A lányok már akár kilenc éves korukban férjhez mehetnek, létük legalapvetőbb célja az anyaság, de a harcban is megvannak a kötelességeik. Ez áll egy dzsihádista csoport kizárólag nőkből álló milíciájának tulajdonított,,kiáltványban”.
A Korán-idézetekkel bőségesen fűszerezett propagandaszövegre, amely január végén került fel az internetre, a szélsőségek ellen küzdő brit Quilliam alapítvány talált rá először. Az arab nyelvű szöveget, amelynek eredeti címe: „Nők az Iszlám Államban: kiáltvány és esettanulmányok” az al-Khanszaa hadosztály tette közzé. Ez az egység egyfajta „erkölcsrendészetként” terrorizálja a dzsihádisták által megszállt területeket, központja a szíriai Rakkában van.
Bár nem tekinthető az Iszlám Állam hivatalos közleményének, mégis tisztázza a nők státuszát és szerepét a „kalifátusban”. A dokumentumot nem a nyugati olvasóknak szánták, de a Quilliam egyik kutatójának angol fordításával immár hozzáférhető teljes terjedelmében a világhálón az alapítvány elemzésével együtt. (http://www.quilliamfoundation.org/wp/wp-content/uploads/publications/free/women-of-the-islamic-state3.pdf) A dokumentum leszögezi, hogy a nőknek, bár rendkívüli körülmények között harcba hívhatók, mindenekelőtt otthon kell maradniuk, hogy jó feleségek és jó anyák legyenek. Mint azt a Quilliam elemzője megállapítja: az Iszlám Állam alapvetően nőgyűlölő és saját iszlám-értelmezésében a nők szerepkörét „isteni alapon” korlátozza.
Isteni feladatok és hasznos tudás
A női életmodell szerint törvényesnek tekinthető egy lány házasságkötése kilenc éves korában, még akkor is, ha „a legtisztább lányok” 16-17 éves korban mennek férjhez. A férfiaknak viszont az a kívánatos, ha huszonévesen nősülnek meg. Nem tartják kívánatosnak, hogy a nők „írástudatlanok és tanulatlanok” legyenek, mert akkor nem válhatnak jó moszlimokká. Az al-Khanszaa hadosztály ajánlása szerint a lányok oktatásának 7 és 15 éves koruk között kell tartania. 7-9 évesen meg kell tanulniuk a vallás előírásait, a Korán arab nyelvét, az egyéb tudományok közül elsősorban a fejben való számolást. 10 és 12 év között a vallási oktatás mellett a legfontosabb iszlám törvényeket sajátítják el, mindenekelőtt azokat, amelyek a házasságra és a válásra vonatkoznak. Ebben a korban lehet más „hasznos dolgokat” oktatni, mint a varrást vagy a főzést. 13 és 15 között a tanulmányok középpontjában a sária (az iszlám erkölcsi és vallási vezérelv), a törvénykezés, az iszlám története és az anyaságra való felkészítés áll.
„A nőt azért teremtették, hogy belakja a földet, mint a férfi. De, ahogyan Isten akarta, Ádámból, Ádámért teremtette őt. Nincsen számára nagyobb felelősség, minthogy férje asszonya legyen…létének célja az anyaság isteni kötelessége” – olvasható a dokumentumban.
”A nyugati hitetlenek által alkalmazott modell abban a pillanatban csődöt mondott, amikor a nőket „kiszabadították” otthoni cellájukból” – írják a kiáltvány szerzői, akik dühödten támadnak neki a női emancipációnak, azt egyfajta perverz eszmének tekintik. „A sátán katonái „fejlődés”, „haladás” és „kultúra” álcája alatt térítik el a nőket a Paradicsomtól” – olvashatjuk, de a „gonosz” nyilvánul meg a nő számára a divatos ruhákban, frizurákban, ékszerekben. „Arra csábítják, hogy rengeteg pénzt költsön Isten alkotásának megváltoztatására.”. A nőnek tehát otthon a helye, mert minden másutt végzett tevékenység eltérítheti őt legfontosabb szerepétől. „A dolgozó nők feje tele van ostoba és romlott gondolatokkal”. Mindazonáltal szabad elhagynia a házat, de csak akkor, ha iszlám tanulmányokat folytat, orvosként dolgozik, vagy pedig lányokat tanít. De ezek sem vehetnek el heti három napnál többet, és nem lehet egész nap távol. Ugyancsak elhagyhatja otthonát, ha egy fatva (iszlám parancs) szólítja fel, hogy részt kell vennie a dzsihádban, „amikor a férfiak nincsenek elegen, ahogyan azt az iraki és a csecsenföldi nők teszik.” De ezek csak kivételes esetek: a nő maradjon rejtve és fátyol mögött – hangsúlyozza a dokumentum.
„A nők nem nyernek semmit a férfiakkal való egyenlőségük eszméjével, legfeljebb tüskéket szerezhetnek. Nincsen szükségük arra, hogy rövid életük hosszú szakaszait olyan tudományokkal töltsék, amelyek nem nyújtanak semmilyen spirituális jutalmat” – figyelmeztet a dzsihádista milícia, bár elismeri, hogy vannak olyan tudományok, mint az orvoslás vagy a mezőgazdaság, amelyek nélkül nem lehet élni.
Provokáció és toborzás
A Quilliam elemzői felhívják a figyelmet arra, hogy a dzsihádisták médiapolitikája egyfelől szándékosan provokatív, akár a brutális kivégzésekről készült videók közzétételére, akár az „anyagi” nyugati világ „pusztulását” jósló, a mostani hasonló manifesztumokra gondolunk. Ugyanakkor az eredeti szövegben számos hivatkozás történik a térség egyik legfontosabb iszlám államra, az utóbbi időkben lassan oldódó Szaúd-Arábiára, mintegy megcélozva a királyság lányait, asszonyait, akik immár kivívták maguknak az autóvezetéshez, vagy a felsőfokú tanulmányokhoz való jogot. Sorsszerű egybeesés, hogy e „kiáltvány” éppen január 23-án került fel az internetre, aznap, amikor bejelentették Abdalláh szaúdi király halálát, akit a szöveg „a képmutatók vezérének” nevezett.
A nők szerepének iszlamista felfogását az általuk megszállt városokból (például az iraki Moszulból, vagy éppen Rakkából) készült idealizált beszámolókkal támasztják alá. Természetesen szó sincsen azokról a nőket az Iszlám Állam fennhatósága alatti területeken ért, vallási fanatizmus és a mindenható férfiuralom szülte erőszakos cselekményekről, amelyekre rendszeresen fény derül a hírglobalizációnak köszönhetően. A Quilliam emellett emlékeztet arra is, hogy még tavaly decemberben az Iszlám Állam egy „útmutatót” hozott nyilvánosságra, amelyben arra vonatkozóan igazítja el harcosait, hogy miként lehet és kell szexuális rabszolgává tenni a foglyul ejtett „hitetlen” nőket, hogyan lehet őket eladni és ilyen büntetéseket mérhetnek ki rájuk, ha ellenszegülnek, vagy szökni próbálnak.
