Földes László;Hobo Blues Band;

2015-02-13 06:47:00

Hobo 70 - mindhalálig blues

"Rég elmúltam húsz, ez a Rolling Stones Blues…" - visszhangzik egy dal a múltból – mélyen magunkénak éreztük, érezzük ma is ezt a dalt, a hetven éves Hobo énekét. Hajdanán könnyű volt azonosulni a Hobo Blues Banddal egy siheder, a világból mit sem tudó gimnazistának. A mély rekedtes hangon éneklő langaléta – „igazi” nevét, a Földes Lászlót – nem is tudom mikor, tán hónapok évek múlva jegyeztük csak meg. Emlékszem, kissé önironikusan, önmagát is egy hatalmas idézőjelbe téve adta az autogrammokat a kémiakönyv hátlapjára.

Egy új világ üzenetét hozta. Akkor sem és azóta sem fejezte ki jobban a szabadságot és az emberi létezés elégikus szomorúságát műfaj jobban e sorok írójának, mint a blues. Hobo is mondja, mások is siratják ezt a muzsikát (világot), amely lassan mintha a zenei érdeklődés perifériájára szorulna, mintha egyre inkább a zene skanzene lenne, amelyben nem születnek új dalok, nem képes megújulni.

Nem tudom, így van-e, a megtorpanás időleges-e vagy végleges, de az biztos, hogy a blues egy olyan nyelv, amelyet manapság minden nem klasszikus zenész az elsők között ismer meg.

Egy fiatal jazz zongorista mesélte nem olyan rég. Ha a jazz zenészek „jammelni” hívnak egy, a közönség soraiban helyet foglaló muzsikustársat, akkor az eljátszott repertoár egy mindegyikük által ismert standardját adják elő közösen. Ha a színpadra lépő zenésztársat finom megfogalmazással meg akarják leckéztetni, akkor is eljátsszák a dalokat, ha a vendég nem ismeri őket. Ha viszont minden kötél szakad, és a közös muzsikálás sehogy nem akar sikerülni, belecsapnak egy bluesba – ezt a nyelvet ugyanis mindenki tudja.

Ebbe a világba vezetett be hajdanán a Hobo, és tette sokunk gondolkodásában meghatározóvá. Hozzá is rakott valamit - nem keveset. Ellentétben a manapság mind üresebb popzenével, véleménye volt, válaszolt a világ különféle jelenségeire, úgy élt, hogy gondolkozott. A szöveg nemcsak abból állt, hogy „January, February, March, April, May, June, July” – a Boney M egykori slágere talán minden idők leghülyébb szövege – a verseny azonban erős.

Amikor az első másolt HBB kazetta egyszer a család magnójába került, – az intellektuális töltet ellenére – vagy azért is, nagyot robbant. A szülők mély megbotránkozásában Hobo lett a világ kénköves rossz oldala otthon (az elején idézett dalból: "Ezerszer megírták: egyikük a Sátán.").

Eltelt néhány év(tized) és Földes László a szülőket is átcsábította a „sötét oldalra”. A Vadászatot egy idő után már nem bírtam hallgatni, ők azonban szitává nyüstölték a karcos bakelitet. Dala átívelt generációk fölött, a lázadó összehozta a nemzedékeket. Szóljon ez a négynegyed még sokáig!