Hétfő délutánra szervezünk egy tüntetést: MostMi: Európához tartozunk! Szerintem kis tüntetés lesz. Kamara. Ezt valamiért senki nem meri kimondani, mert mindenki azt várja tőlünk, hogy mindent elsöprő tömegtüntetést hirdessünk, és főleg: söpörjünk is el mindent. Ezért mindenki mindig előre behirdeti, hogy nagy tömeg lesz. „A következő gigatüntetést ekkor és ekkor tartjuk, gyertek és érezzétek, milyen jó a többséghez tartozni!” De mire megyünk a létszámmal? És főleg, igazából miért félünk, amikor attól rettegünk, hogy nem leszünk elegen?
Nyilván azért, mert azt várják tőlünk, hogy valahogy kergessük már el ezt a kibírhatatlan uralkodó osztályt. És addig cserébe elviselik, csak tényleg ne tartson már sokáig, de mondjuk végre meg, ki lesz az új messiás! És, ha megmondtuk, álljon be mindenki mögé. „Összefogást, összefogást!”
A médiafogyasztó számára a rendszerkritikus (civil) mozgalmak akkor látszanak, ha utcára vonulnak. Nem is zavartak senkit, amíg ebben nem követték őket nagy számban olyanok, akik addig passzívak vagy horribile dictu: Fidesz-szavazók voltak. Az őszi-téli tüntetéshullám óta azonban szexi civilnek lenni, és szinte minden régi és új politikai szereplő részt kér az új ellenzékből, s mivel a civilek nem egységes szerveződés, különböző válaszokat adnak ezekre a bejelentkezésekre.
Az utca, a politika „webkettője”, csak keretezi a társadalmi elégedetlenséget. Hogy éppen hányan vannak kint, az nem a szervezők ambícióján múlik. A tömeget nem a szónokok, hanem Orbánék „viszik ki”, netadóval, korrupcióval, s ha ösztöneim nem csalnak, hamarosan a szociálpolitikájukkal. Az utca meg csak gomolyog, s ha kitüremkedik valamilyen irányba, a szélén állók egyből azt gondolják, mindenki őket követi. Pedig nem az egyén teremti a történelmet, a történelem szüli a hőst. Akik attól tartanak, hogy nem lesz egy karizmatikus vezető, aki egyesíti az elégedetleneket, azoktól kérdem: láttak-e már olyan forradalmat valaha, amelynek nem talált vezetőre? A politikából élők persze türelmetlenül agitálnak, hogy pártok nélkül (nélkülük) nem lesz hatalomváltás. Nem is eredménytelenül. Sorra alakulnak az egyesíteni óhajtó formációk, ilyen a DEKA vagy a holnapi Kossuth téri (nekik legyen mondva) tömegtüntetés. Vannak azonban olyan kezdeményezések, amelyek nem a jelenlegi „retrokoalíció” (© Lakner Zoltán) újratákolásában látják a továbblépést (ilyen a MostMi is), sőt, olyanok is akadnak, akik egyáltalán nem a ciklikusan választott képviseleti demokráciát tartják a legjobb lehetséges berendezkedésnek. Ki mondja meg, hogy amikor dőlni kezd a rendszer, kit fognak követni az emberek?
Gedeon, akit az Örökkévaló Izrael fölszabadítására küldött, félt a nyomasztó midiánita túlerőtől, de istene (nehogy ne neki tulajdonítsák győzelmüket), ráparancsolt, hogy küldje haza, aki közalkalmazott, vagy más okból fél. A tábor azonban így is túl népesnek bizonyult a féltékeny Teremtőnek, hát szóla Gedeonnak, hogy vigye el inni az embereit, és akiről kiderül, hogy bármi módon kötődik az elmúlt huszonöt évhez, azt ugyancsak zavarja el. Mire kitelt a midiániták ideje, mindössze háromszázan maradtak. Ekkor jeladásra cseréptörésbe, fáklyalóbálásba, kürtfújásba és más ésszerű médiaeseménybe kezdtek, amitől a mintegy százharminc ezres ellenség egymásnak esett, és szarrá verte magát. Hálleluja!
Ne reménykedjünk Orbán idő előtti távozásában, mert az csak belső puccs lehetne a Fidesz-kormány prolongálásával, vagy véres polgárháború. Engedjük át magunkat a permanens forradalomnak, járjunk tüntetésre, házfoglalásra, ételosztásra, döntsünk szobrot, vagy rendszert... Jó a műsor.
Székrekedés
Így, tél közeledtével egyre érezhetőbb, hogy az igazi választóvonal a fal. A fal, amely elválasztja a kinti ellenzéket attól, amely bent van a fűtött házban (pardon, Házban). Hiába hajtogatjuk, hogy gombnyomogatással, meg felszólalásokkal nem lehet megdönteni a rendszert, még most is azzal nyugtatgatják egymást, hogy akik most kint tüntetnek, azok majd rájuk fognak szavazni.
Szerintem érdemes lenne számításba venni, hogy találnak más megoldást…
Dől a lé
Egy belvárosi fideszes följelentette az összes tüntetésszervezőt, hogy nem adóznak az adományok után. Nem bénaságból használta a “céges” fiókját, hanem, hogy meg legyen a teljesítés-igazolása. Az ötvenes években az a mondás járta, hogy “Ma már nem elég hallgatni, ma már tanúk előtt kell hallgatni”. Ebben a tülekedésben nem hoz semmit a konyhára egy rendes névtelen feljelentés, a hűség záloga, hogy közben szénné égesse magát az árulkodó. Tényi István nemrégiben jelentette föl az Ökotársat, a HVG-t stb. A fideszes feljelentő most bennünket jelentett föl azzal a gyanúsítással, hogy eltettük a tüntetések adományait. Pistának nem önálló gondolata volt ez, előző nap Rogán Antal nyilatkozott a Hír tvben, ahol elmondta, ő tízmillió alatt el sem tud képzelni ilyen rendezvényt. Tónink nem egy teflonpolitikus, ráégett némi szenny, mióta Vuittonban hordja a közpénzt. A lejtőn nincs megállás, mára azért kell folyamatosan növesztenie otthonát, mert nem férnek el benne vagyonbevallásainak újabb, bővített kiadásai. Ördögi
Nem szeretném azonban ennyivel félreütni a megfogalmazott vádat, mivel elég pontos információkkal rendelkezem a pénzről: a legutóbbi tüntetésen én gyűjtöttem, cipeltem, számoltam öt aktivistával együtt. A közel háromszázezer forintnyi aprót alig bírtam fölemelni, egész megsajnáltam Rogánt a súlyos millióival. A gyűjtés eredményét és az előzetes költségelszámolást, amint elkészült, címletekre bontva nyilvánosságra hozta a MostMi, ez volt a feljelentés alapja. Mert szerintük nem számoltak el. Nincs az adóbevallásukban. Most túl azon, hogy a jótékony célú közadakozás nem szerepel az szja-ban, (majd utólag beleteszik, országvédelemből), ezt a kérdést kicsit elkapkodták, ugyanis a január másodikai “jövedelmet” 2016. májusában kell majd eltitkolni.
MostKi?
A korábbi tüntetést húszas generáció szervezte, és kb azt az őszinte igényt hangosították ki, hogy DÜHÖS VAGYOK, MERT ELMÚLT HÚSZ ÉV, EZÉRT MENJETEK A PICSÁBA!
a mostanit 30-40es generáció, és azt mondták, NEM CSAK ORBÁNNAK, A RENDSZERNEK IS MENNIE KELL!
Ha én zászló volnék
Március 15-ére virradóra megpróbáltam meggyőzni az összefogás politikusait, hogy akkor nem gyűri maga alá őket a történelem, ha van bátorságuk ott, aznap bejelenteni a közös színpadukról, hogy nem vesznek részt a Fidesz választásán.
Az eseményt az akkori széljárás elfújta. 2014-nek lassan végre vége.
Erre most jön a Feri, hogy az milyen már, hogy nem hozhatják a “MostMi” tüntetésére a zászlóikat. Elvtársak! A Várady Zsolt által bejelentett eseményre (kérdésre) kaptatok egy dresszkódot. Nem kötelező betartani, csak illik. Ettől még, ha úgy érzitek, hogy ez kirekesztés, hozhattok dékás táblát, rá is írhatjátok, hogy “Kirekesztés helyett baloldali megoldást”, biztos, hogy nem lesz a fejeteken szétverve.
És hogy menjünk a picsába, Mester?
Nekem estek ismerősök, hogy miféle tüntetés volt ez a közfelháborodós.
Történelem előtti idők homályába vész (október eleje), hogy tucatnyi ember elhatározta, és vagy negyven civil szervezet, műhely, blog, kocsma és aktivista csatlakozott hozzájuk, hogy az idei harmadik, lesújtó választás után, október huszonharmadikán kimennek az utcára megmutatni a választási pártok alternatíváját, és "edzéstervet" adni a politikától elfordult emberek kezébe. A Népszavában én is szemérmetlenül mozgósítottam erre. Valószínűleg a Norvég Alap elleni kormányzati támadás teremtette meg a résztvevők politikai krédóját. Nagy kampány volt, városszerte gerillaplakátoztunk, vírusvideók, facebook-kiáltványok, utcai akciók és médiakampány készítette elő, össze is jött a Blahára pár ezer ember. Az aktivisták a gender- és szocioarányok betartásával gondosan kiválasztottak kilenc szónokot, szöveget egyeztettek, beszédet gyakoroltattak… hetekig nem aludtak. A fellépők közt ott volt Várady Zsolt, amiből látszik, hogy a háttérhatalom már előre tudta, be fogja jelentetni Orbángyíkemberrel a netadót.
Innentől indult a tűtetéscunami. A netadó ellen egyszerre több Fb-csoportot és eseményt bejelentő három gyerek egyből frakciókra szakadt, kitiltotta egymást, és szervezett külön-külön is legalább egy-egy CÖF-vízkiszorítású tüntetést.
Összességében megállapítható, hogy minden tüntetést mások szerveznek, de mindig szerepelt az előzőről is valaki. A Netadóson Várady Zsolt és Füzessi Karesz, akik aztán a Vágó Gáborosra is elmentek, ahol csatlakozott Horváth András, és vitte tovább a lángot a Kossuth térre. Ott az utolsó szónok azzal zárta beszédét, hogy "Menjetek a picsába! A tüntetésnek vége!" - és senki nem hallotta úgy a rossz hangosítás ellenére sem, hogy "Menjetek a picsába, a tüntetésnek vége!" Ott is maradtak sokan a rendőrökkel nyomakodni.
Vannak még vidéki, sőt külföldi együtt-tüntetések is, meg egy csomó, ami most nem jut az eszembe. Természetesen ütik egymást a színfalak mögött – “a legfontosabb tanulság, amit a minősíthetetlen viselkedésetek csak plasztikusabbá tett az, hogy nincs aktivista közösség, aktivisták közösségei vannak, és jobb lesz ezzel a káros és politikailag indokolatlan kényszerképzettel (~együvé tartozunk) leszámolni.” – részlet egy titkos csoportból. De nem rohangálnak árulkodni a sajtóba, pedig az kocsit küld egy nulla-egész- nulla- nulla-valahány milligramm növényvégződésért.
Ennyivel máris meghaladták a pártokat.