Elekes Éva;

Nagy-Britannia;Konzervatív Párt;Ed Miliband;Sunday Telegraph;Stefano Pessina;

2015-02-04 06:32:00

Nyitott a verseny Nagy-Britanniában

Dübörög a brit választási kampány, noha még három hónap van hátra a voksolásig. Idén nagyon különleges a helyzet, nyitott a verseny, sem a szakértők, sem a fogadóirodák jóslatai nem egyértelműek, senki nem látja világosan, vajon tory vagy munkáspárti kormány alakulhat május 7-ét követően Nagy-Britanniában.

Szócsatába keveredett a napokban Ed Miliband brit munkáspárti vezér az egyik legnagyobb nemzetközi gyógyszertári lánc, a Walgreens Boots Alliance Inc. vezérigazgatójával. Stefano Pessina ugyanis a konzervatív Sunday Telegraph című lapnak azt találta mondani, hogy a Munkáspárt esetleges győzelme „katasztrofális következményekkel” járna a brit üzleti körök számára.

A Boots főnöke szerint a Munkáspárt programja vállalkozás- és üzletellenes, s nem tetszik neki az sem, hogy Miliband az energiaszektort és a bankokat is megregulázná, ha pártja kormányra kerülne. Az ellenzéki vezető szerint viszont a Boots cég vezetője jobban tenné, ha nem akarná megmondani a brit választóknak, hogyan szavazzanak. Miliband élesen bírálta a Konzervatív Párt és a befolyásos üzeti körök összefonódását, s azt üzente a monacói adóparadicsomban élő Pessinának, hogy inkább fizesse rendesen az adóját Nagy-Britanniában.

Ed Miliband szerint a Munkáspárt nem távolodott el a középutas politikától. A politikus visszautasítja a konzervatívok vádjait, hogy a Labour választási programjának megvalósítása csődbe vinné Nagy-Britanniát. A koalícióban kormányzó toryk szerint ugyanis az ellenzéki párt irreális javaslatokat tesz az egészségügy, az oktatás, az adórendszer átalakítása terén egyaránt.

A konzervatívok nagy ászaikat – George Osborne pénzügy-, Theresa May belügyminisztert, Nicky Morgan női egyenjogúsági tárcavezetőt, s William Hague volt külügyminisztert – vetnék be mások mellett, hogy a választókat meggyőzzék: ha a Munkáspárt visszaveszi a kormányzást, ígéreteinek teljesítése 21 milliárd fonttal terhelné meg a költségvetést csupán az első esztendőben.

A Labour-pártvezér emlékeztetett: David Cameron kormányfő többször megígérte, hogy az idei kampány pozitív hangvételű, s nem sárdobálós lesz, de a jelek szerint a toryk nem tartják magukat ehhez az ígérethez. Kétségtelen az is, hogy a mostani Labour nem ugyanaz, mint a New Labour, a blairi idők Új Munkáspártja. Tony Blair volt kormányfő mindenesetre cáfolta az Economist hetilapot, amely őt idézve azt írta, Miliband túlságosan balról próbálja megnyerni a választásokat.

A tekintélyes brit gazdasági magazin szerint az idei voksoláson két nagyon világos alternatíva közül lehet választani. Cameron egy erősen karcsúsított államot képzel el, három év alatt lefaragná a deficitet, igaz, ez évi 33 milliárd font megtakarítást tenne szükségessé. A baloldal ezzel szemben kevesebb kiadáscsökkentést ígér, s inkább nagyobb állami beavatkozást, szolidárisabb, gondoskodóbb államot szeretne.

A toryk szerint a Munkáspárt programja „adóbombával” fenyeget, a Labour politikusai szerint viszont a további lefaragások nyomán összeomolhatnak a közszolgáltatások. Az Economist szerint ez a különbség a választás igazi tétje, a sokszor emlegetett bevándorlás kérdése csak mellékfront.

A választási elemzők nagy dilemmáját az okozza, hogy nehéz világosan látni, milyen hatással lehet a két nagy párt, a toryk és a Labour esélyeire, képviselői helyeik alakulására a kis pártok megerősödése. Számos szakértő azt jósolja, hogy alighanem ismét koalíciós kormány alakul Londonban, két, vagy akár hárompárti koalíció sem kizárt, sőt, akár azt is elképzelhetőnek tartják, hogy „nemzeti kormány”, tehát nagykoalíció irányíthatja májustól az Egyesült Királyságot.

Persze az sem lehetetlen, hogy – tekintettel a brit gazdaság javuló helyzetére – a választók újabb ciklusra bizalmat szavaznak Cameronnak. A konzervatívok mindenesetre nagy önbizalommal állítják, hogy egyedül is képesek lesznek kormányt alakítani. Igaz, az Economist szerint a toryk nem tudják kihasználni a kínálkozó esélyt, hiszen ilyen kedvező gazdasági mutatók mellett biztosan kellene vezetniük a választási versenyben.

Új felmérésében Paul Whiteley professzor, az Essex-i Egyetem kutatója arra jutott, hogy a Munkáspárt több mandátumot nyer el, mint a konzervatívok, s a liberális demokratákkal együtt akár 339 képviselői helyet is megszerezhetnek. A Guardian című lapban közzétett modell szerint a Labour 291, a toryk 281, a liberális demokraták 48 mandátumot érnek el, az elemzés azonban meglehetősen optimista, más előrejelzések sokkal nagyobb vérveszteséget jósolnak a liberális demokratáknak.

Whiteley adatai nem zárják ki, hogy akár a jelenlegi koalíció is folytatódhat, de csak szoros többséggel, mivel a toryk és a liberális demokraták együttesen 329 mandátumot birtokolnának, s ez alig hárommal több csak az abszolút többségnél.

Több közvéleménykutató intézet felmérését átlagolva a konzervatív Daily Telegraph tegnap 33-33 százalékot jósolt a konzervatívoknak és a Munkáspártnak. Január végén a Guardian ugyancsak azt vetítette előre, hogy a Konzervatív Párt valamelyest visszaesik, a Munkáspárt pedig némiképp javít 2010-es eredményén, s így nem kizárt, hogy fej-fej mellett végeznek, 273-273 mandátumot szereznek.

A toryk jelenlegi koalíciós partnerei, a liberális demokraták alsóházi mandátumaik felét is elveszíthetik, számottevő erővé nőheti viszont ki magát a Skót Nemzeti Párt. Az SNP szavazói a helyi választásokkal ellentétben a brit alsóházi választásokon korábban általában a Labour képviselőit favorizálták, idén azonban ez a helyzet változhat, rontva a munkáspárti esélyeket.

A Labour a jóslatok szerint akár 30 parlamenti helyet is elveszíthet Skóciában, s koalíciókötésre kényszerülhet a skót nacionalistákkal. Alex Salmond volt skóciai első miniszter, aki szintén indul egy mandátumért májusban, épp tegnap jelezte újfent, hogy a torykkal semmiképp nem lépne koalícióra, s a Munkáspártnak is inkább külső támogatást ígért.

Az Európa-ellenes UKIP lendülete viszont megtörni látszik. Mivel a brit választási rendszerben továbbra is „a győztes mindent visz” szabály érvényesül, Nigel Farage pártja elcsábíthat ugyan szavazókat a nagy pártoktól – elsősorban inkább a konzervatívoktól –, nagyszámú képviselőre azonban aligha tehet szert, hiszen ahhoz sok helyen kellene első helyre befutnia. Két időközi választáson szerzett mandátuma mellé legfeljebb még hármat hódíthat el az UKIP – vélik szakértők -, igaz, kialakulhat olyan helyzet, amelyben ez az 5 képviselői hely nagyon is értékes alkupozícióba hozhatja az euroszkeptikusokat.

Cameron kormányfő több interjúban is elhárította, túl korainak ítélte a koalíciós találgatásokra vonatkozó kérdéseket, de nem zárta ki egyértelműen a koalíciót az euroszkeptikusokkal. Farage UKIP-vezér sem cáfolta, hogy kész lenne alkut kötni a konzervatívokkal, arról azonban hallani sem akar, hogy a Munkáspárttal vagy a skót nacionalistákkal fogjon össze.

A legnagyobb brit online fogadóiroda, a Betfair elemzésében úgy vélte, legalább három ok szól amellett, hogy a konzervatívoknak idén nyeregben maradhatnak. Egyrészt az UKIP vélhetőleg nem fog olyan jól szerepelni, mint korábban hitték. Az EU-tagság megkérdőjelezése és a bevándorlás korlátozásának sürgetése mellett más adujuk nemigen akad, márpedig a választók számára a stabil gazdasági helyzet az elsődleges.

Másrészt a javuló gazdasági adatok nyomán a konzervatívok jobban szerepelhetnek, mint korábban várták, e szempontból jobbak az esélyeik, mint 2010-ben voltak. Harmadrészt a Munkáspártnak a választásokra készülődve üres a kasszája, s ez a hátrány voksokban is megmutatkozhat.