Ma kezdődik a "magyar Csernobil" per

Publikálás dátuma
2015.01.29. 06:11
Több mint egy év sem volt elég ahhoz, hogy legalább lefóliázzák a területet FOTÓ: NÉPSZAVA
Többhavi huzavona után ma végre kezdetét veszi a porig rombolt selypi cementgyár környékén élő, azbesztózis miatt halálosan megbetegedett emberek persorozata a Fővárosi Törvényszéken. A betegek a magyar államot perlik, mert a "halálüzem" még állami tulajdonban volt, amikor megbetegedtek. A környező települések vezetői hosszú ideje próbálnak segítséget kérni, a kormányzat azonban csak a hetekben szánta el magát: az ígéretek szerint a mérgező törmelékeket nyárig elszállítják.

Azbeszt okozta mellhártyadaganat miatt halnak korai halált a heves megyei Lőrinci és Zagyvaszántó lakói, az országos adatokhoz viszonyítva a térségben kiugróan magas a rosszindulatú daganatok és az emésztőrendszeri betegségek száma - derült ki a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Lőrinci önkormányzatának eljuttatott kimutatásából.

A Népszava tavaly áprilisban számolt be először a településeken kialakult helyzetről, Víg Zoltán, Lőrinci polgármestere lapunkat ekkor úgy tájékoztatta: a lerombolt eternitgyár törmelékei között több tonnányi mérgező anyag található, a közreadott halálozási adatsor eredményei pedig nem egy hatezer fős településre, hanem egymilliós nagyvárosra jellemzőek. A kimutatás szerint a szálló azbesztpor nem csupán a fent említett településekre, de az egész megyére komoly egészségügyi kockázatot jelent.

A cementgyárat - amely a 70-es, 80-as években a a cement- és azbesztcsőgyártás fellegvára volt - 2004-ben zárták be, ezt követően a Selyp Invest Kft. tulajdonába került. A cég 2013-ban úgy döntött, lebontja az üzemet, miután a szükséges engedélyeket megkapták, a területen található épületeket - szabálytalanul - felrobbantották, így szinte az egész települést ellepte az azbesztpor.

Pedig az ÁNTSZ tájékoztatása szerint, mivel az azbeszttartalmú törmelék veszélyes hulladéknak minősül, a bontás során szigorúan kerülni kell a nagyfokú kiporzást. A cég azonban ezt nem vette figyelembe, sőt a bontási hulladékot is a területen hagyta. A felelősségre vonás elmaradt, mert mint kiderült, a kft. vezetői külföldre szöktek.

Így az államra hárult a feladat, hogy a területet amilyen gyorsan csak lehet, rekultiválja, ehhez azonban meg kellett várni a környezetvédelmi felügyelőség állásfoglalását is. A szakemberek még tavaly februárban mintákat vettek, az eredményeket áprilisra ígérték. A dokumentumok hónapokkal később, augusztusban érkeztek meg, a késlekedés okaira nem adott magyarázatot a felügyelőség.

Azonban kiderítették, amit már amúgy is mindenki tudott: a törmelékekben bizony rákkeltő azbeszt található, nem is kevés. A kormányzat megígérte azt is, hogy a gyárterületet még őszig lefóliázzák, ez azonban nem történt meg, a hatósági lépésekre várva ugyanakkor kiderült: kormányzati szinten is tudnak a gondokról, Szabó Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, ma a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) államtitkára Orbán Viktor miniszterelnököt és Pintér Sándor belügyminisztert is tájékoztatta.

A katasztrofális helyzet rendezését azonban nem sietik el: tavaly decemberben közölték, hogy a kormány 1,3 milliárd forintot fordít az azbeszthulladék elszállítására, "legkésőbb" nyárig rekultiválják a területet, a talajt tíz centiméteres mélységig kicserélik.

A kormányzati elhatározás hátterében nem csupán az a felismerés állhat, hogy a halogatással magyar állampolgárok életével játszanak, bizonyára számított az is, hogy a halálos azbesztózisban szenvedők nem nyugodtak bele csendesen a sorsukba: tavaly szeptemberben nyolc, a cementgyár közelében élő lakos indított kártérítési pert az állam ellen. A felperesek kritikus egészségi állapotára tekintettel az ügyben soronkívüliséget rendeltek el - ennek ellenére már az első tárgyalási nap kudarcba fulladt.

György Zsolt, az első felperes tárgyalását még szeptemberben tartották volna, de az alperesként beidézett NFM azonban az utolsó pillanatban jelezte: az ügyben nem ők, hanem a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. az illetékes. A bíróság ezután még hónapokig képtelen volt eldönteni, az ügyben ki képviseli az államot. "Az állam a halálomra játszik" - nyilatkozta György Zsolt, és igaza lett: december 11-én, nem sokkal azután, hogy a bíróság január közepére kitűzte a tárgyalás időpontját, a 38 éves családapa elhunyt.

Ma a 39 éves Válóczi József ügyét tárgyalják. A férfi három kamasz gyermek édesapja, 2013 novemberében diagnosztizálták nála a halálos betegséget, édesanyja még 2008-ban halt meg - neki is mellhártyadaganata volt. Válóczi már dolgozni sem tud, felesége tartja el a családot. Elmondása szerint az állami kártérítésre azért lenne szüksége, hogy legalább a családját elvihesse a "halálgyár" közeléből.

Így végződött az olasz azbesztper
Tömeges katasztrófa okozása és a munkavédelmi szabályok szándékos megsértése miatt 200 millió eurós kártérítésre kötelezte a torinói bíróság az Eternit nevű azbesztgyártó multinacionális vállalatot még 2012-ben. Az ítélet szerint az Eternit az 50-es évek óta összesen 2154 ember halálát és további 800 ember megbetegedését okozta a piemonti Casale Monferratóban és Cavagnolóban. Az áldozatok mind az azbeszttelepeken dolgoztak vagy a gyárak környékén éltek.
A gyárakat 1986-ban bezárták, egykori tulajdonosait, Stephan Schmidheiny 65 éves svájci milliárdost és Louis De Cartier De Marchienne 91 éves belga bárót 16 év börtönre ítélték.Az olasz per 2009-ben kezdődött; eddig ez volt a legjelentősebb jogvita, amelyet valaha indítottak azbeszt okozta halálesetekkel összefüggésben, az olasz sajtó egyenesen "az évszázad perének" nevezte az eljárást. A per első napján belga, francia és svájci, azbeszt okozta megbetegedések áldozatait képviselő szervezetek aktivistái is megjelentek a torinói bíróság épülete előtt.
A francia egyesület képviselője arról beszélt, hogy az olasz per példája nyomán az Eternit franciaországi üzemei kapcsán is vizsgálat indulhat. Szerinte Franciaországban 2025-re a százezret is elérheti az azbeszt okozta megbetegedésekben elhunytak száma.
Az Eternit-per hatvanöt tárgyalási napja során bizonyítást nyert, hogy a tömeges katasztrófát okozó szennyezés a gyártulajdonosok tudtával történt, akik ismerve a mérgező anyag egészségre káros következményeit, megsértették a biztonsági előírásokat. A tárgyalóteremben mintegy 1500-an hallgatták az ítéletet. A bíró három órán keresztül olvasta fel a kártérítések listáját: az áldozatok családtagjainak fejenként 30-50 ezer euró közötti összeget ítéltek meg.



Szerző
Frissítve: 2015.01.28. 21:00

Távoznak az orvosok?

Nonszensz, hogy a kormány azt hiszi, ha bezárnak kórházi osztályokat, részlegeket, az ott dolgozók majd átmennek egy másik intézménybe, akár az ország másik sarkára is dolgozni - mondta lapunknak Bélteczki János. A Magyar Orvosok Szövetségének (MOSZ) elnöke figyelmezettet: orvoselvándorlással járhat az a terv, amellyel a kormány kommunikációs szinten "költséghatékonyabbá tenné a kórházak működését".

Sajtóhírek szerint ugyanis a kormány átalakítaná az egészségügy finanszírozását, a pénzt megyénként, a lakosságszám figyelembe vételével osztanák el. A megyei ellátást központi kórházak szerveznék, a többi kórház fiókintézményként vagy telephelyként működne tovább. Az ésszerűsítéssel a "párhuzamosságokat szüntetnék meg", magyarán kórházi osztályokat és részlegeket számolnának fel, így szükségszerűen csökkentenék a betegágyak számát. A tervek szerint a jövőben Budapesten hat vezető kórház lenne, amelyekben 24 órás állandó ügyeletet kellene tartani - míg ma minden nap más kórház végzi az ügyeletes szerepét -, a megyékben pedig egy-egy. Jelenleg arról egyezkednek az úgynevezett Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságokban, hogy melyek legyenek a kiválasztott intézmények, s hogy a többi kórház milyen típusú ellátásokat végezhet majd a jövőben.

A Népszabadság szerint mintegy 8-10 ezer ember elbocsátásával számol a kormányzat a kórházi ellátási körök újraosztásának eredményeként, s az elbocsátás egyaránt érinthet műszakiakat, adminisztratív dolgozókat, ápolókat és orvosokat is. Noha a szaktárca hivatalosan cáfolta ezeket a számításokat, szakmai körökben nemcsak elismerték az illetékes állami szervek képviselői, hogy létszámleépítésekre kell számítani, de bizonyos megyei fórumokon az is elhangzott már, hogy a kabinet betervezte az egészségügyi költségvetésbe az elbocsátások költségeit, azaz a végkielégítéseket.

Bélteczki figyelmeztetett: noha az orvostársadalom is látja, érzi, hogy szükség van az egészségügyi struktúra átalakítására, s nem is feküdne keresztbe egy ésszerű, átgondolt reformnak, az a helyzet azonban tarthatatlan, hogy úgy kényszerítenének országon belüli költözésre, mindennapi utazgatásra szakembereket, hogy közben nem is egyeztetnek velük. Az orvosok érdekvédelmi szervezetei ugyanis nem kaptak meghívást a megyei egyeztető fórumokra, magyarán a kórházak sorsáról úgy dönt majd a kormány, hogy azok dolgozóit kész helyzet elé állítja. Bélteckiékhez éppen ezért már több jelzés is érkezett: az orvosok, amennyiben megszűnik jelenlegi álláshelyük, nem mennek át a másik városban, településen lévő kórházba, hanem a sokkal jövedelmezőbb külföldi munkavállalást választják. Ez tömeges reakció lehet, ami már csak azért is fenyegető, mert már ma is súlyos szakember-hiány uralkodik az ágazatban. "A most távozáson gondolkodókat is nélkülözheti persze a rendszer, csak épp olyan nyomást helyez majd ezzel a betegellátásban maradókra, ami már-már kezelhetetlen lesz" - fogalmazott a MOSZ-elnök, hozzátéve: évek óta hangsúlyozzák, hogy a végletekig fokozódott a terhelés az egészségügyön, s az, hogy ma még működik - valahogyan - a magyar betegellátás, kizárólag a benne dolgozók személyes önfeláldozásának köszönhető.

Szerző

Távoznak az orvosok?

Nonszensz, hogy a kormány azt hiszi, ha bezárnak kórházi osztályokat, részlegeket, az ott dolgozók majd átmennek egy másik intézménybe, akár az ország másik sarkára is dolgozni - mondta lapunknak Bélteczki János. A Magyar Orvosok Szövetségének (MOSZ) elnöke figyelmezettet: orvoselvándorlással járhat az a terv, amellyel a kormány kommunikációs szinten "költséghatékonyabbá tenné a kórházak működését".

Sajtóhírek szerint ugyanis a kormány átalakítaná az egészségügy finanszírozását, a pénzt megyénként, a lakosságszám figyelembe vételével osztanák el. A megyei ellátást központi kórházak szerveznék, a többi kórház fiókintézményként vagy telephelyként működne tovább. Az ésszerűsítéssel a "párhuzamosságokat szüntetnék meg", magyarán kórházi osztályokat és részlegeket számolnának fel, így szükségszerűen csökkentenék a betegágyak számát. A tervek szerint a jövőben Budapesten hat vezető kórház lenne, amelyekben 24 órás állandó ügyeletet kellene tartani - míg ma minden nap más kórház végzi az ügyeletes szerepét -, a megyékben pedig egy-egy. Jelenleg arról egyezkednek az úgynevezett Megyei Egészségügyi Egyeztető Bizottságokban, hogy melyek legyenek a kiválasztott intézmények, s hogy a többi kórház milyen típusú ellátásokat végezhet majd a jövőben.

A Népszabadság szerint mintegy 8-10 ezer ember elbocsátásával számol a kormányzat a kórházi ellátási körök újraosztásának eredményeként, s az elbocsátás egyaránt érinthet műszakiakat, adminisztratív dolgozókat, ápolókat és orvosokat is. Noha a szaktárca hivatalosan cáfolta ezeket a számításokat, szakmai körökben nemcsak elismerték az illetékes állami szervek képviselői, hogy létszámleépítésekre kell számítani, de bizonyos megyei fórumokon az is elhangzott már, hogy a kabinet betervezte az egészségügyi költségvetésbe az elbocsátások költségeit, azaz a végkielégítéseket.

Bélteczki figyelmeztetett: noha az orvostársadalom is látja, érzi, hogy szükség van az egészségügyi struktúra átalakítására, s nem is feküdne keresztbe egy ésszerű, átgondolt reformnak, az a helyzet azonban tarthatatlan, hogy úgy kényszerítenének országon belüli költözésre, mindennapi utazgatásra szakembereket, hogy közben nem is egyeztetnek velük. Az orvosok érdekvédelmi szervezetei ugyanis nem kaptak meghívást a megyei egyeztető fórumokra, magyarán a kórházak sorsáról úgy dönt majd a kormány, hogy azok dolgozóit kész helyzet elé állítja. Bélteckiékhez éppen ezért már több jelzés is érkezett: az orvosok, amennyiben megszűnik jelenlegi álláshelyük, nem mennek át a másik városban, településen lévő kórházba, hanem a sokkal jövedelmezőbb külföldi munkavállalást választják. Ez tömeges reakció lehet, ami már csak azért is fenyegető, mert már ma is súlyos szakember-hiány uralkodik az ágazatban. "A most távozáson gondolkodókat is nélkülözheti persze a rendszer, csak épp olyan nyomást helyez majd ezzel a betegellátásban maradókra, ami már-már kezelhetetlen lesz" - fogalmazott a MOSZ-elnök, hozzátéve: évek óta hangsúlyozzák, hogy a végletekig fokozódott a terhelés az egészségügyön, s az, hogy ma még működik - valahogyan - a magyar betegellátás, kizárólag a benne dolgozók személyes önfeláldozásának köszönhető.

Szerző