaúd-Arábiában egyetlen vallás megengedett, az iszlám. A Vallási Ügyek Minisztériuma az ország lakosságának 15 százalékát kitevő síita iszlám hívőkkel is türelmetlen, volt olyan eset, hogy szaúdi állampolgárt végeztek ki, mert nem volt hajlandó áttérni a szunnita-vahabita irányzatra. 2005-ben Abdullah király nemzeti párbeszédet indított a szunniták és a síita kisebbség közötti konfliktusok csillapításáért.

Az előírások tiszteletben tartását „Az Erény Előmozdításának és a Bűn Megelőzésének Bizottsága” és az alárendeltségében működő önkéntesek, azaz a vallási rendőrség felügyeli. Ez a testület az olajkirályság mindenható Nagy Testvére, figyelmét a legkisebb kihágás sem kerüli el. Törvénytiszteletüket példázza az a 2002. március 11-i eset, amikor az egyik mekkai leányiskola felgyulladt, a vallásrendőrség pedig megakadályozta az iskolás lányokat, hogy kiszökjenek az épületből, mert nem viseltek kendőt és abaját és nem volt férfi kísérő mellettük – 15 lány meghalt, 50 megsérült.

Tavaly tavasszal pedig 10 ezer könyvet koboztak el, mint a királyságra veszélyt jelentő művet. A Rijádi Nemzetközi Könyvvásárról eltávolíttatták többek között az egyik legnagyobb palesztin költő Mahmúd Darvis és az izraeli parlament korábbi arab tagja, Azmi Bisara műveit is. Bár rendszeresen razziáznak, ilyen mennyiségű könyv betiltására még nem volt példa.

A király halála és az új király hivatalba lépése, a trónörökös megnevezése kapcsán is láthattuk, hogy a dinasztialapítónak csupán a fiait tartják számon. Mukram herceg, a trónörökös, az utolsó, 35. fiú. Hogy hány lánya volt és hány felesége, az nem érdekes, a nőknek személyi igazolványuk sincs. Nők egyedül nem, csak férfi családtagjaik kíséretében közlekedhetnek az országban. A külföldi nőt szintén férfi családtagnak, vagy az üzleti partnerének kell várnia az országba történő belépéskor, és kísérnie az országban történő mozgás során.

Az utcán, a közösségi tereken az európai nőknek is kötelező a bokáig érő, a karokat is eltakaró fekete lepel (abaja) viselése. Olyan nyilvános helyekre, mint az éttermek, cukrászda csak férfi családtag kíséretében léphetnek be, és csak az arra a célra kijelölt helyiségben tartózkodhatnak. A bevásárlóközpontokban már kísérő nélkül is mozoghatnak, de hivatalos ügyeiket, így pl. pénzváltás a bankban, vagy egyéb, hivatalos ügyintézést, csak a hölgyek részére fenntartott helyiségekben intézhetik.

Szerző
Frissítve: 2015.01.25. 21:18

Így fogadta az EU a görög választási eredményt

Nem tabutéma többé a görög adósság újratárgyalása - állapította meg Gianni Pittella, az Európai Parlament (EP) szocialista frakcióvezetője vasárnap esti nyilatkozatában a Sziriza választási győzelmének hírére.

Az olasz politikus üdvözölte a baloldali pártok győzelmét, és arra szólította fel Alekszisz Cipraszt, hogy "erős Európa-párti koalíciót" hozzon létre.
"A görög nép egyértelműen szakított a megszorítások útjával, amit a(z uniós) trojka diktátumai kényszerítettek rá. Olyan új kormányt akar, amely teret biztosít a tisztességes politikának, és több társadalmi igazságosságot tesz lehetővé" - fogalmazott Pittella.

Az EP kereszténydemokrata, jobbközép irányzatú néppárti frakciójának a német delegációvezetője, Herbert Reul ugyanakkor elutasította a görög adósság részleges elengedésének a gondolatát.
"Görögországnak tovább kell vinnie a reformkurzust, ha nem akarja kockáztatni az euróövezetből való kiválást" - szögezte le a CDU politikusa.

Guy Verhofstadt, az EP liberális frakcióvezetője gratulált Sztavrosz Theodórakisznak, a To Potami (A folyó) nevű párt vezetőjének az elért választási eredményhez.
"A baloldal és a jobboldal bevett pártjaival szemben életképes alternatívát kínáló To Potami sikere azt bizonyítja, hogy van igény az Európa-párti és reformpárti erőre a görög politikában" - vélekedett a belga liberális politikus.

Szerző

Európának üzen a Sziriza

Publikálás dátuma
2015.01.25. 22:20
Ciprasz nagyarányú, történelmi győzelmet aratott FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATT CARDY
Nagy fölénnyel nyerte meg a radikális baloldali Sziriza a görög parlamenti választást. Alekszisz Ciprasz pártja még az utolsó napokban is növelni tudta előnyét a kormány eddigi vezető erejével, az Antonisz Szamarasz miniszterenök-fémjelezte Új Demokráciával (ND) szemben, hiszen az exit poll adatok szerint a két politikai erő között több mint tíz százalék volt a többség. A Sziriza abszolút többséget szerezhet.

Valószínűleg nem szorul majd koalíciós partnerekre a hitelmegállapodást felülvizsgálni kívánó Sziriza, s egyedül alakíthat kormányt. Elemzők ugyanis úgy vélték, a görög választási rendszernek köszönhetően, amely 50 pluszmandátumot biztosít a győztes pártnak, optimális esetben (minél több pártnak a törvényhozásba való bejutása esetén) 35 százalék feletti eredmény is elég az abszolút többséghez. Ezt azonban a Szirizának sikerült is felülmúlnia.

Az Antena 1 televízió exit pollja szerint a párt 35,5-39,5 százalékot ért el, ami a várakozásoknál is jobb eredmény. A párt szóvivője történelmi eredményről beszélt. A legnagyobb ellenfelének vélt konzervatív ND, amely kiállt a hitelmegállapodás folytatása mellett, csak 23-27 százalékot szerzett, ezzel messze lemaradt a baloldali radikálisok mögött.

A harmadik helyért nagy a versenyfutás a neonáci Arany Hajnal és a centrista, technokrata To Potami között, a két pártnak 6,4-8 százalékot vetítettek előre. Az ND kisebbik koalíciós partnere a várakozásoknak megfelelően nem sokkal haladta meg a parlamentbe való bejutás 3 százalékos küszöbét, 4,2-5,2 százalékot kapott.

A kommunisták 4,7-5,7 százalékra tettek szert. Várhatóan bejut a parlamentbe a hitelmegállapodást a Szirizához hasonlóan mereven elutasító jobboldali Független Görögök, ugyanakkor aligha kerül a parlamentbe a Jeorjiosz Papandreu volt kormányfő által néhány hete megalapított demokratikus szocialisták.

Ez azt jelenti, hogy Alekszisz Ciprasz alakíthat kormányt. Ő lesz az ország történetének legfiatalabb kormányfője 40 évével. A Sziriza elnöke Athén északi, Kipszeli nevű negyedében adta le szavazatát. Mint újságíróknak fogalmazott, Európa jövője nem csak a megszorításokból állhat. Görög, majd angol nyelven elhangzott rövid beszédében kifejtette, a közös Európának a demokrácián, a szolidaritáson és az együttműködésen kell alapulnia. Elmondta, a görögök a választáson az utolsó lépést tettek azért, hogy „visszatérjen a remény”, s „véget vessenek a félelemnek”.

Antonisz Szamarasz miniszterelnök Piloszban voksolt. Kifejtette, a szavazás célja, hogy a stabilitás, vagy a kiszámíthatatlanság politikáját választják-e az emberek. Ami a Sziriza programját illeti, 580-ról 751 euróra kívánja emelni a minimálbért. A havi 700 eurónál kisebb nyugdíjat kapók 13. havi juttatáshoz juthatnak. Legalább 300 ezer háztartás számára kuponokat osztogatnak, amelyekkel csökkenthetik az élelmiszerre szánt összegeket, valamint a rezsit. Garantálnák az ingyenes orvosi ellátást és eltörölnék a fűtőolajra kivetett adókat. A „megmentés programja” a párt szerint 12 milliárd euróba kerül.

Ezt részben abból a pénzből fedeznék, amit eredetileg a hitel visszafizetésére szántak, továbbá az EU alapjaiból, adócsökkentésekből, illetve a szürkegazdasággal szembeni szigorúbb intézkedésekből is bevételeket várnak. A programot nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, s szakértők rámutatnak, hogy a Szirizának rendkívül kis mozgástere lesz a magas adósságállomány miatt. A Sziriza ezért a görög adósság egy részének leírását követeli. Ez jelenleg 318 milliárd euró, a GDP 175 százaléka.

Szerző