Közelkép - A nagy találkozás

Az írás nyolcvan éve született. Szerzője egy Földre érkezett marslakót kalauzol keresztül Budapesten. Beszél a város lakóiról, az emberekről, valamint a házakról, az utcákról, a történelemről. És persze idéz, ismert és kevésbé ismert költőktől, akik mind írtak valamit a magyar fővárosról.

A nyolcvan éve született szöveg ma is él. Különösen azért, mert értő tolmácsolója van. A Magyar Rádió egykori főbemondója új elfoglaltságot talált magának, mióta már nincs rá szüksége a köznek. Vagyis a közszolgálati rádiónak. Ha nem mondhatja el mindenkinek, elmondja hát egy szűkebb közönségnek, a Fészek Klubban. Máraival kezdte, a Polgár vallomásaival, Nagy Lajossal folytatta, a Képtelen természetrajzzal. Most pedig Szerb Antalt olvas fel. Szépen, értőn, értelmezve.

Újra tanúi lehetünk a nagy találkozásnak. Amikor a régen papírra vetett írás új életre kel. Pedig Szalóczy Pál nem csinál mást, mint amihez ért. Felolvas. És mégis, új dimenziókat tár fel, szórakoztat és elgondolkodtat. Ezeken az esteken még inkább a helyén van, mint amikor a rádióban konferált és híreket mondott. Igazán szól. Élő adásban, valódi közönség előtt.

Segítenek a jól összeválogatott régi képek is, a múlt századi Budapestről. Segít Kecskeméti Gábor zongorajátéka is, amely jól illeszkedik az írás hangulatához. De a főszereplő persze Szalóczy, aki eszköztelenül, elsősorban a hangjával bűvöli el a nézőket.

És közben elgondolkodhatunk. Szerb Antal mindössze 34 éves volt, amikor megírta a Budapesti kalauzt. És mindent tudott. A fővárosról is, meg a magyar irodalomról is. Amit nyolcvan éve leírt, ma is aktuális. Akkor, nyolcvan éve nem sejthette, hogy már csak tíz éve van hátra. Éppen hetven éve, 1945 január legvégén Balfon, ahová munkaszolgálatra hurcolták, a tábor pribékjei agyonverték.

Szalóczy Pál minderről nem beszélt. Mégis, az évfordulón méltó emléket állított az írónak.