Emlékmű Szép Ernőnek és társainak

Különleges emlékművel kívánnak megemlékezni azokról a munkaszolgálatosokról, akiket 1944 őszén Erdőkertesre hurcoltak. Köztük volt a kor kedvelt író-költője, Szép Ernő is.

1944 őszén mintegy ezer férfit hajtottak ki Budapestről a gödöllői járásban lévő Erdőkertes (akkori nevén Erdőváros) határába, ahol munkaszolgálatosként a közelgő szovjet harckocsik megállítására tervezett tankcsapdák ásására kényszeríttették őket. Az elhurcolt emberek zöme zsidó származású volt, de voltak köztük románok, illetve más kisebbséghez (például romák) tartozók is. 1944. október 20. és november 9. között az elhurcolt foglyok között volt Szép Ernő író-költő, a Nyugat és Az Est munkatársa is. A szerző híres regénye, a rákövetkező évben megjelent Emberszag az író életének ezen háromhetes, megpróbáltatásokkal teli időszakát dolgozza fel.

A népszerű művész– különböző menlevelek segítségével – végül élve hazakerült, azonban erdőkertesi társait a buchenwaldi koncentrációs táborba vezényelték, ahonnan nem tértek vissza. A magyar történelem szégyenfoltjának kíván emléket állítani Erdőkertes, a község egy emlékhely kialakítását tervezi, aminek központi eleme egy Lapok című emlékmű lenne.

Böjte Horváth István szobrászművész alkotásához munkaszolgálatosok nyolcvan év körüli leszármazottjai nyújtottak segítséget: tárgyi bizonyítékokat, elsősorban megsárgult levelezőlapokat és értékes információkat bocsátottak az alkotó rendelkezésére.

Erdőkertes polgármestere, dr. Pásztor László bízik benne, hogy sikerül megszerezniük az emlékhely létrejöttéhez szükséges további körülbelül 5 millió forintot. A több mint 7500 fő lakosú Pest megyei település vezetője elmondta, eddig körülbelül 3,5 millió forintos anyagi támogatást kaptak, azonban ez nem elég a holokauszt és a nyilas vérengzések dokumentálását magába foglaló művészi kivitelezéshez, ezért továbbra is várják az adakozni kívánók segítségét. A tervek szerint az emlékművet május 31-én avatják fel.

Neve Hart, Harry Hart

Publikálás dátuma
2015.02.12. 06:47
Az ellenállhatatan hármas: Taron Egerton mint ifjú titán, Colin Firth, az arisztokratikus szuperkém és az excentrikus őrült mint
Matthew Vaughn rendező ismeri a trükköt, hogyan kell játszani, meg komolyan is venni, amit csinál. Kingsman: A titkos szolgálat című filmje a klasszikus kémhistória találkozása a képregények stílusával, Colin Firth pedig a legelegánsabb szuperkém és akcióhős a jelenlegi piacon. Színre lép még Samuel L. Jackson és Michael Caine, s felfedezhetjük a tehetséges walesi pályakezdőt, Taron Egertont a főszerepben.

Matthew Vaughn rendező a James Bond-filmekhez és a klasszikus szuperkém históriákhoz írt szerelmeslevélnek nevezte Kingsman: A titkos szoláglat című filmjét, és fején találta a szöget. Az tudható róla, hogy eddigi filmjei alapján ért az akcióhoz és a képregényhez is, de amit a Marvel filmbirodalomnak most megteremtett, az a maga nemében nagyszerű teljesítmény. Akció komédia, de inkább komédia, mint akció, tehát mindenek előtt rém szórakoztató.

Miután a nagy példakép maga James Bond volt, a lehető legjobb választással az angol arisztokrácia decens figuráin megszeretett Colin Firth-t bízta meg Harry Hart, a szuperkém szerepével. Firth szenzációs találmánya a képregények hihetetlen világának és a James Bond-féle hős rettenhetetlenségének és eleganciájának hibátlan (fapofájú) egyesítése.

Plusz az arisztokratikus angol hidegvér és a fanyar angol humor ellenállhatatlan életre keltése. Itt ugyanis egy becsületes képregény sztoriról van szó, ami a műfaj bevett eszközeivel és túlzásaival teremti a karaktereit és szövi a meséjét, de ezt Vaughn olyan humorral teszi át filmre, hogy akár egy legendás hollywoodi kémsorozat születését is sejthetjük mögé.

Firth egy magánkézben lévő titkos kémszervezet legtapasztaltabb tagja, aki a szervezet fejétől, a joviális nagypapa figura mögé bújó Michael Caintől azt a feladatot kapja, hogy az éppen elvesztett szuperügynökük helyett találjon egy tehetséges fiatalt és nevelje ki a szervezet tagjává. Firth egy régi adósságát elrendezendő, a vagány utcagyerek Tökit, az ügyes walesi Taron Egertont keresi meg az ajánlattal, és azzal a vallomással, hogy valaha az édesapja mentette meg az életét, aki ugyanis ugyancsak Kingsman volt.

A film indulása egészen valós szituációkat hoz, de mindvégig érezni, hogy Vaughn még a vadul képregényes szituációkat is igyekszik minél inkább valóságossá tenni. Azaz igazi történetet kínál, amelyben a fiatal srác anyját például rendszeresen veri a vadállat mostohaapa. (Ilyen sem szokás a képregények világában.)

Firth szuperkéme mindenek előtt a felső tízezer kifogástalan eleganciájára tanítja meg védencét, közben azonban egy lélegzetelállító jelenetben egy egész dühödt hordát tesz ártalmatlanná akrobatikus ügyességgel és a szokásos (James Bond-filmekből ismert) szupergyilkos kütyük segítségével.

Anélkül, hogy az öltönyén egyetlen gyűrődés este, vagy a haja szála görbülne. Mutatós és mókás jelenet egyben. A szabadszájú, jó eszű londoni utcakölyök és a mestere közti viszony is tele van meglepő humorral és Firth iróniája pazar mulatságot szerez minden egyes váratlan fordulatnál.

A gonosz sem olyan, mint szokott lenni. Természetesen, készülődik, méghozzá világméretű merényletre az emberiség ellen, viszont közben vidáman játssza a jótékonykodó milliárdost. Samuel L. Jackson eléggé őrült és eléggé játékos figurát teremt simlis sapkájában és jópofa színes melegítőiben. Persze van egy gyönyörű női segítsége is, aki géplábakon járva egy villanás alatt szeli le az ellenfél fejét.Elég meglepően ahhoz, hogy ne a szörnyűsége hasson, hanem a mutatvány képtelensége.

A londoni utcagyerekből bátor tanonc nevelődik, akit Firth - megint csak utánozhatatlan eleganciával és iróniával - bevezet a fegyverek és eszközök titokzatos birodalmába, sőt, Töki kapja meg a mindent eldöntő feladatot: találja meg és leplezze le az elrabolt hírességek, tudósok, hercegnők stb. titkos rejtekhelyét. Majd őrá vár, hogy az őrült milliárdos ördögi tervét megakadályozza.

Ez az akció izgalmas versenyfutás az idővel és az a jó ebben a filmben, hogy Vaughn és színészei belevonják a nézőt egy igazi játékba. Bármily képtelenség, élvezetes a szórakozás, mert szellemes párbeszédek és jó humorral teremtett szituációk útján siklik az események láncolata. Ráadásként pedig az őrült milliárdos projektjének részeként olyan világméretű tűzijátékot látunk, amilyen még nem volt a vásznon. Mindenki, aki rácuppant az ingyen osztogatott SIM-kártyákra,habár ezzel eladta lelkét az ördögnek, Jackson egyetlen gombnyomására elveszti a fejét.

Csak bámulhatunk, mint robbannak világszerte a fejek káprázatosan színes tűzcsillagokká, még Michael Caine is száp, színes tűzijátékként végzi. Nincs ebben csöpp kegyetlenség sem, csak elképesztően pazar látvány, és az az irónia, hogy bizony, ami az emberek megvásárolhatóságát illeti, hát ez van. Még akkor is, ha egy képregény mondja a szemünkbe.

(Kingsman: A titkos szolgálat ****)

Szerző

Pesszimista-e a mai fiatalság?

Publikálás dátuma
2015.02.12. 06:45
Kiss Csaba a Képzőművészeti Egyetem tárlatán FOTÓ: ÉDER VERA
A SZEM, vagyis a Színművészeti Egyetemek Miskolcon elnevezésű fesztivál egyre népszerűbb. Az Európai Színművészeti Egyetemek Találkozójára az idén a budapesti és kaposvári egyetem hallgatói mellett holland, román, lengyel és svájci diákok érkeztek. Kiss Csabát, a fesztivál házigazdáját, a miskolci teátrum igazgatóját többek közt a sorozat jövőjéről kérdeztük.

A bohóc arcai

Én valójában csak töredékekben létezem, amelyek minden alkalommal szertefoszlanak és eltűnnek, mikor újra és újra belefogok a nevetséges vállalkozásba, hogy összerakosgassam a saját történetem, a saját arcom – vallja Várnai Balázs, aki a Lopott arcok könyve című csaknem egyszemélyes produkcióval érkezett a miskolci fesztiválra. Várnai a Svájcban lévő Dimitri Színművészeti Iskola mesterképzőjének végzős hallgatója. A Lopott arcok könyve a mestervizsgája. Mestervizsga mesteri momentumokkal. Erős színpadi jelenlét, a legendás bohócokat megidéző gesztusokkal, csaknem egy órán keresztül.

Történet nincs, töredékek vannak, felépített epizódok, de a végén a főszereplő lerombolja és a semmiből újabbat épít fel. Minden arc más, van köztük szelíd, van köztük vad. Van elesett és ellenállhatatlan. Letaglózó és szánalmas. Egy biztos, mindegyik az övé. Egy kiismerhetetlen, igazán izgalmas arc. Várnai Balázs arca. A „bohóc” eddigi élete rímel színpadi önmagára. Örökös újrakezdés, örökös útkeresés. Először a budapesti Színház-és Filmművészeti Egyetemre jelentkezett, de nem vették fel, azután Németországba, Münchenbe ment, ahol felvették a Bajor Színművészeti Akadémiára és rendező diplomát szerzett.

FOTÓ: Népszava

FOTÓ: ÉDER VERA

Rendezett is, dolgozott Wuppertalban nagy hatással volt rá a világhírű koreográfus, Pina Bausch társulata. Kipróbálta az utcaszínházi formát is, vonzotta a szabadabb kommunikáció. Keresett egy helyet, ahol mindazt megtalálja, amit addig megtapasztalt a színház világból. Végül, amit keresett, Locarnótól nyolc kilométerre, egy kicsiny faluban működő egyetemen találta meg. Az intézményben „kézműves” képzés folyik, ahol a növendék megismerheti a saját határait és ebből építkezhet tovább. A bohócképzés része az egyetem profiljának, de a bohócság Balázs számára inkább egy magatartásformát jelent.

A Lopott arcok könyve egy része improvizációból jött létre, de van benne saját, illetve átírt szöveg, sőt egy Agota Kristoftól származó szövegrész is. A produkció arra keresi a választ, hogy a különböző szituációkban játszott szerepeink miként teszik teljessé a személyiségünket. A felvázolt karakterek vállaltan esetlegesek, mint a használt nyelvek is. Az előadás négynyelvű, az alkotó akkor vált nyelvet, amikor úgy érzi, hogy az adott karakter ezt igényli.

Az operai részek például olaszul hangzanak el, de előfordulnak magyar, német és francia nyelvű jelenetek is, eközben Várnai Balázs olykor profi módon zongorázik is. Várnai partnere az előadásban Ivan Georgiev, aki mintegy szellem kíséri az eltérő karaktereket, vagy mint egy tolvaj ellopja az arcokat, de az is lehet, hogy belelát mindenki életébe, sőt ő mozgatja a szálakat. A főszereplő mégis Várnai, a bohóc. Az utazó bohóc, mert hogy ezzel az előadással hamarosan Brnóban, Vilniusban és Moszkvában is fellép.

Nem tervezi, hogy huzamosan újra Magyarországon éljen, de szívesen hazajön kurzusokat tartani, ahol ütközhetnek különböző színház nézőpontok. A személyesség érdekli, amikor egy művész saját magáról beszélhet. Tanít is, van egy gimnáziumi színházi csoportja Svájcban, velük játszik és zenél. Nem akarja, hogy a művészete rutinná váljon, ezért nem köti le magát, továbbra is az egzisztenciálisan kockázatosabb szabadságot választja.

Nincstelenek

Az idei SZEM-en az egyik legnagyobb hatásúnak bizonyult produkció eredetileg beszédvizsgának készült. Bagossy László, Rába Roland, Pelsőczy Réka negyed éves növendékei Máté Gábor rendezésében Borbély Szilárd Nincstelenek című regényének szövegéből dolgoztak. Később jelenetek is születtek a mű inspirációjaként és végül ezekből összeállt egy előadás. Az éppen egy éve öngyilkosságot elkövetett szerző szövege önmagában is dermesztő, nyomasztó, de mégis katartikus.

FOTÓ: Népszava

FOTÓ: ÉDER VERA

Egy falusi kisfiú életét, hányattatásait mutatja be a szerzőre jellemző megrendítő erővel, mégis fojtogató, groteszk humorral. A rendező tanár azért választotta Borbély Szilárd művét, mert az osztály több tagja is falusi környezetből jött, tehát ismerősnek hathatnak a jelenetekből feltáruló szituációk. A szöveg több rétegű, kiolvasható belőle a mélyszegénység okozta letargia, de nem kerüli meg a kirekesztés, az előítéletesség, a megbélyegzés problematikáját sem.

A növendékek - Böröndi Bence, Dékány Barnabás, Dóra Béla, Feczesin Kristóf, Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Novkov Máté, Patkós Márton, Pálya Cintia Pompónia, Prohászka Fanni, Somhegyi György, Szabó Sebestyén László, Varga Lili Ilona - már több helyütt, például az Örkény Színház előadásaiban is bizonyították remek képességeiket, illetve azt, hogy mennyire tudnak erőteljes csapatként működni. Ezt most is, a Nincstelenek esetében is megfigyelhettük. Különösen jól lehetett érzékelni, hogy a csapat mennyire fogékony a társadalomkritikára.

A jeleneteket pedig felerősíti a színpadi kreativitás és fantázia, miközben végig jelen van a társadalmi érzékenység. Az előadás utáni vitából talán a fesztivál egyik legizgalmasabb szakmai beszélgetése kerekedett. A házigazda, Kiss Csaba igazgató a román egyetemi hallgatókat is megszólította. A regény főhőseit ugyanis Romániából telepítették Magyarországra és erre többször is elhangzik utalás a szövegben. Az egyik lány könnyeivel küzdve idézte fel nagypapája alakját, hozzátéve mennyire hasonló történeteket hallott tőle, mint amelyek az előadásban szerepeltek.



Szerző