Simon Ernő elmondta, hogy a tapasztalatok szerint a koszovói kiáramlás döntően megélhetési okokkal függ össze, de az onnan érkezők között is akadnak kivételek. Így bár túlnyomó többségük esetében a magyar hatóságok arra a döntésre jutnak, hogy a kérelmezők nem jogosultak menekültstátusra, az elmúlt években Magyarország néhány koszovói menedékkérőnek is rendre nemzetközi oltalmat biztosított.
A szóvivő utalt arra: menekültté akkor válik valaki, ha a hatóságok megadják neki a menekültstátust. A szíriaiak vagy az irakiak a háború, a konkrét életveszély elől menekülnek, éppen ezért sokkal nagyobb arányban meg is kapják a menekültstátust abban az országban, ahová érkeznek.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága napi szinten működik együtt a magyar hatóságokkal, illetve a probléma kezelésében közreműködő civil szervezetekkel is. Monitorozzák a magyarországi helyzetet, a hatóságok tevékenységét.
Az UNHCR ott van Koszovóban is, figyeli, milyen a helyzet ott, illetve milyen Szerbiában, hiszen a koszovóiak szárazföldi úton, Szerbián keresztül érkeznek Magyarországra. A szóvivő szerint a növekvő számban kiáramló koszovói menedékkérőket illetően mindenekelőtt a koszovói helyzetet kellene rendezni. A lakosság túlnyomó többsége rendkívüli nyomorban és kilátástalanságban él, ami magyarázza, hogy az emberek télen, kisgyermekekkel is útnak indulnak. Vannak ugyan más indokok is, vannak például olyan behatárolható kisebbségi népcsoportok - például a koszovói romák -, amelyek diszkriminációnak vannak kitéve, és ezért megalapozottan állíthatják, hogy életük veszélyben van.
Az ENSZ nyomon követi, hogy az elmúlt hónapokban milyen folyamatok indultak el Koszovóból, aminek Magyarország köztes állomása. "A koszovói kérdés egész Európát érinti, arra európai szinten kell megoldást keresni - tette hozzá a szóvivő, aki szerint Magyarországot elismerés illeti azért, hogy a nehézségek ellenére továbbra is nyitva tartja az ország határát, teljesíti a nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségét. Az ország határainak nyitva tartását alapvetően fontosnak nevezte, emlékeztetve arra, hogy 1951 óta létezik a genfi menekültügyi egyezmény, amely az UNHCR működésének alapját képezi. Utalt arra, hogy Magyarország 1989-ben csatlakozott az egyezményhez. Mindegyik aláíró ország kötelezettsége a menedékjogot kérők beengedése, utána pedig annak kivizsgálása, hogy a kérelem megalapozott-e vagy sem - jelentette ki.
Simon Ernő elmondta azt is: az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának hivatalos iránymutatásai vannak arra vonatkozóan, hogy a menekültügyi őrizet, azaz a menedékkérők őrizetbe vétele csak a legvégső eszköz lehet, az csak rendkívül kivételes esetekben alkalmazható. A kormányoknak számításba kell venniük a lehetséges alternatívákat, például az óvadék intézményét - tette hozzá. Az UNHCR magyarországi szóvivője utalt arra, hogy ma már jóval meghaladja az 50 milliót azoknak a száma, akik világszerte elhagyni kényszerültek otthonaikat. Ebbe beletartoznak a menekültek, illetve a menedékkérők, illetve azok is, akik otthonuk elhagyására kényszerültek, de országukat nem hagyták el. Továbbá azok is, akik valamilyen természeti katasztrófa miatt váltak menekültté.
"A mi feladatunk az, hogy a menekültekről, illetve menedékkérőkről gondoskodjunk, az ő életüket próbáljuk meg valamilyen módon élhetővé tenni, illetve hogy elősegítsük befogadásukat azokban az országokban, ahol biztonságot keresve menedéket kérnek. Az már sokkal komplexebb kérdés, hogy miként lehetne békét teremteni. Ideális világ akkor lenne, ha ránk nem volna szükség" - hangsúlyozta az MTI-nek az 1951-ben alakult ENSZ-szervezet magyarországi szóvivője.
lásd még: http://nepszava.hu/cikk/1047972-rogan-tovabb-szigoritana