Hajba font ösztönök

Publikálás dátuma
2015.02.04 06:45
Verebics Ági kiállításán a nők és a haj kapcsolata játssza a főszerepet FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Hajmeresztő ötlettel állt elő Verebics Ágnes fotó- és festőművész legújabb kiállításán a MissionArt Galériában. Talpig érő hajú nők borzolják a kedélyeket (vagy talán saját hajukat?) a Falk Miksa utcai MissionArt Galériában.

A fiatal és pimasz képzőművész, Verebics Ági kiállításán a haj, pontosabban a nők és a haj kapcsolata játssza a főszerepet. A Hairy Gang (Hajas banda) című tárlaton tíz, nagyméretű fotó szerepel, melyeken tetőtől talpig meztelen nők láthatók, kiknek pőre testét földig érő hajzuhatag borítja. Ami lehet fekete, barna, szőke vagy vörös, miközben göndör, hullámos vagy éppen egyenes (kinek mi tetszik). A nők testének részletei hol fel-, hol eltűnnek a hajtömegben, itt-ott megjelenik egy köldök, egy váll vagy kivillan egy kebel.

De hogy kik ezek a nők, arról semmit se tudni. Arcuk részben vagy teljesen hajba burkolózik, személyiségük titokban marad. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy a haj, ami olykor már szőrzetre hasonlít, mutatja meg igazi, ösztönös énüket? Verebics szerint igen, nőalakjaiban egyszerre sejlik fel a félelmetes, az állati, a démoni és a hódító. A képzőművész szerint ugyanis a mai, civilizált világ elrejti azt az ősi, ösztönös erőt, mely benne él napjaink nőalakjában is, de rejtetten, elleplezve. Verebics azonban felszínre hozza, megmutatja az elrejtett „ösztönlényt”, mely a képeken burjánzó hajként olykor már szőrként jelenik meg.

– A sorozatomat irodalmi, tudományos és képzőművészeti előképek inspirálták – mondta Verebics. Hatással volt rá Gabriel García Márquez 1994-ben megjelent A szerelemről és más démonokról című regénye, melynek főszereplője egy fiatal nő, Sierva Maria, akinek hosszúra nőtt, vörös haját életében még sosem vágták le.

A képzőművészt ugyancsak megfogta a kolumbiai író egy cikke, melyben arról a kriptáról írt, ahol megtalálták annak a hosszúhajú lánynak a holttestét, akiről a regény főszereplőjét mintázta. Ágit emellett egy ma élő tájföldi gyerek, a Farkaslánynak csúfolt Nat Sapsupan is megihletett, akinek egy betegség következtében szinte a teljes arcát szőrzet borítja.

A kiállításon szerepel egy hosszúszőrű játékbaba is, melyet Uglár Csaba képzőművész egy 2003-ban kiállított szobra inspirált. Uglár Szőrös lány című alkotása gipszből és méhviaszból készült, testét a művész levágott szakálla, egy barátja haja és vaddisznóbőr borította.

A Hairy Gang kiállításmegnyitóján a szürreális témájú és hangulatú verseiről ismert költő, esztéta, Nemes Z. Márió beszélt az emberi testhez és a „szőrös nőkhöz” köthető szimbólumokról. Felidézte a híres orosz irodalomtudós, Mihail Bahtyin egy gondolatát, miszerint a kultúra az emberi testen a nyaktól vagy a deréktől felfelé kezdődik, míg a természetes, az ösztönös a test az alsó felén található.

Nemes szerint ezt a gondolatot felülírja a testen megjelenő szőr, melyet az ember folyamatosan próbál uralma alatt tartani, ami érzékletesen jelenik meg Verebics legújabb képein is. És bár a fotókon burjánzó haj elrejti a nők személyiségét, ez mégsem negatívumot fejez ki, hanem egy újfajta női erőt mutat, mely ellenáll a férfiak uralta világnak. A költő felhívta a figyelmet a képek sugallta kettőségre is, melyek egyszerre idézik meg a divatfotók és peep-show-k világát, hiszen, mint ismeretes, a szőrös vagy szakállas nőt gyakran, mint a természet botrányát, cirkuszokban, publikum előtt mutogattak.

Verebics nem először jelentkezik groteszk témával. A festőként is alkotó művész sötét tónusú képein gyakran térnek vissza torz arcú emberek vagy latexruhát viselő arctalan figurák. A képzőművész a psziché rejtett, sötét oldalát mutatja meg, még akkor is, ha látszólag szelíd témához nyúl.

Az állatportréin megjelenő macskák, nyulak, kutyák is mintha csak arra várnának, hogy befogadójuk lelkébe vessék pillantásuk, és feltárják annak rejtett zugait. A láthatatlanra kíváncsiak, az ösztönösre, akárcsak a Hairy Gang arctalan, de annál szuggesztívebb nőalakjai. Akik a jövőben még feltűnnek Verebics képein, mivel a képzőművész a megnyitón elárulta, hogy a jövőben folytatja a sorozatot.

Fejest ugrani a természetbe - persze, hogy David Attenborough-val

Publikálás dátuma
2019.03.19 21:46

Fotó: AFP/ Fabrice Coffrini
Persze az angol sir mellett akadnak lajhárok, tatuk, kapibarák, papagájok, kolibrik, komodói sárkányok és így tovább.
A hétköznapok zakatolásából kiragadva repít régvolt idők messzi vidékeire David Attenborough három- guyanai, indonéziai és paraguayi - kalandját megörökítő regénye, az Állatkerti gyűjtőutak. Az Egy ifjú természettudós történeteinek második, frissített képanyaggal és a szerző új előszavával, Makovecz Benjamin fordításában megjelent, némileg átdolgozott kiadása ez, amit ha valaki gyanútlanul olvasni kezd, bizony csakhamar egy esőerdők folyóin sodródó fatörzs kenuban, egy Indonéz szigetek között hánykódó vitorláson, vagy éppen egy chacói marhatenyésztő telep kellős közepén találhatja magát. Ráadásul a legkülönfélébb állatok: lajhárok, tatuk, kapibarák, papagájok, kolibrik, komodói sárkányok, pitonok, teknősök, egy orángután és egy medvebocs társaságában. Az 1950-es években játszódó, az író útinaplójából készült beszámolók sorai, mintegy filmkockákként vetítik elénk a még érintetlen természet minden apró rezdülését, eredeti pompájukban elevenítve fel az esőerdőket, óceánokat, folyókat és szavannákat. Minden oldallal a romlatlan világ egy-egy újabb kincse tárul az olvasó elé. Végtelen szellemességgel és bájjal megírt történetek távoli kultúrákról, vadászó-gyűjtögető törzsek társaságában eltöltött tábortüzes, világvégi éjszakákról, feledésbe merült matrózdalokról és halleluja énekekről, na meg persze az idegen tájak pompázatos - egytől-egyig elkerülhetetlenül szívünkhöz növő – állatairól. Felejthetetlen kalandok könnyed hangvételű, nem egyszer hangosan megnevettető elbeszélése, az ismeretterjesztő természetfilmek úttörője, egy olyan ember tollából, aki példamutató odaadásával, lelkesedésével és a környezet iránti tiszteletével végtelen csodálatot, rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt. Annyira olvasmányos és magával ragadó, hogy a végére érve úgy érezzük, bármikor készen állunk fejest ugrani egy hasonló küldetésbe.

Eötvös Péter az új évad művésze

Publikálás dátuma
2019.03.19 21:35

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A Berlini Filharmonikusok egykori vezetője, Sir Simon Rattle 2017 óta áll a Londoni Szimfonikus Zenekar élén. A zenekar új koncerttermet kap a brit fővárosban, ami Rattle reményei szerint legalább olyan lesz, mint a Müpa – mesélte a budapesti koncertközpont új, tizenötödik évadát bemutató sajtótájékoztatón Káel Csaba. A Müpa főigazgatója szerint Rattle a londoniak januári, budapesti koncertje után nemcsak a hely akusztikáját, hanem az értő és lelkes a közönséget is dicsérte – a lelkesedésre jellemző, hogy a jegyek egyre gyorsabban fogynak, a Müpa hűségprogramnak már tizenhétezer tagja van. A minőségi kultúrára a jelek szerint van kereslet, amit a Müpa tíz műfajban képvisel. Az új évad bérleteit a hét második felétől árulják, a programkínálatot ezúttal is a bőség zavara jellemzi. Először lép fel Magyarországon az idei bécsi újévi koncertet dirigáló Christian Thielemann zenekara, a drezdai Staatskapelle élén, jön Zubin Mehta, Kirill Petrenko, és olyan énekes nagyság is, mint Rolando Villazón, Bryn Terfel vagy Waltraud Meier. Az évad együttese a Nemzeti Filharmonikusok lesz, az évad művésze, Eötvös Péter műveivel, karmesterként is jelen lesz a Müpában. T.G.
Témák
MÜPA