Európa gondterhelt tekintetét Görögországra veti. Sokan sokféleképpen értékelik Ciprasz hatalomra jutását. A legtöbben a demagóg ígéreteknek tulajdonítják a győzelmet. A hatalomra jutás előtt ugye úgy szólt az ígéret, hogy véget kell vetni a megszorításoknak, ki kell lépni az euró övezetből, kiharcoljuk az adósság elengedést, mert a nemzetközi pénzügyi körök romba döntik az országot. Mi az IMF-t is kipateroltuk, de a megszorítások nemhogy megszűntek volna, hanem terebélyesedtek, most nem az olcsó IMF hitelt törlesztjük. Ma már Ciprasz sem ellenzékből beszél és mindjárt más lett a hangnem, mert ugye „nem eszik olyan fóron a kását”. A beiktatást követően már görög kormányfő sem követelte az euró feladását, sőt. A gazdasági miniszter pedig nem győzte csillapítani a kedélyeket a privatizáció leállításával kapcsolatban.
Ami engem írásra késztetett, az, az, hogy a történtek kapcsán például az MSZP-és Hegyi Gyula szinte „hozsannázik” Ciprasz hatalomra jutása előtti ígéretei kapcsán. Még nagyobb megdöbbenéssel hallgattam Róna Péter általam nagyra becsült közgazdász okfejtését a görög eseményekkel kapcsolatban. Szerintem az abszurd egy jó nevű közgazdásztól, hogy Magyarország jobban járna, ha Orbánnék az új görög kormányhoz hasonlóan az államadósság elengedését kérnék az Európai Uniótól. Ezekkel a demagóg gondolatokkal akár a Jobbik is kormányra kerülhet.