Ciprasz új barátja

Publikálás dátuma
2015.02.10. 06:36
Jól megértette egymást a görög kormányfő és az osztrák kancellár FORRÁS: FACEBOOK
Megtalálta egymással a közös hangot tegnap Werner Faymann osztrák kancellár és Alekszisz Ciprasz. A görög kormányfő úgy fogalmazott, „egy jó barátot találtam”. Faymann ugyanakkor Athént figyelmeztette kötelezettségeire.

Ausztriában folytatta európai körútját a két hete beiktatott görög miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz. Werner Faymann kancellár igen szívélyesen fogadta, támogatta vendégét abban, hogy találjanak mindenki, mind a hitelezők, mind Athén számára megfelelő megoldást a hitelmegállapodással kapcsolatban.

Az osztrák kancellár szerint a legfontosabb cél az, hogy Görögországot az euróövezetben tartsák. Ciprasz azt közölte, szorosan kíván együttműködni Béccsel. Egyetértettek abban, hogy közös, európai fellépésre van szükség az adócsalással szemben. Ciprasz hangoztatta, hogy ez a kérdés nem csak hazáját érinti.

Ciprasz előző este ismertette Athénban kormányának programját, amelyről ma, helyi idő szerint éjfélkor szavaz a törvényhozás. A miniszterelnök ismételten elmondta, hazája nem hátrál meg a hitelezők előtt. Többször is hangoztatta, hogy teljes egészében megvalósítja választási ígéreteit, ezek közé tartozik a görög adóssághegy csökkentése 50 százalékkal.

Ciprasz az előző, Antonisz Szamarasz miniszterelnök által vezetett kormányra mutogatott. Mint mondta, annak hibái miatt van most megkötve a kormány keze. „Tudatában vagyunk annak, mekkora bajban vagyunk, s mekkora a felelősségünk”. Mint fogalmazott, hosszú út előtt állnak, melynek során az emberek támogatására is szükség lesz.

Ciprasz többször is kiemelte, kormánya áthidaló programra törekszik a hitelezőkkel. Ez retorikai változásként értékelhető korábbi megnyilatkozásaihoz képest, hiszen eddig átmeneti finanszírozásról beszélt. Arról ugyanakkor nem tett említést, hogyan is képzeli el ezt a programot. Ciprasz megismételte, hogy február végén lejár a hitelmegállapodás hatálya, ezt azonban kormánya nem hajlandó meghosszabbítani.

Ciprasz beszédében még egy új, érdekes retorikai elem bukkant fel. Arról beszélt, hogy a kormány vissza akarja fizetni az adósság „kamatait”. Eddig azonban adósságot emlegetett, s nem kamatokat. Kifejtette, ez azonban a hitelezőktől függ. A Die Welt szerint ez fenyegetés volt részéről, a hitelezőkre hárította a felelősséget az euró esetleges összeomlása kapcsán.

Belpolitikai kérdésekről is szót ejtett, elmondta, hogy minisztériumot hoznak létre a bevándorlók számára, azoknak pedig, akik már görög területen születtek, megadják a görög állampolgárságot. Szakértők szerint ezzel körülbelül 200 ezer új szavazóra tenne szert a Sziriza. Kérdés viszont, hogy ezt a felvetését hogyan fogadja Cipraszék koalíciós partnere, a Független Görögök, a nacionalista párt ugyanis egyértelműen bevándorlásellenes.

A görög miniszterelnök felszámolja a rendkívül népszerűtlen ingatlanadót. Új adókat is bevezet, például adóteherrel sújtja a nagyobb magáningatlanokat. Szakértők úgy vélik, ez az összeg messze nem fedezi a költségvetésből kieső pénzeket. Annál is inkább, mert Ciprasz arról is beszélt, hogy csak az évi 12 ezer euró feletti kereseteket adóztatják meg az eddigi 5000 helyett, ami újabb kiesést jelent a költségvetés számára.

Ciprasz azt is közölte, visszavesz a kormány minden „jogtalanul” elbocsátott állami alkalmazottat. Elrendeli továbbá a parlamenti képviselők az eddigiekhez képest feleannyi alkalmazottat foglalkoztathatnak. Negyven százalékkal csökkenti biztonsági csapatának létszámát. Eladja továbbá a miniszterelnöki autópark felét, illetve túlad az egyik kormánygépen. Ciprasz közölte, újra megnyitják a görög állami csatornát, az ERT-t, 2016-tól pedig az 580-ról 750 euróra emelik a minimálbért.

Szerző

Az elátkozott Tito-vagyon

Publikálás dátuma
2015.02.10. 06:32
Joszip Broz Tito 1975-ben egy belgrádi katonai parádén FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/HULTON-ARCHÍVUM
Képtelenek megállapodni az Tito leszármazottai az 1974-ben örökös elnökké választott marsall vagyonáról. A vita 33 éve tart, s mint a Novosti napilap írta, valószínű, hogy az egymással pereskedésben állók sosem lesznek képesek közös nevezőre jutni, s csak haláluk után körvonalazódhat valamiféle megoldás. Vagy még akkor sem…

Idén május 4-én lesz 35 éve annak, hogy meghalt Josip Broz Tito. Hatalmas űrt hagyott maga után, amiben neki is komoly szerepe van, hiszen nem nevelt ki utódot, aki képes lett volna egységbe forrasztani Jugoszlávia népeit. Igaz, ez nem is lett volna annyira egyszerű, igen nehéz lett volna olyan személyt találni, akit egyaránt elfogadnak a szlovének, szerbek, horvátok, bosnyákok, macedónok, montenegróiak és koszovói albánok. Bő egy évtizeddel Tito halála után kiszabadult a szellem a palackból, egymásnak estek a nemzetiségek, ami Tito büszkesége, Jugoszlávia felbomlását eredményezte.

Ugyanakkor nemcsak az egyes nemzetiségek ásták ki a csatabárdot, Tito örökösei is, akik 1983 januárja óta nem képesek megállapodni arról, kit mekkora vagyon illet meg. Mint a Novosti írta, semmilyen jele sincs annak, hogy valaha sikerült megoldást találni a kérdésre. Sőt, Tito özvegye, Jovanka Budisavljevic Broz 2013 októberében bekövetkezett halála óta még tovább bonyolódott a helyzet.

Tito halála után a jugoszláv elnökség úgy döntött, hogy a dedinjei villában talált értéktárgyakat a nemzeti bank egyik széfjében helyezik el. Ezt nevezte a szerb sajtó az 555-ös számú lerakatnak. 1983 decemberében Josip Broz egyik fia, Zarko hagyatéki eljárást kezdeményezett, hogy osszák fel az értéktárgyakat a családtagok között. Ők ugyanis még a nyolcvanas években csak azokat a tiszteletdíjakat kapták meg, amelyek Tito könyvei alapján illették meg őket a szerzői jogdíjak alapján.

Titónak több örököse is van. Egykori felesége, a marsall utolsó éveiben kegyvesztetté vált Jovanka haláláig Belgrádban élt. Az örökösök közé tartozik Tito három házasságából származó gyermeke: Zarko Leon, Aleksandar-Miso, és Hinko, valamint több unokája, Zlatica, Svetlana, Joska és Edvard. Ők tehát mindannyian jogosultak lennének a hagyatékra.

1989-ben a bíróság a Tito-vagyon felosztását rendelte el, ezt azonban az özvegy, Jovanka megtámadta. A következő felvonás a pereskedésben 2000-ben kezdődött, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, amely szerint a marsall vagyona a közé. 2011-ben több mint két évtizedes szünet után folytatódott a hagyatéki eljárás. Jovanka Broz össze is állította, mire is tart igényt. Az özvegy szerint a férje által kapott ajándékok őt is megilletik. A vagyon részét képezik régi szablyák éppúgy, mint festmények, porcelánedények, órák, cigarettatárcák is.

2013 februárjában aztán új fejlemény történt azzal, hogy Tomislav Nikolic elnök a belgrádi nemzeti bank széfjében őrzött vagyon eddig nem ismert tárgyainak megnyitása mellett döntött. Félelmetes kincsekre bukkantak, köztük 30 kilogramm aranyra, 149 aranyékszerre, 149 aranyrögre, briliánsokra, gyémántokra, felbecsülhetetlen értékű műkincsgyűjteményre, ezüstökre, bélyeggyűjteményre.

Ekkor azonban szólásra jelentkeztek a régi tagköztársaságok is, amelyek szerint Szerbia nem viselkedhet úgy, mintha a vagyon egyedüli gazdája lenne. Zenit Kelic boszniai pénzügyminiszter-helyettes úgy vélte, az egykori tagköztársaságokat ugyanolyan jogok illetik meg a vagyon elosztását illetően, mint Belgrádot.

A tagköztársaságok igényeit később elutasították, s bírósági döntés szerint a hagyaték csak a családtagokat illeti meg. Hogy az ügy azonban még szövevényesebb legyen, a széf tartalmának megkaparintásáért a Karadjordjevicek is bejelentkeztek arra hivatkozva, amúgy távolról sem alaptalanul, hogy Tito számos ékszert, festményt, vagyontárgyat a királyi családtól orozott el.

Ráadásul a vagyontárgyak között egy koronát is felfedeztek, amelyről kiderült, hogy az 1934-ben, Marseille-ben meggyilkolt I. Sándor király feleségéé, Hohenzollern-Sigmarinen Mária királyi hercegnőé volt. „A királyi család minden ágának tagja együttesen követeli a vagyontárgyak, illetve az őket megillető ingatlanok visszaszolgáltatását” – közölte Sándor trónörökös ügyvédje, Djordje Djurisic. Mint mondta, a Karadjordjevicek között felvetődött, hogy a vagyontárgyakat eladják, a befolyó pénzt pedig elosztják egymás között, végül azonban nem született megállapodás erről.

Tito széfjének megnyitása után a háromtagú elnöki bizottság salamoni döntést hozott. Úgy határozott, hogy a nemzeti bankból elszállítják a vagyontárgyakat, s bírósági letétbe helyezik. A döntést megtámadta Tito unokája, Svetlana Broz, a bíróság azonban elutasította beadványát. Svetlana ezután ezen döntéssel szemben is jogorvoslattal élt, méghozzá a Legfelsőbb Bíróságnál. Tito fia, Misa, és unokája, Zlatica jogi képviselője, Violeta Kocic Mitacek a Novostinal elmondta, ez utóbbi beadványát még nem bírálták el, a lassúság oka, hogy tavaly ősszel fordult a legfőbb bírói szervezethez, amikor a bírák sztrájkoltak Szerbiában.

Bár Jovanka Broz már nincs az élők sorában, ügyvédei még mindig harcolnak a vagyonért. Természetesen nem saját maguknak kívánják megkaparintani, hanem Jovanka örököseinek, két lánytestvérének, Nadának és Zorának. Azt akarják elérni, kössenek biztosítást a vagyontárgyakra. Ez azonban azért lenne nehezen megvalósítható, mert e tárgyakat hivatalosan még csak össze sem írták.

Az utolsó hagyatéki tárgyalásra 2012 decemberében került sor, azóta jottányit sem haladt előre az ügy. Tito másik unokája, Joska Broz jogi képviselője, Goran Petronijevic szerint tudatosan húzzák el ezt a jogi hercehurcát. „Azzal viccelődtem egyszer: a vita minden résztvevőjének meg kellene tiltani, hogy meghaljanak egészen addig, amíg nem születik megoldás a Tito-vagyon ügyében” – jelentette ki. Ha ez így történne, a Tito család tagjai akár örökéletűek lehetnének…

Egymással hadakozó királyi utódok
A hagyatéki eljárás ügye annál is bonyolultabb, mint gondolnánk, mivel nemcsak Tito leszármazottai harcolnak egymással, hanem I. Sándor király utódai is. Az uralkodónak három fia volt, Péter, Tomiszláv és András, ma már egyikük sem él.Tomiszlávnak négy, Péternek Jugoszlávia utolsó királyának egy, Andrásnak pedig három gyermeke született, így őket illetné meg az örökség. II. Péter egyébként apját követte a trónon 1934-ben, s hivatalosan 1945-ig uralkodott.
A világháború idején Londonba emigrált, s Tito megtiltotta számára a Belgrádba való visszatérést.Ezt követően az Egyesült Államokban telepedett le. 1970-ben Denverben halt meg, súlyos májcirózis és egy sikertelen májátültetés következtében. Fia, Sándor koronaherceg 2007-ben jelentette be, haza akarja szállítani apja földi maradványait. Ez 2013-ban valósulhatott meg. II. Pétert az oplenaci családi mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.Az unokák a nagy bevétel reményében egymás ellen fordultak.
András gyermeke, Vladimir Karadjordjevic éles támadást intézett II. Péter egykori uralkodó fia, II. Sándor trónörökös ellen, azzal vádolva őt, hogy rá akar tenyerelni a családi vagyonra, s sokkal többet akar megkaparintani belőle, mint amennyi járna neki.Úgy vélte, a vagyon harmada illetné meg Péter, Tomiszláv és András leszármazottait.
Vladimir kijelentette, "szeretem az unokatestvéremet, de nem vagyok hajlandó neki többet adni annál, mint amennyi törvény szerint megilleti. Vladimir nem túl visszafogott, már ami a vagyon elosztását illeti, s elég sajátos elképzelései vannak arról, mit is jelent annak elharmadolása.Úgy véli, neki kellene adni a belgrádi, dedinjei villát, sőt, a Tito széfjében lapult kincsek 98 százalékát is, mert szerinte azokat apjától kobozták el. Ezt azonban meglehetősen nehéz lesz bizonyítania.

Pekinget ellepi a füstköd

Publikálás dátuma
2015.02.10. 06:31
Sanghaj központjában sem sokat javult a helyzet FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Kínában ismét aggasztó méreteket ölt a környezetszennyezés. Bár a kormányzat tavaly márciusban átfogó intézkedéseket helyezett kilátásba, elrendelte 50 ezer széntüzelésű kemence és hatmillió régi gépkocsi kivonását a forgalomból, a helyzet egyelőre mit sem javult. A nagyvárosokban a veszélyes anyagok koncentrációja továbbra is sokszorosa a megengedett értéknek. Az elképesztő mértékű környezetszennyezés az erőszakos iparosítás eredménye. Kína annyi feketeszenet használ fel, mint a világ többi országa együttvéve.

A Greenpeace nemrégiben sokkoló kisfilmet tett közzé a kínai környezetszennyezés hatásairól. A képsorokon egy család három tagja volt látható. Az apuka a félhomályban egy gyárkémény felé tekintett. Sűrű füstöt lövellt ki magából. A napot nem is lehetett látni a szmog miatt. A gyermek egyfolytában köhögött, a friss levegő hiánya miatt állandóan betegeskedik.

Ez nem valamiféle fantáziafilm, hanem a kínai hétköznapok része. A kínaiak nem is perlekednek a nem éppen irigylésre méltó életkörülményeik miatt, pedig sok városban napokig nem süt a nap, sugarai képtelenek áthatolni a füstködön.

A szürkeség városai

Pekingben hetek óta siralmasak a körülmények. Helyenként olyan sűrű a szmog, hogy a toronyházak tetejéig sem lehet ellátni. Belevesztek a szürkeségbe. A szálló por mennyisége az utóbbi napokban elérte a 400-as indexet, ami az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megengedett érték 20-szorosa. Ilyen körülmények között megugrik a szív- és érrendszeri megbetegedések, a tüdőrák kialakulásának veszélye.

A szén elégetése 500 millió kínai életéből öt és fél évet vesz el – derült ki az egyesült államokbeli Nemzeti Tudományos Akadémia lapjának (PNAS) felméréséből. Hiába szólítják fel a lakosságot a maszk viselésére, ez legfeljebb csak ideig-óráig hatékony. A kis védőruha már annyira természetessé vált az eltelt években, hogy a legkülönfélébb mintázatúakat lehet viselni.

A kínai egészségügyi minisztérium adatai szerint a szmog az ország városainak kilencven százalékát érinti. A 74 nagyváros közül csak nyolcban találták egészségesnek a levegő minőségét – írta a Neue Zürcher Zeitung. A Világbank is felhívta már a figyelmet a légszennyezettség hosszú távon súlyos következményeire. Megnőhet a csecsemőhalandóság, s a szmog negatívan befolyásolja a gyermekek mentális fejlődését. A szervezet szerint évente 300 milliárdos az a kár, amelyet a légszennyezettség okoz az emberek és a környezet számára.

A környezetszennyezés a hetvenes évek óta jelent súlyos problémát Kína számára, amikor mind nagyobb összegekkel támogatták az iparosítást. A Világbanknak már egy 1997-es jelentése is rámutatott a problémára. A dokumentum szerint több százezer halál, illetve légzőszervi megbetegedés oka a szmog. A jelentés kiemelte, sok folyó vált szennyezetté, ezért átfogó környezetvédelmi intézkedések elfogadására lenne szükség.

Riasztó jelentések

A figyelmeztetés ellenére Peking nem vette igazán komolyan a problémát, továbbra is az iparosítást helyezte előtérbe, ezt mindennél, az egészségnél is fontosabbnak tartotta. Pedig hazai felmérések is azt bizonyították, nagy a baj. 2003-ban a Kínai Környezetvédelmi Tervező Akadémia egy egyébként nyilvánosságra sosem hozott jelentésében 300 ezerre becsülte azok számát, akik évről évre a szmog következtében halnak meg. Két évvel később kínai környezetvédelmi szakértők is közzétettek egy jelentést, amely már 380 ezer halottról tett említést, s arról, hogy 2020-ig már az 550 ezret is elérheti a halottak száma.

Joseph Kahn és Jim Yarley 2007-ben a New York Timesban megjelent hosszú elemzésben azt írta, a környezetszennyezés már olyan méreteket ölt, hogy az egyik legsúlyosabb kihívássá vált a kommunista párt számára. A cikkben pontokba szedték, miért is nevezhető egyenesen tragikusnak a helyzet. A környezetszennyezés következtében a rák lett az első számú halálozási ok. Félmilliárd ember maradt egészségügyi szempontból tiszta és megbízható ivóvíz nélkül.

Az 560 millió városlakónak mindössze egy százaléka szippanthat be az Európai Unió normái szerint is tiszta levegőt. A városok nagy részét „toxikus szürke lepel” veszi körül. Továbbra is sok gyermek veszti életét az ólomszennyezés következtében. A parti szakaszokon a halászat lehetetlenné vált, mivel teljesen elalgásodott a víz.

A környezetszennyezés azonban nem áll meg az ország határainál. Nitrogénoxidban gazdag savas eső hullott Észak-Koreára, illetve Tokióra. Az amerikai Journal of Geophysical Research pedig arról számolt be, hogy a szennyezést még Los Angelest is elérte.

Az említett cikk még a 2008-as pekingi olimpia előtt készült, s megemlítették, hogy különféle elektronikus „csodafegyverekkel” tisztítják meg az égboltot a világjátékok idejére. Két amerikai újságíró e kutatást követően, 2008 áprilisa és 2014 márciusa között is átfogóan vizsgálta a levegő minőségét Pekingben. Megállapították, hogy az ott eltöltött 2028 napból mindössze 25 napon volt tiszta a levegő.

Frissítve: 2015.02.09. 20:43