A múlt megkísértése

Ha halott apák szellemei tiszteletüket teszik egy irodalmi műben, az kevés jót jelent. Helsingőrben Hamlet királyfinak egyenesen a „kizökkent időt” kellett miatta helyretolnia. A kizökkent idő az alapélménye Bernáth Lászlónak is, aki halott apjával beszélget egy könyvön keresztül (Beszélgetés a halott apámmal. Coldwell Art. 2014.) Képzeletbeli párhuzamos életútinterjút olvasunk, apa és fia tragikus mikrotörténelme pedig alkalmat ad az olvasónak, hogy hazánk történelmének egy szomorú fejezetével megismerkedjen.

Az egész múltidézést legmeghatározóbban egy megválaszolhatatlan ellentmondás feszíti: mi az oka annak hogy egy becsületesen, törvénytisztelően, szorgalmasan dolgozó családot a sors váratlanul vagy nem váratlanul, de elfogadhatatlanul ellenségnek kiállt ki. A derűs egykori kisvárosi borkereskedő család életét, majd a prózai én későbbi mindennapjait beárnyékolja a haláltábor tragikuma, és az onnan való szinte csodás megmenekülés élménye – amelyet szintén apjának köszönhetően él túl.

Bernáth László a magyar újságírás doyenje, lapunk munkatársa egész életének legmeghatározóbb élménye a kíváncsiság. A környező világ megfejtésének vágya vezette az újságírók közé is, ezért sem lett a család hagyományát követve borkereskedő. Állandó és szenvedélyes kérdező, és a mások iránti nyitottságnak köszönheti, hogy nincs egyedül, barátok veszik körül.

A kíváncsiság vezeti arra is, hogy a pályája összegzéseként halott apja szellemét, emlékét segítségül híva megpróbálja megérteni a saját hagyományát, történelmét, amely apjával kezdődik, a gesztusait, amelyek kitörölhetetlenül a múltban gyökereznek.

Amikor egy élet megnyílik, az olvasó is ezer részlettel lesz gazdagabb, amelyet a szerző figyelt meg a világból vagy családja, apja hagyományozta rá. Hogyan csillog a borkő hordó falán, mit keres a nemzeti hadsereg szakaszvezetői egyenruhája a ruhásszekrényben, hogyan győz az összetartozás vágya apa és anya végeérhetetlen torzsalkodásán, arra, hogy az élet iránti elementáris ragaszkodás még a haláltábornál is erősebb lehet.

Megismerjük az ötvenes évek valóságát, a munkásszállókban előadott irodalomórákat, szerkesztőségek kávéfüstös mindennapjait, a rendszerváltás korának megannyi ellentmondását… leginkább azonban a huszadik századi létezés alig, alig magyarázható tragikusságát.