Rónay Tamás;

Görögország;kormányfő;Sziriza támogatottság;Alekszisz Ciprasz;Független Görögök párt;

2015-01-26 19:45:00

Alekszisz Ciprasz a görög kormányfő

Beiktatták hazája kormányfőjének Alekszisz Cipraszt, a vasárnapi parlamenti választáson győztes Sziriza elnökét, miután megállapodást kötött a hitelmegállapodást jelenlegi formájában szintén elutasító Független Görögök párttal az új parlamenti koalícióról. Hosszú kötélhúzás várható az új görög kormány és a hitelezők között, melynek végeredménye egyelőre megjósolhatatlan.

A Sziriza és a Független Görögök együttműködése nem ígérkezik hosszú életűnek. Egyetlen közös programpontjuk ugyanis a hitelmegállapodás, a megszorítások elutasítása. A Független Görögök egyebek mellett kemény fellépést követelnek az illegális bevándorlók ellen, ez nem szerepel a Sziriza programjában. Az azonban, hogy ez a két párt lépett koalícióra egymással, nem éppen kedvező üzenet a hitelezők, számára.

A Sziriza azért kényszerült koalícióra, mert egyes exit poll eredményekkel szemben mégsem szerzett abszolút többséget: 36,34 százalékos eredménye 149 mandátumhoz elég, ami kettővel kevesebb a kormányzást biztosító többségnél. Ehhez jön a Független Görögök 13 képviselői mandátuma.

Az eddig kormányzó Új Demokrácia mindössze 76 mandátumra tett szert. 17-17 képviselőt delegálhat a parlamentbe a neonáci Arany Hajnal és a centrista-technokrata To Potami („A folyó”). A kommunisták 15 képviselői helyhez jutottak, az eddigi kormánypárt, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) 13-hoz.

Alekszisz Ciprasz győzelmi beszédében kijelentette, „történelmet írtunk”. Hozzátette, véget kell vetni a „szörnyű megszorítási politikának”. Kifejtette, „megvalósítható megoldásra” törekszik a hitelezőkkel. „A megaláztatás és a fájdalom időszakának vége” – jelentette ki az ünneplő tömeg előtt. Fontos célnak nevezte a kiegyenlített költségvetés, valamint a saját konszolidációs program megvalósítását. Mint mondta, Görögország bemutatja saját reformterveit.

Beismerte a vereséget Antonisz Szamarasz miniszterelnök, aki már az exit poll eredmények bejelentése után gratulált Ciprasznak. Az új parlamentnek február 5-ig kell megtartania alakuló ülését.

Az új kabinet első lépései

Az új kormány első feladata az új államfő megválasztása lesz. Az előző parlamentet azért kellett feloszlatni, s Antonisz Szamarasz miniszterelnök kormánya azért bukott meg, mert nem tudta 180 képviselő támogatását megszerezni elnökjelöltje, Sztavrosz Dimasz támogatásához. Az új kormány azonban nem bukhat meg egy esetleges újabb elnökválasztási mizéria miatt, mert ezúttal már abszolút többség is elég az államfő megválasztásához.

A Sziriza legfontosabb feladatának azon törvény elfogadását tartja, amely a szegény családok jobb megélhetését segítené, s támogatást biztosítana a rezsi fizetéséhez. A Sziriza továbbá törvényileg írná elő, hogy az elszegényedett családoknak pénzügyi okokból nem kell elhagyni lakásukat. Ciprasz első parlamenti beszédében be akarja jelenteni, hogy újra megalakítják az ERT állami rádiót és televíziót, amelynek bezárását Szamarasz kormánya 2013-ban költségcsökkentő intézkedés gyanánt rendelte el.

Alekszisz Ciprasz első útja a hagyományokkal szemben nem Brüsszelbe, vagy Berlinbe, hanem a válság által szintén érzékenyen érintett Ciprusra vezet majd. Azt is közölte, s erre a választás napján is utalt, hogy hazaküldi a hitelt folyósító trojka delegációját, de búcsúzóul megkínálja őket finom görög kávéval. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megszakítaná a viszonyt a hitelezőkkel, de szerinte nem közvetítőkkel kell tárgyalnia Athénnak, hanem közvetlenül a döntéshozókkal.

Az új kormány legnagyobb várakozásokkal várt intézkedése az ingatlanadó eltörlése lesz. Sok szakértő úgy látja, Szamaraszék bukását éppen ez az adóteher idézte elő, mert ezzel magukra haragították a szegényeket és a gazdagokat egyaránt. Az emberek rosszul fogadták Szamarasznak azokat a kijelentéseit is, amelyek szerint az országot csőd fenyegeti, ha a Sziriza nyer. Ezzel azt az érzést keltette, mintha kormányának nem is lennének önálló döntései, s csak a hitelezők parancsait teljesíti.

Lehetséges a kompromisszum?

A legfontosabb kérdés az, születhet-e kompromisszum a hitelmegállapodás kérdésében az új görög kormány és a hitelezők között. Ez elsősorban a baloldali radikálisok további lépéseitől függ. A választás előtti hetek már azt mutatták, hogy a Sziriza hajlana a kompromisszumra. A Független Görögök kormányba való bevétele azonban kifejezetten rossz üzenet. Ugyanakkor nemcsak Athénnak, hanem a hitelezőknek is törekedniük kell a megegyezésre. Eddig a hitelt nyújtó trojka is elég könyörtelennek tűnt Athénnal szemben, legalábbis abban az értelemben, hogy könnyítésekre nemigen volt hajlandó.

Igaz, a hitelezők érveit is meg lehet érteni. Németország, amely a legtöbbet áldozta Görögország megsegítésére, félti a pénzét. A német lakosságban értetlenséget szült a szolidaritási adó, nehezen fogadták el az emberek azt, hogy azért kapnak valamivel kevesebb fizetést, mint korábban, mert nekik kell kisegíteniük a válságból az évtizedeken át lehetőségeik felett élő görögöket.

Görögország sorsa azon áll vagy bukik, hogy maradnak-e a jelenlegi merev álláspontok. Ha igen, akkor nagyon nehezen lehetne Görögországot az eurózónában tartani. Elsősorban Berlin és Brüsszel ragaszkodik ahhoz, hogy minden a tervek szerint alakuljon, s Görögország időre fizesse vissza az adósságait. Abból indulnak ki, hogy aki adósságba verte magát, fizessen is meg érte. Ezzel a terv azonban megvalósíthatatlannak tűnik. Athén ugyanis feltehetően sosem tudja visszafizetni a nagy hitelt.

Ha azonban ezt Németország bevallaná, közvetetten elismerné, hogy sosem kapja vissza pénzét. Előbb-utóbb azonban Berlinnek is hajlania kell a kompromisszumra. Ha ugyanis úgy dönt, márpedig nem hajlandó együttműködni a Szirizával, s Athént valamilyen úton-módon ki kell szorítani az eurózónából, azzal azt üzenné a honfitársaknak, hogy feleslegesen adóztak többet, s a megemelt adókból Görögországnak juttatott pénzösszegeket gyakorlatilag kidobták az ablakon.

Mi lehet a megoldás? A Sziriza legfontosabb követelése az adósság leírása. A párt a hitel mintegy felét akarja „eltüntetni”, ami több mint 150 milliárd eurót jelent. Angela Merkel és pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble azonban az utóbbi hónapokban többször is egyértelműen foglaltak állást ezen megoldás ellen. Attól tartanak ugyanis, hogy ha hozzájárulnak ehhez, akkor Portugália is joggal követelheti ugyanezt.

Olaszországnak ugyan eddig nem volt szüksége nemzetközi hitelre, de adósságállománya így is aggasztó mértékű: 2200 ezermilliárd euró. Az Európai Központi Bank is elzárkózott az adósságleírástól. Benoit Coueure, az EKB igazgatósági tagja azt közölte, nem akarják ehhez adni a nevüket.

Mint a Spiegel írja, Berlin már nem fél annyira a grexittől. Nem tart attól, hogy ha Görögországnak el kellene hagynia az eurózónát, az olyan dominóeffektust indítana el, amely a közös európai valuta létét fenyegetné. Berlin sokkal jobban aggódna az adósságelengedés által okozandó dominóeffektus miatt. A helyzet azért is nehéz, mert hiába fenyeget defláció mind több uniós tagországban, az adósságállományt eddig nem sikerült csökkenteni.

Az adósságleírás sem csodaszer

Berlinben ráadásul úgy vélik, hogy az adósságleírás sem jelentene megoldást Görögország számára. Jens Weidmann, a német jegybank elnöke az ARD-ben kijelentette, hogy ez csak rövid lélegzetvételnyi időt adna Görögországnak, a fontos strukturális reformokat mindenképpen meg kell valósítani.

A görögöket ezek a részletek azonban nem érdeklik, őket az foglalkoztatja, jobban élhetnek-e majd a következő években, s úgy érzik, hazájuk már megfizette korábbi könnyelműségeinek árát. Való igaz, az állami kiadásokat annyira csökkentették Görögországban, hogy az elsődleges költségvetési többlet 2014-ben meghaladta a GDP négy százalékát. Ez egyedülálló adat az OECD országok között. A termelékenységhez viszonyított bérek oly mértékben zuhantak 2009 óta, mint egyetlen más OECD államban sem. A befektetések a válság 2009-es kitörése óta szinte a nullára estek vissza, ami szinte példátlan egy senkivel sem háborúskodó, demokratikus ország esetében.

A megszorítások, a befektetések kiesésének hatására a gazdasági teljesítmény brutális mértékben esett vissza: 2009-hez viszonyítva negyedével zuhant. A GDP ugyanakkor tavaly 0,4 százalékkal nőtt. Bár ez szerény emelkedés, de már az is nagy szó, hogy 2014 után először sikerült növekedési pályára állítani a gazdaságot. A munkanélküliség aránya ugyan csökkent az eltelt bő egy év alatt, de tavaly októberben így is 25,8 százalékos volt, amivel Görögország listavezető az Európai Unió országai között. Az elszegényedéshez hozzájárult az is, hogy azok, akik már régóta nem találtak maguknak munkát, semmiféle támogatásra sem számíthatnak az állam részéről.

A drámai adatok ellenére a görög adósságállomány nemhogy nem csökkent, tavaly (becslések szerint) elérte a GDP-hez viszonyított 175,5 százalékos szintet. 2011-ben 171,3, 2012-ben pedig 156,9 százalék volt. Hiába a megszorítások, a közigazgatás így is túl drága, s sok igazság volt abban is, amit a centrista To Potami ismételgetett a kampányban, nevezetesen oligarchák határozzák meg a gazdaságot, megakadályozva ezzel szabad versenyt, a növelve a korrupció lehetőségét.

A következő hetekben el kell dőlnie, merre indul Görögország.

Lapvisszhang

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A populista Cipraszék győzelme után sok görög meg van győződve arról, hogy új életet kezdhet. Most azonban sok honfitársa azt is várja az új miniszterelnöktől, hogy valóra is váltja ígéreteit, s véget vet a megszorítások politikájának. Ha azonban Görögország nem tartja magát a hitelezőkkel kötött megállapodáshoz, hamar kiürülhet a jassza, s ismét bankcsőd fenyegeti.

Libération

Görögország Európa új arca lett – ismerteti címlapján a liberális francia lap. Megállapítja, hogy Alekszisz Ciprasz és pártja, a Sziriza nagyarányú győzelme új perspektívákat nyit az ország számára, s reményt ad arra, hogy könnyítések történhetnek az európai megszorítási politikában.

Guardian

A görög társadalom szétesett a megszorítások politikája alatt. A Sziriza győzelme nemcsak történelmi volt, hanem vízválasztó is az ország történetében. Ez az eddigi legnagyobb kihívás a „nincs alternatívának” is tekinthető uniós politika számára. Ezért sem meglepetés, hogy a választások idejére sok baloldali utazott Athénba egy sor európai országból, Nagy-Britanniából, Spanyolországból, Franciaországból és Olaszországból. Sokan ugyanis eddig csak a neoliberális triumfalizmust ismerhették.